Kókuszos meggydzsem

Őszintén bevallom, a hetekig tartó éjszakai meggybefőzés rendesen kiölte belőlem az alkotni vágyást, nem terveztem semmi szokatlant készíteni belőle, csak lekvárt, szörpöt és befőttet. Aztán mégsem bírtam ki.
Kicsi Vú miatt párosítottam először a meggyet kókusszal egy levesben, és teljesen meggyőzött. Így amikor megláttam ezt a receptet Kaldeneker Györgynél, egyértelmű volt, hogy az itthon található kókuszmennyiség azon az éjszakán a lekvárban végzi.


Nem írok most kacskaringós receptet, hiszen a szokásos nagyon egyszerű módon a 3:1-ben lekvárzselésítő tasak hátulján lévő leírást -részemről nem túl pontosan, cukorcsökkentéssel- követve készítem a lekvárkámat, azzal a kis különbséggel, hogy én pár percig előfőzöm a gyümölcsöt, hogy kicsit lekvárosabb legyen, majd a meggy felét leturmixolom és visszaöntöm a többihez, hozzáadom a kókuszt, 5 perc további főzés után a zselésítő port, majd másfél perc után elzárom a lángot. Belekanalazom a sterilizált üvegekbe, lezárom és irány a szárazdunszt.
1,5 kg magozott gyümölcsre 10 dkg kókuszt számoljunk. Én egy részébe kevertem némi darabolt étcsokit is, miután lehúztam a tűzről, az élvezeteket halmozandó.

Karalábét a tésztára!

Nagycsaládnak főzni időnként igazán lelombozó. Minimum varázslónak kellene lenni ahhoz, hogy olyat főzzek, ami mindenkinek megfelel. Na, jó, teljesen azért nem lehetetlen, de hát nem lehet hétből hét napon palacsintát enni!
Azzal pedig, hogy karalábé került a tésztaszószba, majdnem palotaforradalmat váltottam ki. Fanni és Poci bőszen válogatta, mint Hamucipő a búzát, apa hősies cselekedetnek élte meg az ebéd elfogyasztását, és meg is jegyezte, ezúttal örül annak, hogy nálunk viszonylag hosszú idő telik el, mire egy-egy étel újra sorra kerül a sok receptből. Mi Mátéval buzgón kanalaztunk, és mind a tíz ujjunk megnyaltuk utána.

Karalábés-húsos tészta

Először is 70 dkg (na jó, én másfél kilóból, mert a többiből másnap egy kis csavarral chilis babot gyártottam) darált húsból pörköltet készítettem:
Két nagy fej hagymát felaprítottam, olajon üvegesre dinszteltem. Jó magasra vettem a lángot alatta és a szobahőmérsékletű darált húst fehérre pirítottam rajta. Megszórtam két púpos teáskanál csemege paprikával, összepirítottam, majd egy púpozott evőkanál liszttel, összeforgattam, és felöntöttem annyi forróvízzel, hogy bőven ellepje. Ízesítettem: sóval, borssal, majoránnával, római köménnyel, 2 gerezd áttört fokhagymával, egy csészényi házi paradicsomlével.
Ezután 1 óra 20 percet rotyogtattam kis lángon. 50 perc után hozzá adtam két szép, zsenge, apróra kockázott fehér karalábét. 2 perccel a főzési idő vége előtt belekevertem 2 dl tejfölt.
Durum tésztával tálaltam.

Heti menü

A menüket mindig 2-3 hét késéssel sikerül bepötyögni.
Ennek a hétnek az egyik nagy tanulsága az volt, hogy szeretjük a bundás kenyeret. Nagyon sok hagyományos ételt nem szoktam készíteni, többek közt ezt sem, Bartos Erika viszont igen -tudjuk ezt az Anna, Peti, Gergő könyvekből-, úgyhogy a csipet-csapat is benyújtotta az igényt, hogy mint mindenben, ezügyben is kövessük a Bartos családot. Maradandó lesz.
A másik viszont az, hogy nem szeretjük a sütőporos sós tésztákat. Elkészítettem ugyanis Gabojsza spárgatortáját, ami a műfajnak jeles képviselője, de mi valahogy mégsem éreztük magunkénak. Ebben ez irányban nem fogok kalandozni, azt hiszem, mert ha ez sem vált be, a többi szinte esélytelen.

Heti menü

Hétfő:
húsleves, rántott hús, kukoricás bulgur (maradék a hévégéről)
Kedd:
argentin padlizsán, meggyzselé
Szerda:
csirkehúsos zöldsaláta pirított zsemlekockákkal, meggyes brownies
Csütörtök:
maradék az előző két napról
Péntek:
spárgatorta
Szombat-vasárnap:
világgá mentünk!

Aszalt gyümölcsök csokiköntösben

Amikor bő egy hete két nagyobbik csemetém áttette székhelyét a nagyszülőkhöz, naivan azt gondoltam, láblóbázós egy-gyerekesként annyi mindent csinálok majd, írok például sok-sok blog-bejegyzést. Azt persze nem tudhattam, hogy az itthon maradt egy-gyerek felszorozza magát -nem is hárommal, legalább hattal. Ha nincs, aki szórakoztasson, marad az anyán lógás -minden főzést és házi munkát hörgő üvöltéssel festett alá, és nemtetszése jeléül az éjjeli 2-3 kelést is többszörözte.

Jelentem, szerencsére nem vagyok sokkal fáradtabb, mintha itt lenne mind a három.
Új bejegyzés helyett pedig csak a régi mamihamiról mentegettem át ide a recepteket.

Most viszont annak örömére, hogy tegnap hivatalosan lezártam az elmúlt 3 hét éjszakai műszakban végzett meggybefőző akcióját (nem számoltam össze, de legyalább 60-70 üvegnyi kismindenféle készült), most összekapom magam és írok. Valami egészen másról.


Mariann barátnőm sokféle tehetséggel megáldott lény. Kreatív, alkotó típus, legyen szó a környezetéről, a konyhájáról, vagy a szakmájáról.
Hogy a végéről kezdjem, irodalomtudománnyal foglalatoskodik, sok-sok éve elmélyülten kutatja Kazinczy munkásságát és Ő dolgozza fel jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban a Kazinczy-hagyatékot. Különleges dolog még belegondolni is, hogy a kezében most azok a kéziratok forognak, amiken a tintát a nagy író tolla ejtette.
Mindezt azért írtam le, mert megnyílt néhány hete egy kiállítás Kazinczyról "A szép és a jó" címmel, mely többek között Mariann keze munkáját is dícséri. Szívből ajánlom Mindenkinek!

Na és hogy visszatérjünk a konyhába, azt gyanítom, én többet tanultam Marianntól, mint ő tőlem. Például kukoricát pattogtatni. És a legeslegfinomabb mézespuszeli receptjét. Na meg azt a csokiba mártogatott fincsiséget, és ezúttal szó nincs gügyögésről, a fincsiség itt szakkifejezésnek minősül.
Nem kell hozzá más, csak jó minőségű csokoládé és aszalt gyümölcsök. A végeredmény viszont nálunk abszolút mindent visz. Általában fél kiló aszalt gyümölcsnél kevesebbel hozzá sem kezdünk. :)

Aszalt gyümölcsök csokiköntösben

Hozzávalók: aszalt gyümölcs, 20 dekányi gyümölcsönként kb. 10 dkg csokoládé.
Elkészítés: Aszalt gyümölcsből azt válasszuk, amit igazán kedvelünk, nálunk az aszalt szilva, a füge, az alma, a datolya és a vörös áfonya a toplistásak. Csokiból pedig szigorúan jó minőségűt válasszunk, olyat, amit önmagában is szívesen eszegetnénk, tortabevonó, tejbevonó massza és hasonlók tényleg nem alkalmasak erre a célra.
A gyümölcsöket fogpiszkálóra szurkáljuk.
A csokoládét felolvasztjuk. Én ezt mindig úgy csinálom, hogy egy kisebb üvegtálkába beletöröm csokit, azt pedig egy forró vízzel teli nagyobb tálba helyezem, vigyázva, hogy víz véletlenül se kerüljön a csokiba, mert azonnal megkásásodik tőle. Nincs vele más tennivaló, csak néhányszor megkavarni, így a csokoládé pár perc alatt felolvad és biztosan nem ég meg.
Ezután már csak mártogatni kell, sütőpapírra helyezni és türelmetlenül kivárni, míg megszilárdul.
Ha apróbb gyümölccsel, pl. áfonyával, mazsolával, citronáttal dolgozok, azt összekavarom a csokival és teáskanállal kis halmokat pakolok belőle a sütőpapírra.

Ahogy a kép is mutatja, az elkészítése gyerekjáték! :)

Csirkehúsos-sajtos baklava

Főiskolás koromban volt egy török pékség a Gizella utcában, ahol sok csoda mellett a legfinomabb baklavákat árulták -itt kaptam rá erre a szirupos-diós édességre, tucatjával vásároltam őket, és azóta sem ettem olyan finomat, mint ahogy ők sütötték. Lehet, hogy egész Törökországig kellene mennem ezért a tökéletességért.

Annak az ételnek, amit most leírok, épp csak annyi köze van a baklavához, hogy ő indította meg bennem az ötletet, aminek a vége ez a husis változat lett. Meg hogy majdnem annyira szeretem.

Csirkehúsos-sajtos baklava

Egy kisebb tepsihez kell két csomag réteslap, két nagy csirkemell, egy kocka vaj, 30 deka reszelt sajt, 2 deci sűrű főzőtejszín és 1 deci tej.
A kifilézett húst nagyon-nagyon vékony szeletekre vágtam, szinte átlátszóra -ehhez egy kiválóan működő filézőkés nélkül nem is nagyon érdemes hozzákezdeni. A tejszínt a tejjel simára kevertem, a vajat felolvasztottam. Ezután egy kisebb tepsibe rétegeztem: alulra 3 réteslap, természetesen mindegyik vajjal megkenve, rá egy rétegben sóval, frissen őrölt borssal, kevés szerecsendióval fűszerezett husi, erre sajt és a tejszín fele. Ezt mégegyszer megismételtem, a tetejét ismét három megvajazott réteslappal borítottam és jól megszórtam sajttal. 40 percre irány a 190 fokos sütő.
A sütő aljára beraktam néhány héjas krumplit is, ők is hadd süldögéljenek.
Amíg sültek, gyümölcsszószt készítettem: két maréknyi aszalt gyümölcsöt -ezúttal meggyet, fügét, epret és szilvát- felöntöttem száraz vörösborral, úgy, hogy kétujjnyira ellepje. Csak egy csipetnyi sót tettem bele, hogy kihozza a gyümölcsök ízét, semmi mást. Pár perc múlva megpuhultak, ekkor pici keményítővel és egy deci tejszínnel besűrítettem a mártást.
Egy perccel a husis rétes elkészülte előtt kihalásztam alulról a krumplikat, egy tepsibe tettem őket kettévágva, bekentem olívaolajjal és megszórtam pici sóval, és ő foglalta el a husi helyét a sütőben, nagyon magas fokozaton, hogy kicsit ropogósra süljön.



Poci a teljes adagját elpusztította -kisebb csoda! Fanni "isteni", "mennyei" felkiáltásokkal ette. Apa azt mondta, "elég jó" -nőies stílusban elkészített húsételeknél ez a Nála elérhető maximum. Én meg betegre ettem magam vele. Nyami.
(mamihami, 2007.07.16.)

Családriogató

Zöldbab -gyanítom, hogy sokakban nem vált ki őszinte lelkesedést, ha a tányérján látja. Kis családom is így van ezzel, de mivel a tervezett gombapörkölthöz már a harmadik zöldségesben nem sikerült gombát vásárolnom, enyhén vörösödő és gőzölgő fejjel kikaptam a fagyasztóból azt a kis zacskó zsenge zöldbabot, amit apukám a kiskertjéből tukmált rám.

Zöldbabpörkölt

Egy hatalmas fej hagymát felaprítottam és megdinszteltem. Rádobtam a zöldbabot -olyan 400 grammnyi lehetett- és fedő alatt majdnem puhára pároltam, szép lassan, néha pici vizet aláöntve, nehogy lekapjon. Megszórtam két kiskanálnyi pirospaprikával és egy evőkanál liszttel, picikét összepirítottam és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Sóval, friss borssal, majoránnával fűszereztem, valamint egy kevés gulyáskrémmel és cseppnyi mustárral. Két perc múlva kapott még egy pohár tejfölt, majd összerotyogtattam és (természetesen mini) fussilli tésztával tálaltam.

Nem nagy durranás, de nekem annyira ízlik, lehet a bab zöld hüvelyű vagy sárga, és az a vastagcsövű fajta -fogalmam sincs, mi a neve, én lóbabnak hívom-, az különösen jó. Egy a lényeg, zsenge legyen, szóba sem jöhet az öreg vagy a szálkás. És még egy nyereség: a gyerkőcöknek komoly figyelemfejlesztő és kézügyességi játék volt a babot kiválogatni a tészta közül. Az ebéd végén én ettem meg a tányérok szélén maradt zöldbabkupacokat. De a tejfölös szaftban éppúgy ott volt a finom zsenge bab íze, az elfogyott tésztástul.
(mamihami, 2007.07.13)

Gyümölcsleves főzés nélkül

Ha nyár, akkor szinte minden héten gyümölcsleves. Ezt a variációt még réges régen egy ötgyermekes barátnőmnél ettem először -Ő aztán tényleg rá volt utalva, hogy minél gyorsabban elkészíthető ételeket eszeljen ki.
Mi családilag ezt a variációt szeretjük legeslegjobban.

Pudingos gyümölcsleves

Egy tasak főzés nélküli pudingport -általában gyümölcsös ízűt használok, de most csak vanília és puncs közül választhattam a kisboltban, utóbbi mellett döntöttem és nagyon finom lett- kétszeres mennyiségű (vagyis 1 liter) tejjel készítek el. Ízlés szerint lehet hozzá egy kis porcukrot is adni.
Gyümölcsök közül ehhez a leveshez azokat érdemes választani, amik a főzött gyümölcslevesben lényegében elvesznek: epret, málnát, áfonyát, ribizlit... Én ezúttal egy tálka málnát és egy tálka elfelezgetett nagyszemű szedret zúdítottam bele.
Ezután kapott egy éjszakát a hűtőben, hogy az ízek szépen összeérjenek.

És végül az utolsó cseppig eltűnt kisebb és nagyobb pocakokban.
(mamihami, 2007.07.08)