A következő címkéjű bejegyzések mutatása: archív. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: archív. Összes bejegyzés megjelenítése

2007. július 1., vasárnap

Argentin padlizsán

"Mivel nyáron gyakran lehet szép kemény padlizsánokat kifogni a zöldségesnél, szinte minden héten eszünk padlizsános ételt. Ezúttal viszont nem volt szerencsém: a kupacból csak kettőt sikerült kihalászni, ami elég kemény és friss volt. Ilyenkor mindig lázong a vérem, hogy tehetik ki azokat a lottyadtakat, ráadásul csillagászati áron.
Így az én ételembe is feleannyi padlizsán került, mint amennyit szerettem volna.
Ez a recept valamelyik internetes fórumról származik, némi átalakítással.


Argentin padlizsán

A padlizsánokat meghámoztam, felkarikáztam nem túl vékonyra, kisóztam és hagytam lecsöpögni.
Eközben egy nagy fej hagymát felaprítottam, olajon üvegesre dinszteltem, majd rádobtam két doboz picire aprított egészpari konzervet, sóval, frissen őrölt borssal, egy babérlevéllel, oregánóval, majorannával és lestyánnal fűszereztem, került bele egy kevés cukor is és fél deci tej, majd jó sűrű paradicsomszósszá rotyogtattam.
Míg a szósz főtt, a padlizsánokat csak úgy natúr, pici citromlével és oregánóval belepakoltam egy tepsibe és 15 percet sütöttem, valamint egy csomag spagettit is megfőztem, de csak félkeményre.
A tepsiben csak egy sor padlizsánt hagytam, a többit kiszedtem, a tésztát pedig összekevertem a paradicsomszósszal. Ezután jött a rétegzés: a már tepsiben levő padlizsánra öntöttem a tészta felét, rá egy sor padlizsánt, jó bőven megszórtam reszelt sajttal, majd újabb tésztaréteg, padlizsán és sajt.
Már csak negyed óra a forró sütőben, és el is készült."
(2007.07.01.)

2007. június 20., szerda

Receptmentő akció indul

A régi blogomon maradt rengeteg receptem, nem szeretem, hogy külön vannak, és most találtam egy viszonylag működőképes módszert az átmentésükre. Nincs szívem kitörölni a bevezető szövegeket sem, mert a szívemhez nőttek, így most virtuálisan ismét két és fél gyerekes anyuka leszek egy ideig, persze csak amikor receptet mentek. :)

"Enni öröm!
Főleg ha a kedvencével kényezteti magát az ember.
A gyerkőcök nyaralnak mami-papinál, anya boldogan vikszol itthon, apa főzött egy lakodalmas kondérnyi csülkös bablevest -amit ő napokig boldogan fogyaszt-, nincs hát túl nagy motiváció a főzőcskézésre. Magamnak: minek?
Bár a nagyokosok azt mondják, a manó odabenn kortyolgat a magzatvízből és ízeket is érez, vagyis nem csak magamnak lenne.... Esetleg ha valami gyorsat csinálnék, több napra valót? Ráadásul a zöldségesnél valami egészen újat találtam: fehér héjú padlizsánt! Hát legyen.


Rakott padlizsán

Rögtön másfél kilónyi padlizsánnak ugrottam neki. Lehántottam a héját -nem muszáj, de én így szeretem-, felkarikáztam, besóztam és egy nagy szűrőbe tettem, hadd csepegjen.

Eközben felkarikáztam 8 szép nagy paradicsomot, és felszeleteltem a mozzarellát -számomra juhsajttal az igazi, de a kisbolt kínálatában ez nem szerepelt.
Ezután egy nagy tepsibe rétegeztem: leöblített padlizsánszeletek kakukkfűvel megszórva -szárított és friss egyaránt megteszi, a kakukkfű szárítva is nagyon aromás-, majd paradicsomszeletek kicsit sózva, ezután a mozzarella, amíg el nem fogy. Én úgy szeretem, ha paradicsom kerül a tetejére.
Már csak meg kell lötybölni finom olívaolajjal és mehet a sütőbe úgy 30 percre.


Talán ijesztően egyszerűnek tűnik ez az étel. Azt gondolom, ha jó minőségű alapanyagokból, szép zöldségekből dolgozunk, az egyszerű ízek mindennél finomabbak. Én két nap alatt biztosan elpusztítom ezt az adagot belőle -na jó, ketten a pocakgyerekkel."
(2007.06.20.)