Húsvéti sonka karácsonyra

Ismét egy komoly szakirodalmi kutatásra alapozott műremek férfikézből, tehát a férjtől. Karácsonyra készítette nektek, de akkor én sajna blogszabin voltam. (Na, ne tessék károgni, hogy "ééés az utóbbi két hétben???"). Tehát, aki húsvéti sonkát enne karácsonyra, az talán egy hétvégi menü vagy svédasztalos vendéglátás részeként sem vetné meg ezt az élvezetet. Íme:

"Évek óta tervezem, hogy ki kellene próbálni a klasszikus angol mázas sonkát, de eddig esélyem sem volt a tervezés pontjáról előrébb mozdulni, mert év vége közeledtével általában duplázódtak, triplázódtak a munkahelyi teendők, így az adventi rákészülés, lenyugvás időszaka nekem gyakran éjszakai és hétvégi munkával telt. Az pedig alapelv nálunk, hogy december 20-tól kezdődően csak legvégső esetben megyünk a boltok közelébe, pláne egzotikus dolgok (mint a húsvéti sonka karácsonykor) után kutatni.

A tökéletes tojássaláta

"Perfecta mundo", így jellemezték a LunaCafén, ahonnan a receptet ellestem.

Csak bólogatni tudtunk apával, tényleg az. Ezúttal ebédre ettük, salátaként szerepelt ropogósra sütött gomba és baconszeletek mellett. Legközelebb csinálok annyit, hogy szendvicsre is jusson.

És még valami egészen más:

Lakást robbantottunk, jobban mondva kicsit kinőttük a házunkat, de mivel ragaszkodunk hozzá, átalakítottuk a belső tereket, hogy praktikusabb legyen.

Ennek következtében -amellett persze, hogy immáron majd' 2 hónapja egy nagy káoszban hullámzunk 3gyerekestül- a régi ebédlőnk lefalazódott és átavanzsált apa dolgozószobájává, az étkezőasztal pedig fényszegény helyre költözött és a nappali erős déli tájolású ablakait sem szereti a fényképezőgép. Még nem találtam meg az alkalmas helyet az ételfotózáshoz és most nincs is időm keresni.

Így marad 2-3 kattintás, mentegetőzés a ronda képek miatt,  na meg annak bizonygatása, hogy a gyenge fotók klassz recepteket rejtegetnek!!! :) 

A tökéletes tojássaláta

Hozzávalók: 6 keményre főtt tojás, 2 evőkanál lecsöpögtetett kapribogyó, 1/2 csésze (125 ml) majonéz, 2 tk dijoni mustár, 1 gerezd fokhagyma, 2 ek kéksajt, kb, 1/4 tk finom tengeri só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A tojásokat megpucoljuk és nagyon finomra aprítjuk -én tojásszeletelővel szoktam több irányból átvágni, így nagon apró kockákat kapok.

A majonázt, mustárt, kipréselt fokhagymát, elmorzsolt kéksajtot, sót és ízlés szerinti mennyiségű borsot alaposan kikavarjuk.

A tojást óvatosan összekeverjük a kapribogyóval és az öntettel, felhasználásig behűtjük.

Kókuszos meggydzsem

Őszintén bevallom, a hetekig tartó éjszakai meggybefőzés rendesen kiölte belőlem az alkotni vágyást, nem terveztem semmi szokatlant készíteni belőle, csak lekvárt, szörpöt és befőttet. Aztán mégsem bírtam ki.
Kicsi Vú miatt párosítottam először a meggyet kókusszal egy levesben, és teljesen meggyőzött. Így amikor megláttam ezt a receptet Kaldeneker Györgynél, egyértelmű volt, hogy az itthon található kókuszmennyiség azon az éjszakán a lekvárban végzi.


Nem írok most kacskaringós receptet, hiszen a szokásos nagyon egyszerű módon a 3:1-ben lekvárzselésítő tasak hátulján lévő leírást -részemről nem túl pontosan, cukorcsökkentéssel- követve készítem a lekvárkámat, azzal a kis különbséggel, hogy én pár percig előfőzöm a gyümölcsöt, hogy kicsit lekvárosabb legyen, majd a meggy felét leturmixolom és visszaöntöm a többihez, hozzáadom a kókuszt, 5 perc további főzés után a zselésítő port, majd másfél perc után elzárom a lángot. Belekanalazom a sterilizált üvegekbe, lezárom és irány a szárazdunszt.
1,5 kg magozott gyümölcsre 10 dkg kókuszt számoljunk. Én egy részébe kevertem némi darabolt étcsokit is, miután lehúztam a tűzről, az élvezeteket halmozandó.

Tortilla-lakoma, valamint néhány kérdés a szakértőkhöz

A quesadilla -tortilla-szendvics- sokkal inkább egy kiadós vacsorára való, mint ebédre. Nekem azonban ritkán jut időm este újabb órát szánni a konyhának, így aztán ha tortillát szerettünk volna enni, azt bizony csakis délre. Akartunk, ettünk, nagyon finom volt. Én azért ettem vacsorára is, multikulti módra egy kis maradék tzatzikibe mártogatva, sőt reggelire, maradva a multikultinál, padlizsánkrémmel... (Nem, lekvárral nem ettem, ne tessék gyanúsítgatni.)
Az ötlet első körben Nigellától származik, a tortilla-recept Lila Fügétől.
Jöjjön hát először a recept, utána pedig a kérdések, hátha idetéved egy-két tapasztalt tortilla-sütögető és ellát tanácsokkal!

Egy egyszerű quesadilla

Először is elkészítem a tortillákat.
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 tk sütőpor, 1 tk só, 65 ml olaj, víz (amennyit felvesz, kb. szűk 3 dl)
Elkészítés: A hozzávalókat robotgépben ruganyos tésztává dagasztom (min. 5 perc), a vizet csak fokozatosan adagolva hozzá. 8 gömböcskét gyúrok belőle és vizes konyharuhával letakarva fél órát pihentetem. Ezután egészen laposra nyújtom őket(2-3mm) és száraz serpenyőben mindkét oldalukon megsütöm -kb. 1-1 perc. Minden tortilla után kitörlöm a lepergett lisztet a serpenyőből, különben rövidesen égni kezd.
A mi quesadillank végtelenül egyszerű volt, hogy minden családtag igényének megfeleljen: minden tortillát beterítettem serrano sonkával és gouda sajttal, kettéhajtottam, olívaolajjal megkentem a külsejüket és grillserpenyőben mindkét oldalukat 2-2 percet sütöttem, amíg a sajt meg nem olvadt.

Kérdéseim:
-Az így készült tortilla nagyon finom lett, kettéhajtani szépen lehetett, de felcsavarni már nem tudtam volna, vagyis nem lett teljesen puha, fajitas-nak nem lett volna alkalmas. Mi lehet az oka?
-Első nekifutásra kukoricalisztből készítettem a tésztát, ami teljességgel használhatatlan lett: olyan morzsálódósra sikeredett, mint egy linzertészte, 1 cm-nél vékonyabbra nem lehetett volna kinyújtani. Vajon a magyar kukoricaliszt túl durvára lenne darálva?

Kenyérkenegető II.

Sajnos nehezen jutok el az írásig -bőven húsvét előttről is várakoznak még publikálásra váró ételfotók. Sőt, sokszor a fényképezésre sem futja: csodás panettone is készült, meg egy különleges brownie, de ezeket úgyis kénytelen leszek újra megsütni, túlságosan finomak voltak ahhoz, hogy rövidesen ne ismételjem őket.

Most a nagy csend után viszont különlegesen finom étkek jönnek: ismét kenyérkencék, hihetetlenül ízletesek és hízlalóak, mert egyszerűen nem lehet abbahagyni az evést, amíg ott vannak az asztalon.
A következő kennivalók húsvétra készültek -számos társuk kíséretében-, és ami nekem meglepő volt: hasonló sebességgel fogytak, mert szinte mindegyik talált magának rajongót a vendégsereg tagjai között. Pedig én biztos voltam benne, hogy a töpörtyűkrém és a májkrém lesz a tuti befutó.

Vörösbabkrém (a képen a sötétvörös)

(Nigella nyomán szabadon)

1 finomra felkockázott hagymát olívaolajon üvegesre párolok, rádobok 3 gerezd kinyomott fokhagymát, majd mindenestül ráöntök egy doboz vörös kidney-babot. Hozzáteszek még egy nagy evőkanálnyi paradicsompürét, fél lime vagy citrom levét, majd fűszerezem 1/4 teáskanál fahéjjal, ugyanennyi garam masalával, szükség szerint még sóval. Kicsit összerotyogtatom, majd hagyom langyosra hűlni és mixelem. Természetesen behűtöm tálalás előtt.
Amikor először belekóstoltam csak úgy kanállal, nagyon furcsa volt a vörösbab egyébként is édeskés íze megtámogatva még ezekkel az édes hatású fűszerekkel is. Ám később becsülettel végigettem kenyéren az összes kencémet, ezt a babkrémet is, és bizony a végén én takarítottam ki az utolsó maszatkáit is a tálkából.

Töpörtyűkrém (a képen a barna)

Ledaráltam 20 dkg töpörtyűt -természetesen bőr nélkül, de a húsos részekkel együtt, mivel ezek igazán finom apró kis szigetkéket alkotnak benne. Ezután belepakoltam még a multimixerbe a tepertőhöz 2 főtt tojást csak úgy kézzel összenyomva, sót, borsot (aki a tepertős pogácsa ízét keresi, ne spóroljon vele!), mustárt és egy pici tejfölt, és simára mixeltem.

Tormás túrókrém (a képen a fehér)

Miután 3 napig szinte mást sem ettem, mint ezeket a kencéket mindenféle sorrendben, megállapíttatott, hogy az én kedvencem ez a végtelenül egyszerű túrókrém -persze épp csak egy picivel vezetett a többiek előtt.
Ehhez 25 dkg túrót kikeverek 10 dkg puha vajjal, pici sóval és annyi tejföllel, hogy krémesen kenhető legyen, végül pedig folyamatos kóstolgatás mellett adom hozzá a tormakrémet -itt nincs értelme mennyiséget megadni, mert az egyes reszelt tormák ereje közt óriási különbség lehet. Mindenesetre ha az én kezemben van a fakanál, nem spórolok vele.

Tojáspástétom (kép nélkül)

Én a könnyített verziót készítettem, konyhai robotgép helyett ugyanis ott volt nekem a konyhai segéderő tökéletesített változata, éppen nálunk tartózkodó jó barátnőm, aki 10 kemény tojást meghámozott és finomra aprított helyettem. (Az aprítást jelentősen megkönnyítheti egy tojásszeletelő, amiben a tojást több irányból leszelve apró kockákat kapunk. De ha valaki egészen kenhető végeredményre vágyik, használhat multimixert is.)
A tojásokat kikeverem 10 dkg puha vajjal, egy evőkanál mustárral, 3-4 szál finomra aprított újhagymával, sóval, fissen őrölt borssal és annyi tejföllel, hogy összetartsa.

Két legyet egy csapásra!

Minél nagyobb a család, annál esélytelenebb ügy olyan ebédet készíteni, ami mindenki tetszését megnyeri. (Na jó, ha csak úgy szimplán palacsintát sütnék, jó sokat....) A máj nálunk nagy kedvenc a fölnőtteknél, ám annál kritikusabban viszonyulnak hozzá a törpék. Nemrég valami csoda folytán mégis befalatoztak belőle, én pedig a sikeren felbuzdulva újra májat tettem az asztalra, ezúttal a resztelt máj kissé dúsított változatát. Sajnos azonban kidugult, hogy a kivétel csak a szabályt erősítette, így esett, hogy a gyerkőcök visszafogottan ebédeltek -ám annál buzgóbban rágcsálták az almát uzsira pár órával később, és hát ez is siker-, mi nagyok jóllaktunk, és még maradt is egy kevéske. Ez aztán belekerült a mixerbe, és őszintén mondom, a végeredmény a legfinomabb májkrém lett, amit valaha ettünk, attól tartok, heti rendszerességgel kénytelen leszek legyártani!

Gombás-tejszínes máj pestós kuszkusszal

Hozzávalók: 50 dkg csirke- vagy pulykamáj, 25 dkg gomba, egy kis hagyma, 1 dl tejszín, 2 evőkanál olívaolaj, 1/2 dl száraz fehérbor, 1 gerezd fokhagyma, majoránna, 1 csésze kuszkusz, egy evőkanál zöld pesto, 2 evőkanál mascarpone
Elkészítés: Az olajon megfuttatjuk az felaprított hagymát. Hozzáadjuk a szeletelt gombát és zsírjára sütkük, majd rádobjuk a felkockázott májat is és addig sütjük, míg a külseje kifehéredik. Belenyomjuk a fokhagymát, , ízesítjük majorannával, majd felöntjük borral és tejszínnel. Néhány percig pároljuk, majd ha a máj belseje már nem véres, eloltjuk a lángot, és fedő alatt még 5 percet állni hagyjuk. Csak a tányéron sózzuk.
A pestós kuszkuszhoz egy csésze kuszkuszt szűk két csésze forró, enyhén sós vízzel leforráztam, lefedtem, amikor megpuhult, egy evőkanál zöld pestót és 2 evőkanál mascarponét kevertem bele.

Májkrém

Az elkészült , kihűlt gombás-tejszínes májat 3 rész máj/egy rész vaj arányban leturmixoljuk.

Kenyérkenegető

Tegnap megsütöttem, ma kenegetem...
A frissen sült kenyér szerintem annyira finom, egyáltalán nem kívánja, hogy emeletes szendvicset készítsünk belőle.
A boltokban kínált kenyérrevalók (felvágottak, szalámik, krémek...) nagy részét nem is bolygatom, maradjanak csak a polcukon, hiszen kevesebb bennük az ennivaló, mint a tartósító és ízcsináló mindenfélék.
Készítek inkább finom házi kencéket, az egyszerű, de markáns ízek és a ropogós héjú, frissen megszelt kenyér párosa szerintem verhetetlen.


A házi boursin receptjét phzs adta közre nemrég, én magam boursint még sosem ettem, ez a változat tulajdonképpen egy lágy juhtúrókrém, nagyon finom. 15 dkg juhtúrót kell elkeverni hozzá 10 dkg krémsajttal, 10 dkg vajjal, 1 gerezd fokhagymával, 1 csokor petrezselyemmel, sóval, borssal és szerecsendióval.

A tehéntúró szintén kiváló alapanyag. A régi jó körözött nálunk nagy kedvenc, én negyed kiló túróhoz 10 dkg vajat, pár evőkanál tejfölt, ízlés szerinti sót, pirospaprikát, őrölt köményt keverek villával. Bevallom, a vajat szándékosan úgy kutyulom hozzá, hogy maradjanak vajpöttyök a túróban: imádom megtalálni őket a kenyéren!

Tehéntúróból készíthető egyszerű kenhető túrókrém is, mixerben kell teljesen krémessé verni csipetnyi sóval és épp csak annyi tejtöllel, hogy a gép elbírjon vele. Barna kenyéren, málna- vagy áfonyadzsemmel a tetején utánozhatatlanul finom, a gyümölcsös túrókrém kenyeres kistesója.

A padlizsánkrém annyira finom, hogy egyszerűen nem lehet betelni vele! Komoly önuralom kell mindig, hogy ne szeljek újabb és újabb karéj kenyeret magamnak, hogy vastagon kenhessem rá ezt a csemegét.
Egy nagy padlizsánt megszurkálok hozzá, alufóliából bölcsőt készítek neki, mert lusta vagyok tepsit mosogatni, és 250 fokon háromnegyed órát sütöm. Ha kihűlt, kikaparom a húst a héjából és szűrőben kcsit kinyomkodom, hadd csorogjon ki a leve. Ezután multimixerben összedolgozom 1 púpozott evőkanál majonézzel, ugyanannyi mascarponéval, 2 evőkanál citromlével, pici sóval, jó adag törött borssal és egy gerezd áttört fokhagymával.

És végül, de nem utolsósorban a képen is látható guacamole. Az avokádó olajos-krémes állagával, friss ízével nekem annyira ízlik, hogy ebből a minimál-változatot készítem. A gyümölcs kikapart húsát -amiből menthetetlenül le kell fölöznöm néhány darabkát kapargatás közben- csak pici sóval és egy kevés citrom- vagy limelével turmixolom össze.
A padlizsánkrémhez hasonlóan természetesen össze lehet törni villával is, így rusztikusabb az állaga és visszaköszön apró darabkákban a gyümölcs/zöldség saját íze is, én valamiért -nem tudnám megmagyarázni, tényleg- krémként szeretem legjobban őket.