Levendulazselé

Nyáron egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy lecsipkedjem a szépséges levendulavirágokat. Többször megkísértett a gondolat, hogy zselévé transzformáljam őket a konyhában, de képtelen voltam kiskerti terményként tekinteni rájuk. Szerintem a méhek is egyetértettek velem. :)

Viszont amikor múlt héten az időjósok megijesztgettek a faggyal, már nem volt mit veszíteni. Learattam az utolsó termést és zselét főztem belőle.

Boszorkánykonyha kerekedett az ügyből, mivel nem morzsoltam le a virágokat a vékony száracskákról, így a főzet egy perc után harsogó zöldben pompázott. Kicsit felhúztam az orrom a dolgon, mert szimpi volt ugyan a zöld szín, adta volna magát egy kis bizarr halloweeni felhasználásra, csak hát én annyira rágyúrtam arra a gyönyörű korallos rózsaszínre...

Egy óra áztatás után leszűrtem az oldatot és meglepődtem a gyönyörű rózsaszínen, amivé változott -épp csak egy kicsit opálosabb volt a vártnál. Nyilván a szár zöldje gyorsabban oldódott, de a virágok mennyisége végül győzött: stimmelt a szín, a zselé íze pedig intenzíven levendulás lett. Ezzel a cukormennyiséggel határozottan lekvárról van szó, ha húsok, pástétomok mellé kínálnám, tovább csökkenteném az édesítést -az Oetker zselésítő bármit elbír.

Levendulazselé

Hozzávalók: 2 nagy marék levendulavirág, 750 ml víz, 1 citrom leve, 30 dkg nyírfacukor, 1 csomag dr.Oetker 3:1-ben dzsemfix

Elkészítés: A virágot szűrőben átmostam, majd a zubogó forró vízbe dobtam és fél percig főztem. Ezután egy órára magára hagytam, hogy a virág kiázzon és a folyadék lehűljön.

Egy óra után a virágokat leszűrtem és jól kinyomkodtam -nagyon sokat magába szív a folyadékból. A tiszta levendulaoldatba belecsavartam a citrom levét és hozzákevertem a cukrot, majd a tasakon levő utasítás szerint hozzákutyultam a dzsemfixet és a felforrás után számítva 1 percig főztem. Tiszta üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba tettem.