Sült barack mandulatornyocskákkal

Nem tudom, másnál is így van-e, a különböző fajták szezonját sem nagyon ismerem, mivel őszibarackfánk sosem volt, de nálunk, úgy tűnik, a jóféle őszibarack ideje lejárt. Mindenfelé mutatós, méretes példányokkal találkozom, amelyek azonban kőkemények, nyersen a manók rá se hederítenének.
A barack viszont hajlamos arra, hogy sülve/főve azzá változzon, akinek eleve is szerettük volna: ízei koncentrálódnak, édessé, zamatossá válik hókuszpókusz nélkül is.

Hopp, még valami: kérlek, nézzétek el nekem, a tetejét bizony megkapta a sütő. Gondoltam, ropogósra szeretném, ezért magas rácsra tettem. Aztán meg folyt az élet nálunk, sodort magával, mint mindig, és mire visszajutottam a konyhába...
(Ha majd nagymama leszek, lesz a konyhámban egy kényelmes fotel. Nézem majd, ahogy szépen emelkedik a süti, pirul a hús, szívom az illatokat, és az már csak ráadás, hogy mindig tökéletes lesz a végeredmény. Klassz kis álom, talán valóra is válik...)

Sült barack mandulatornyocskákkal

Hozzávalók: 4 nagyobb őszibarack, 10 dkg mandula, 10 dkg amaretti keksz, 1 csomag vaníliás cukor, 5 dkg vaj
Elkészítés: Pici lábasban vizet forralok (pazarlásellenes cselekedet), egyenként megmártom benne a barackokat pár másodpercre, hogy héjuktól könnyű szívvel megváljanak.
A meghámozott gyümölcsöket elfelezem, magjától megszabadítom és egy akkora tepsibe pakolom, amibe épp beleférnek, így nem csúszkálnak majd.

A többi hozzávalót a vaj kivételével multimixerben összeaprítom, nem teljesen finomra, inkább morzsásra. Ezután hozzáadom a puha vajat is és összedolgozom.
A morzsát a barackokra kupacolom, majd 200 fokon 15-25 percig sütöm, attól függően, mennyire volt a barack puha.

Természetesen igazi ínyencek a mandulát előzőleg serpenyőben szárazon megpiríthatják.
Végezetül egy figyelmeztetés: pár falat után függőséget alakíthat ki!
(Forrás: Brot und Rosen)

Csokoládés mini croissant

"Hurrá, Nájcsella!"-ugrabugrálnak a gyerkőcök mindig, ha apa leszalad az emeletről és bekapcsolja nekem idelenn a műsorát. (Igen, Nála ez megy a meló aláfestéseként. Az evészet-kotyvasztászat és annak virtuális bámulása nálunk családi dili.)
Csípik tehát a csajt mindannyian, ahogy én is.

Gyakran próbálom ki a hölgyemény receptjeit, és csalódni még nem sikerült bennük.
Ezeket a falatnyi rongyoskiflicskéket legszívesebben naponta megsütném. Fanni és Poci ezt az első adagot, ami itt lefényképezésre került, 5 perc alatt tüntette el, kuncsorognom kellett, hogy nekem is jusson egy-egy kóstoló mindkét ízből.

A formák tökéletlenségéért pedig Mátét tessen hibáztatni, Ő ugyanis valószínűleg sejtette, hogy Neki ebből sem juttatunk ifjú kora okán, így hörgő üvöltéssel bojkottálta a készítés teljes folyamatát. Egy kezemben volt tehát Máté, így a croissant-ok formázására is csak egy maradt. (Kíváncsiak kipróbálhatják, egész jó kis konyhai kihívás. :)

Mini croissant

Hozzávalók: 1 csomag fagyasztott leveles tészta, 200 g csokoládé (lehet bármilyen, én felesben használtam tej- és étcsokit), 1 tojás
Elkészítés: A tésztát kettévágom, először csak az egyik felével dolgozok. Jól meglisztezett lapon kb. 36X36cm-es négyzetté nyújtom. Felvágom 3X3 kis négyzetté, majd ezeket is megfelezem az átlójuk mentén. Az elhabart tojásokkal lekenem őket (ez megakadályozza, hogy kifolyjon a csoki.)

A közepükre egy-egy elfelezett csokiszeletet helyezek -mint látható, én 200g-os csokival dolgoztam, ennek a szeletei kétszer olyan ducik, mint a hagyományos méretű táblának. Szerintem nagyon praktikus ennél a sütinél. Lapos csokiból én kettétörnék egy szeletkét és egymás tetejébe raknám.

Ezután az átlótól indulva felcsavarom a kiflicskéket, összenyomkodom, hogy a tojástól szépen összeragadjon, majd mindet tepsibe pakolom. Az elhabart tojással bekenem a felszínüket.
A tészta másik felével ugyanígy járok el.

Más nem is marad már, csak hogy 220 fokos sütőben szép aranybarnára süssük, ezután komoly kínok közt kivárjuk azt a pár percet, míg ehetővé hűl, és együltőhelyben belakmározzuk valamennyit.

Gyerekmunka recept nélkül?

Apa az előző posztból hiányolta a receptet.
Bevallom, le sem fotóztam a kész lasagne-t, mivel úgy gondoltam, nem mondok nagy újdonságot senkinek vele.
Mivel apánk így szereti legjobban, én általában bolognai jellegű szósszal, sok-sok tejszínnel és sajttal készítem -nem besamellel, mert nekem úgy nagyon tömény. A juhtúróval is megspékelt változatról már jelent is meg receptem ITT.

Tehát miután az ember meggyúratta, lekurbliztatta, felkockáztatta a tésztát a gyerekekkel, már nem sok dolga van, a friss tésztát kifőzni sem kell, a boltit meg csak annyira, hogy már ne legyen merev, és rétegezni azzal, amivel tetszik -lényeg, hogy legyen bele némi szaft, amiből a tészta is felszívhat magába. Ha magamnak csinálnám, én biztosan spenótot, tejszínt, érett sajtot pakolnék bele...

Képriport gyerekmunkáról :)

Úgy esett, hogy közeledett a hétvége, de apánknak muszáj volt dolgozni.

A gondolat, hogy az emberek hétvégén pihenni szoktak, egyébként is kicsit depiztető tényként hat rám, mert nálunk ilyenkor csak sűrűsödnek a tennivalók. Így meg végképp, hogy még egy pár órás közös hétvégi kiruccra sem futja a manókkal! Ráadásul még pipec hétvégi kaját is rittyentsek?

Apa persze megtalálta a tökéletes megoldást: Lett közös program is, kedvenc étek is, és neki is csak egy órácskát kellett lecsippentenie a melóból.
Hát ez a közös lasagne-készítésünk előtörténete.
Fanni és Poci becsülettel meggyúrta, le is kurblizta a tésztanyújtó gépen, Máté pedig jó baba módjára végigaludta az egész műveletet.

A lasagne, amit ebből az alapanyagból készítettünk, természetesen meghaladja az emberi fantázia határait!
Ezt alátámasztandó, elárulom, hogy még a válogatós Máté is hatalmas tálkával evett belőle. Evett? Falt!

És a maradék tésztából pedig még ilyet is gyártottunk:

Laposkenyér

Hangulata van: mintha visszaszaladtunk volna egy évszázaddal, de féllel mindenképp. Falusias, kemencemeleg még akkor is, hogyha a villanysütő végezte a munkát.

Maga a szabadság.
Nem bajlódunk szeleteléssel, kenéssel. Szabad harapni, tépni, mártogatni, tumkolni.
Igazán gyerekeknek való dolog, el is fogyasztják azon melegében.

Az már csak a ráadás, hogy szép is.

Laposkenyér

Hozzávalók: 600 g liszt, 1 tasak porélesztő, 1 tk cukor, kb. 300 ml langyos víz, 1 tk só, 50 ml olívaolaj, 30 g vaj, 1 kk cukor, 1 tojás, magok (szezámmag, lenmag, napraforgó...)
Elkészítés: Az utolsó 4 hozzávaló kivételével a többit géppel rugalmas kenyértésztává dagasztjuk (nálam 7-8 perc dagasztás), ellenőrizve, hogy nem kíván-e a tészta lisztet vagy vizet, hiszen különféle lisztek a vizet nem azonosan veszik fel, nem szentírás a 300 ml.
Langyos helyen megkelesztjük (kb. 1 óra), majd jó alposan átgyúrjuk. 3-4 laposkenyeret formázunk belőle (26-28 cm átmérőjűt), majd konyhakendő alatt ismét kelesztjük fél órát.
Mélyedéseket nyomunk bele, megkenjük az olvasztott vaj-cukor-tojás keverékével, jó alaposan megszórjuk magocskákkal.
225 fokon 25 percig sütjük, alsó sínen.
(Forrás: Brot und Rosen)

Heti menü

Idő híján egyre halmozódnak a receptek és fényképek, tartozom sok-sok menüvel is. Ma épp csak egyre futja ezek közül:

Heti menü

Hétfő:
Rakott krumpli (legalábbis ennek neveztük, de a hagyományoshoz nem sok köze van, annál szerintünk sokkal finomabb, apa találmánya)
Kedd:
Kakukkfüves csirkemell roston, wokos zöldségköret
Szerda:
Cukkini krémleves, málnás ricotta-felfújt
Csütörtök:
nem itthon ettünk, sütöttünk viszont csokidarabos muffint a manókkal
Péntek:
Karalábés rakott tészta
Szombat:
Fűszeres sült csirkeszárny, tejfölös uborkasaláta, na meg szülinapi csokitorta apának
Vasárnap:
Fehérboros nyúlragu, vajban sült krumpli

Golyóleves II.

Becsületből hozzáfényképeztem a levesgolyócskákat is. Mert ugye övék az érdem. Pocinak nem is nagyon tűnik fel, hogy néhány golyóbis kedvéért komoly mennyiségű zöldséget kanalaz be.

Talán észrevettétek, hogy visszafogottan fűszerezem a krémleveseimet. Nem véletlenül: ízkavalkád helyett sokkal finomabbnak tartom az egyszerű, de harmonikus párosításokat, szeretem, ha a zöldség valódi ízét minden más csak kiemeli, nem pedig elnyomja.

Cukkini krémleves

Nyersen nem kedvelem a cukkinit, kásás fura állaga, kesernyés íze miatt, megsütve viszont csodás, a kedvencem. Éppen ezért úgy gondoltam, a legfinomabb krémleves akkor készül belőle, ha nem csak úgy belepottyantom a fövő vízbe, hanem elősütöm. Persze az így keletkezett finom barnás pörkanyag a leves színének nem kedvez, az íznek viszont annál inkább.
Az apró cukkinik közt gyakran van kesernyés, én ha tehetem, a méretesebb példányokat választom.

Hozzávalók: 1 nagy (saláta)cukkini, olívaolaj, negyed citrom leve, 2 dl tejszín, só
Elkészítés: A cukkinit hosszában kettévágtam, kikapartam a magházát, majd felszeleteltem.
A wokban felhevítettem kevés olívaolajat, és a cukkinit közepes lángon megsütöttem, folyamatosan kavargatva. A sót hozzáadhatjuk a sütés közben is, így hamarabb összeesik, vagy a végén -én ez utóbbit preferálom.
Ezután magasabb falú fazékba raktam át,felöntöttem 1,5 l vízzel és miután felfőtt, még 1 percet főztem kis lángon. Botmixerrel pürésítettem, felengedtem tejszínnel, majd kevés citrommal ízesítettem. Alighogy felforrt, levettem a tűzről.
A cukkini nem igényel sűrítést (keményítőt, krumplit, stb...), sőt ha így túl sűrű lenne, vizet ízlés szerint lehet még hozzáadni.
Legközelebb kipróbálom úgy is, hogy a citromot elhagyom, és tejszín helyett joghurttal habarom.

És még egy ráadás, kivételesen fénykép nélkül. Csak mert nekem ez a kedvencem.

Hagymakrémleves

Hozzávalók: 4 közepes fej hagyma, 4 közepes burgonya, olívaolaj, 1 púpozott tk madras curry, diónyi gyömbér, só, bors, 2 dl tejszín
Elkészítés: A hagymát meghámozom, fölkarikázom, majd olívaolajon kis lángon dinsztelni kezdem. Amikor összeesik, felöntöm bő liternyi vízzel, sózom, borsot török bele, majd hozzáadom a meghámozott, apróra kockázott krumplit. Belereszelem a gyömbért, hozzákeverem a curryt.
Amikor a krumpli megpuhult, botmixerrel pépesítem. Felöntöm tejszínnel, és amint felforrt, elzárom alatta a lángot.

Golyóleves

Ha lesz majd időm bepötyögni a menüket, biztosan fel fog tűnni, mennyiféle krémlevest eszünk mostanában.
Csak és kizárólag Pocit kell okolni emiatt. Legyen reggel, dél vagy este, naponta többször kunyerálja a "golyólevest" (=bármilyen krémleves levesgolyóval). Teljesen odavan érte, én pedig mindig is hajlottam arra, hogy engedjek a gyermeki önkénynek.

Kelkáposzta krémleves

Hozzávalók: 1 kis fej kelkáposzta fele, 2 nagy krumpli, 1 hagyma, fél diónyi gyömbér, 1 ek keményítő, 2 dl tejszín
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a krumplit apróra kockázzuk, a káposztát felcsíkozzuk, a hagymát kettévágjuk és felszeleteljük, majd az összeset 1,5 liternyi zubogó sós vízbe dobjuk. Belereszeljük a gyömbért, majd puhára főzzük -ehhez nagyjából 15 perc szükséges.
A levest leturmixoljuk, kevéske hideg vízben feloldott keményítővel besűrítjük. Hozzáadjuk a tejszínt és megvárjuk, míg felfő, de tovább már nem főzzük.
(A vízmennyiséget természetesen lehet aszerint szabályozni, milyen sűrűn szeretjük a krémleveseket.)

Nemcsak szép a halványzöld színével, de az íze is kellemesen lágy, nélkülözi azt az erős kelkáposztás karaktert. (Még apát is meggyőzte. Elég nagy szó.)