Sült sajtgolyócskák gluténmentesen/ Glutenfree baked cheeseballs

 Régi kedvenc gluténmentes változata. A cassava dara kellemes ropogós kérget ad, talán finomabb is, mint a zsemlemorzsás változat.

 Glutenfree variant of an old favorite. Cassava-crust is lovely crunchy, with melted cheese in the inside.

Camembert tésztabatyuban borecetes spenóttal és spárgával

A camembert sajt nem állt közel a szívemhez. Egészen mostanáig. 

Így tésztabatyuban átsütve abbahagyhatatlan volt, nálam felkerült a kedvencek listájára.

A gazdag, fűszeres tokaji borecet -amelyet a Tokaji Borecet Manufaktúra jóvoltából volt lehetőségem nekem is kipróbálni és rendesen bele is szeretni -pedig felteszi a koronát a spárgára és a spenótra.

Camembert tésztabatyuban borecetes spenóttal és spárgával

Hozzávalók 2 személyre: 250 g leveles tészta, 2 db 125 grammos camembert, 1 csomag zöldspárga, 1 nagy csokor spenót, fél dl száraz fehérbor, 3 ek tokaji tárkonyos borecet

Elkészítés: A tésztát kettévágjuk és akkorára nyújtjuk a darabokat, hogy a sajtok kényelmesen beleférjenek. A tészta szélét vízzel lekenjük és batyuvá csípjük össze.

A két kis batyut sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és 220 fokos sütőben 15 perc alatt megsütjük.

Amíg sül, letörögetjük a spárgák végeit és jó alaposan átmossuk őket. A spenótot is jól megmossuk és salátacentrifugában kiszárítjuk.

A spárgát alacsony hőfokon kevés olívaolajon pár percig sütjük, amíg szép fényt kap, majd megsózzuk és felöntjük fél deci bor, fél deci víz és 2 evőkanál borecet keverékével. Fedő alatt még néhány percig lassan pároljuk, majd félretesszük. A spárga levére rádobjuk a spenótot, picit sózzuk és hozzáöntjük a maradék ecetet, és 1 perc alatt megfonnyasztjuk.

A batyukat a zöldségekkel körítve tálaljuk.

Kukoricás-sajtos rakott tojás

Azzal a boldog tudattal készítettem ezt a rém egyszerű (fehérjebombát) ételt, hogy semmi olyan hozzávaló sincs benne, amit a három gyerekem közül akárcsak egy is ne enne meg. Naiv voltam: Poci közölte, hogy márpedig ő a tojás sárgáját így főve semmiképpen, köszöni.

A helyzetet nem volt nehéz menteni, kiettem az ő tányérjából is a sárga részeket -úgyis az a kedvencem-, a maradékot pedig már úgy begyűrte, mint kacsa a nokedlit.

Megegyeztünk, hogy ez nagyon fincsi volt. :)

Erdélyi kapros galuska

Ismét egy gyöngyszem Ottis konyhájából: igazi ízes, házias "nagymami-étel", abból is a legjobbak közül való. A sajt nagyon jó textúrát ad a galuskának, a szalonnazsír pedig plusz ízt az egyszerű mártásnak -egyértelműen az állandó repertoár tagja lesz nálunk mostantól.

Nálunk a kapor a galuska tésztájából kimaradt, mert nem mindenki szereti, a szószból pedig kétfélét főztem: felét kaporral, felét natúr. Így mindenki teljes elégedettséggel kanalazta. :)

Spenótos-spárgás pite fetával

Kertészeti tehetségemet jellemzi, hogy a spenót az az egyetlen megbízható termény, ami minden évben bőségesen ont a kiskertem. (Na, jó, a paradicsom is, de azt nem magam vetem, hanem szép fejlett palánta formájában szerzem be a piacról és onnantól már csak annyi a dolgom, hogy életben tartsam.)

Adott tehát a spenót, amit ilyenkor bőszen fogyasztunk, piacnapon pedig mindig hozok friss spárgát is, olyan rövid a szezonja, most kellene betelni vele. Így született ez a lepény, a múltkori húsragu másnapi maradékának kísérőjeként, de aztán jutott még belőle vacsorára is egy kis salátával... A két tavaszi zöldség  egyértelműen jól megfér egymás mellett, főleg, ha egy kis fetás szósszal megágyaz nekik az ember!

Juhtúrós sült gomba

Ez egy ősi recept, talán a Nők lapjából származhat, még a kezdő fakanálforgató időkből.

Azóta nagyon sokat változott, egyszerűsödött, elhagytam belőle minden felesleges sallangot és ebben az egyszerűségében annyira szeretnivaló, hogy sült gombát én nem is csinálok másként.
Tessék kipróbálni, 10 percnél nem kell többet dolgozni vele!

Céklás madársaláta grillezett sajttal

Halloumit kerestem volna ehhez a salátához, de nem leltem a csomagolt sajtok között. Később kiderült, ez igazi mázli volt, mert a sajtpultban csodás grillezhető görög juhsajtot találtam, ami rátette a koronát erre az egyszerű salira.

Sajtgolyócskák

Tojásfehérjétől roskadozik a fagyasztóm, az utóbbi hetek creme brulee dömpingjének köszönhetően. Hárommal sikerült csökkenteni a létszámot ezeknek a kis sajtgolyóknak a segítségével, úgyhogy gyanítom, a pavlovasütést nem úszom meg. 

Ezek a golyócskák egyébként kiválóan megteszik könnyű ebédként, de partifalatkának is alkalmasak. A tojásfehérje valamiféle kémiai csodát művel a sajttal, mert az minden előzetes rettegést megcáfolva nem olvad szét az olajban, a végeredmény igazán formás. :)

Fehércsokival töltött túrógombóc

Naivan azt gondoltam, hogy ennyi gombócból csak marad fotóznivaló. Hát nem maradt.

Annyira viszont nem vagyok naiv, hogy ne tudnám, ezentúl nálunk a túrógombócból nem maradhat ki a fehércsokoládé. Szuper együtt!

Egyébként meg -a fényképre visszatérve- úgyis kiugrott volna a szemetek, ha ki akartátok volna silabizálni  a fotón, hogy a kettévágott gombócon hol végződik a fehér gombóc és hol kezdődik a fehér fehércsoki... Úgyhogy csak kíméletességből nem fotóztam. De ha legközelebb ilyet eszünk és köcsög hangulatban leszek, csakazértis lefényképelem nektek!!! :)

Latkesz zsenge kukoricával

A zsenge kukoricának is lejár a szezonja lassan, de azért az ügyesek -vagy szerencsések?- még levadászhatnak a piacon néhány csövet!

Tegnap este óta bizton állítom, hogy csöves kukoricával jobb nem történhet, mint hogy csak úgy nyersen a grillrácsra dobják, kicsit megsózzák és vajjal időnként megkenegetik.

Persze szuper felhasználási lehetőség ez a latkesz is, gyerekeknél nagyon be lehet vágódni vele! Különlegességét nem csak a nyers kukoricaszemek adják, hanem hogy sűrítőanyagként is kukoricaliszt kerül bele.

Citromos-kakukkfüves capellini sült paradicsommal

Apukámnak köszönhetem, hogy genetikusan tésztaevésre vagyok programozva. :) De míg ő "szaftos nokedliben" nyomul, én minimál stílusban szeretem.

Épp ezért nagyon régen egyes számú kedvencem a Panzani cég capellinije: spagetti jellegű, de annál vékonyabb durumtészta, ami vékonyságánál és igen jó kidolgozásánál (azaz nem túl sima felületénél) fogva nagyon jól felveszi az ízeket, kifejezetten nem szószban tocsogásra találták ki.

Ez a recept pedig a számomra legkedvesebb ízkombinációnak -citrom+olívaolaj+chili- a nyári felturbózott változata, mivel a kert épp tele van zöldfűszerekkel és roskadoznak a paradicsomtövek.

Tejbekuszkusz meggyszósszal

Itthon vannak a gyerekek, éljen a vakáció, csak főzne rájuk valaki más... :) 5 ember kedvére tenni egyszerre: lehetetlen.

Ez a tejbekuszkusz Máté és Fanni kedvence, Poci semmilyen tejbepampit nem kedvel bébikora óta. Hasonló a tejbegrízhez, csak a szemecskék jobban elkülönülnek -épp mint a sósan elkészített kuszkusznál-, az elkészítése pedig veszélyesen gyors.

Spenótos-krémsajtos gnocchi

Csütörtökön délelőtt megtámadtak minket a seregélyek.

Hatalmas vijjogásra mentem ki a kertbe, és a cseresznyefánkon vagy tizenöt madár garázdálkodott, percek alatt kilókat vertek le a fáról a gyönyörű cseresznyéből, aminek kellett volna még néhány nap, hogy feketére érjen.

Így viszont rohantam a létráért és a napot lényegében a fán töltöttem, hogy mentsem, ami menthető. Ebédelni csak úgy volt esélyem, ha kiötlök valami percek alatt elkészülőt. Sikerült és csodás lett.

Cukkinis frittata-falatkák zöldsalátával

Lehet egy könnyű ebéd, vagy akár kiadós reggeli, vacsora.

Nagyon kellemes a kívül ropogós, belül lágy, krémes állag, nálunk egyértelműen befutó lett a recept.

Sosem főzök újságból, ez kivételes alkalom volt: az Éva magazin ehavi száma bujtott fel erre a hirtelen felindulásból elkövetett főzésre. Én meg tovább bujtalak titeket! :)

Cukkinis frittata-falatkák zöldsalátával

Hozzávalók: 2 kis cukkini (50-60 dkg együtt), 4 M-es méretű tojás, 12 dkg liszt, 1 csapott tk só, frissen őrölt bors, 15 dkg reszelhető sajt (trappista, eidami...), olívaolaj, 1 citrom, nagyszemű tengeri só, 4 adag saláta (ízlés szerint összeválogatott salátalevelekből és zöldségekből), 1 csomag mini mozzarella

Elkészítés: A cukkinit megmossuk, héjastul finomra reszeljük és papírtörlőn leszárítjuk.

A tojásokat kikeverjük a sóval, ízlés szerinti mennyiségű borssal, liszttel. Hozzákavarjuk a cukkinit és reszelt sajtot.

2 nagy serpenyőben kevés olajat forrósítok, evőkanálnyi adagokat teszek bele a masszából és kis lángon mindkét oldalukon aranybarnára sütöm a falatkákat. Papírtörlőre kiszedem őket.

4 tányérra szétosztom a salátát. A megmosott citromot hosszában elfelezem. Az egyik felét négy gerezdre vágom és a tányérokra helyezem -érdemes ezekből facsarni egy kevés citromlevet a tojásra, nagyon finom lesz vele. A másik fél citromot kifacsarom és 2 nagy csipet tengeri sót feloldok benne. Ezzel és olívaolajjal öntözöm meg a salátát és rászórom a mozzarellát.

Végül a frittata-falatkákat is a tányérra teszem és kezdődhet a lakoma!

Kukorica-curry tarhonyával

Apa ma nem otthon dolgozott, hanem konferencián volt. Az ilyen alkalmakat ki szoktam használni arra, hogy olyasmit főzzek, ami egyébként őellene elkövetett merényletnek minősülne. Nem mintha nem enne meg hősiesen szinte mindent, amit elétálalok, de a tarhonyát szívből úúúútálja, nekem meg nagy kedvencem. Úttörőgombóc ügyben a gyerekek az én oldalamon állnak, így az iskolában és oviban levőkre is gondoltam a mennyiségnél, hiszen annyira jó sosem lehet a menzakoszt, hogy hazaérve ne az legyen az első érdés: "ti mit ebédeltetek itthon?"

Mégis vacsorára már csak kóstolóba maradt a curryből a törpéknek, mert apa gyorsabb volt és bekanalazta -megbocsátották persze, nekik úgyis a tarhonya volt a lényeg.

Az ételről még annyit, hogy kukoricából érdemes biztos minőséget választani (nálam ez mondjuk a Bonduelle), mert a névtelenek néha ehetetlen kemények tudnak lenni. A főzési időkre érdemes odafigyelni, a kukorica a túlfőzéstől is megkeményedhet.

Curryporból én csak a gyerekek miatt használom a Kotányit -ami egyébként szerintem nagyon sok jóindulattal nevezhető csak curry-nek-, mivel a rendes becsületes madras curry számukra még nagyon erős. A kettőből keverem ki a gyerekbarát verziót.

Kukorica-curry tarhonyával

Hozzávalók: 40 dkg mirelit csemege kukorica, só, 1 púpozott tk Kotányi curry, 1 púpozott kk madras curry, 1 gerezd fokhagyma, 1/2 kk római kömény,  szerecsendió, 1 tk keményítő, 2 dl tejszín, 30 dkg tarhonya, olaj

Elkészítés: A tarhonyát olajon világosbarnára pirítjuk, majd felöntjük forró vízzel, sózzuk, és megfőzzük.

Amíg fő, elkészülünk a curry-vel is.

Ehhez a kukoricát wok-ban vagy serpenyőben, kevéske olajon, a tűzhely legméretesebb gázrózsáján közepes lángon hagyjuk felengedni. Amikor már nem fagyos és a kiengedett nedvesség is elpárolgott alóla, rászórjuk a fűszereket a szerecsendió kivételével és rányomjuk a fokhagymát, megsózzuk és nagy lángon 1 percig összepirítjuk. Ezután alacsonyra vesszük a lángot és pici vizet aláadagolgatva a kukoricát puhára főzzük -ha jó minőségű kukoricát kaptunk, ez nem fog tovább tartani 2-3 percnél.

Rászórjuk a keményítőt és összekeverjük, majd felöntjük tejszínnel. Ráreszelünk egy kevés szerecsendiót. Ezután már csak összeforraljuk, kb. 1 perc alatt szépen besűrűsödik majd.

Lehet tálalni!

Halfasírt

Halevészetben aligha fogunk komoly szintre lépni, de halbújtató próbálkozásaim azért vannak és lesznek is még.

Ezúttal a halfasírtot szinte teljesen a hagyományos magyar fasírt mintájára készítettem, így sem a látvány, sem az íz nem volt túl "halas". A gyerkőcök kikuncsorogták a kóstolót, míg az asztalt terítettem -mire leültünk, a golyócskák fele már hiányzott a tálról. Apa sokkal kevésbé volt lelkes, de ezt még bevállalható kompromisszumnak nyilvánította.

Halfasírt

Hozzávalók: 1/2 kg tonhalfilé, 3 fej vöröshagyma, 3 nagy gerezd fokhagyma, 1 púpozott kk só, 1/2 kk római kömény, törött bors ízlés szerint, 2 tk csemege pirospaprikapor, 1 vastag karáj kenyér héj nélkül, 2 tojás, zsemlemorzsa

Elkészítés: Késes robotgépben nagyon finomra összeaprítottam a megpucolt hagymát és fokhagymát.

A jól kinyomkodott halfilét felkockáztam, áttapogattam, mert néhány szálka mindig marad benne, majd a hagymákhoz adtam és a gép pillanatok alatt ezt is pépesítette. Hozzáadtama  fűszereket és a tojást, majd újabb pépesítőmenet jött. A kenyeret beáztattam, majd alaposan kinyomkodtam és ezt is a masszához dolgoztattama  géppel.

Ezután a masszát egy tálba öntöttem és annyi kenyérmorzsát gyúrtam hozzá, hogy lágy, de jól formázható állagot kapjak. (Nagyjából egy csészényi morzsa mehetett bele, de nem szívesen adok meg mennyiséget, mert nagyon függ a tojások méretétől és hogy mennyire lett jól kinyomkodva a kenyér.)

Diónyi gombóckákat formáztam belőle, és közepes lángon annyi forró olajban, hogy épp ellepje, ropogósra sütöttem a fasírtkákat.

Mi kukoricasalátával és joghurtos padlizsánnal ettük.

Halas lángos

A hallal hadilábon áll a család.

Hiába zakatol az agyamban, hogy milyen egészséges és minden héten jó lenne az asztalra tenni, nemigen sikerül lenyomnom a torkukon. Szerintük túl száraz, túl zsíros, túl halízű vagy semmi íze...

Nem szeretik, ez van, de még mielőtt omega3 kapszulákért rohantam volna, sikerült bezsebelnem egy sikerélményt. Kínomban a kedvencükbe, a kefíres lángos tésztájába gyúrtam bele a halat, és tessék, együltőben elpusztították mind!

Ritkán adódik ilyen konyhai katarzis egy ötfős családban, úgyhogy megveregettem a saját vállamat. :) Happy, happy, happy, na meg nyammmmm.

Halas lángos

Hozzávalók: 1/3 adag kefíres lángos, fél kiló halfilé (nálunk cápaharcsa), só, bors, olívaolaj, pici tej

Elkészítés: A kefíres lángosból érdemes begyúrni az egész adagot, 1/3-ából megcsinálhatjuk ezt a verziót, a maradék egy hétig eláll a hűtőben, bármikor bevethető.

A halat sózzuk, borsot törünk rá és pici olívaolajon mindkét oldalát megsütjük. Amikor teljesen kihűlt, botmixerrel pépesítjük -ha kell, adhatunk hozzá kevéske tejet.

A lángostésztába gyúrjuk és pici fánkocskákat sütünk belőlük -de persze megsüthetjük bármilyen méretben. Fokhagymás tejföllel tálaljuk.

Répcsánka

Mint a legtöbb kisgyerekes családban, nálunk is trükközni kell, ha zöldséget szeretnék tenni az asztalra.
A lepcsánkát viszont nagyon szeretik, és ebbe sok mindent bele lehet csempészni...

Répcsánka

Hozzávalók: 2 közepes krumpli, 2 nagy répa, 1 fej hagyma, 2 tojás, 2 gerezd fokhagyma, só, frissen darált bors, liszt, olívaolaj
Elkészítés: A meghámozott krumplit, hagymát és répát lereszeljük, 1 púpozott kávéskanál sóval megszórjuk, hagyjuk, hogy levet engedjen. Belenyomjuk a fokhagymákat, borsozzuk.
Beleütjük a 2 tojást és elkavarjuk. Ezután annyi liszttel összedolgozzuk, hogy a végeredmény galuska sűrűségű massza legyen -ezt abból is látjuk, hogy nem folyik le a kanálról, amikor a serpenyőbe adagoljuk.
Serpenyőben kevés olívaolajon közepes lángon sütjük meg.
Fokhagymás tejföllel tálaljuk.
A krumpli-répa arányával és a reszelő finomságával lehet kísérletezgetni, egyre figyeljünk: ha durvábbra reszeljük a zöldségeket, akkor is reszeljünk egy keveset a finom fokozaton, hogy legyen, ami jól összefogja.

Rántott sajt

Mivel a panír ápol és eltakar, ha többfélét rántok, Máténak nem is tűnik fel, hogy ő a sajtból nem kap, annyira lefoglalja még, hogy a pocakját tömje azzal, ami a tányérján van.

Rántott sajt

Nem, nem írok hozzávalókat, sem azt, hogyan kell panírozni, aki gasztroblogok olvasgatására vetemedik, ezt már úgyis tudja.
A rántott sajt titkának megfejtésében viszont én le voltam maradva, inkább nem is nagyon sütöttem -egyébként panírozgatni úgyis ritkán van időm a gyerkőcök mellett.
Most viszont megkívántam, és leírom, mire jutottam: azaz hogyan süssük meg őkelmét úgy, hogy ne folyjon ki.
A dupla panír nem árt, mert ha csak egy apró lyukacska is van a panírozáson, ott a sajtunk menthetetlenül szökni fog, önmagában viszont nem elég. Mindenesetre első lépésként panírozzuk be duplán, mégpedig úgy, hogy legelőször vízzel ecseteljük le a sajtszeleteket, hogy tapadjon rájuk a lisztréteg, majd jöhet a tojás, végül a morzsa, amibe jó alaposan nyomkodjuk bele a sarkait is.
Sütés előtt a bepanírozott sajtot érdemes kicsit hűtőbe rakni, úgy lassabban olvad majd.
Ami viszont elkerülhetetlen: amikor a forró olajba tesszük, a sülésnél a panír alatt gőz keletkezik, ami még a dupla panírozást is legtöbb esetben megrepeszti, mégpedig mivel a gőz felfelé kívánna távozni, a felső oldalán. Emiatt a sajtot ne fordítsuk meg, a felső oldalát csak locsolgassuk az olajjal. Az egész sütés ne is legyen hosszabb 3 percnél.
Ezzel a módszerrel az én sajtjaim odabenn maradtak, a veszteség 1%-nál is kevesebb volt.

Persze lehet, hogy ha direkt erre a célra gyártott, rántani való sajtot használunk, ez is elkerülhető, de én úgy vagyok vele, kirántani is azt a sajtot szeretem, amit yersen szívesen eszek.

Karalábé -az egyszerűség dícsérete

Nigella Lawson-t nézve a tévében, határtalan élvezettel tölt el, ahogy az alapanyagokról, ételekről beszél, én elhiszem Neki, hogy komolyan is gondolja, hiszen a főzés akkor tud igazán örömöt okozni, ha az ember lelkében ott van legalább egy kicsi ebből az illatok, színek, texturák iránti vonzalomból, a föld minden javának szeretetéből.

Aki arra adja a fejét, hogy főzésről írjon -tegye azt akár csak ilyen alacsony szinten, ahogy én-, biztosan megéli ezt. Hogy nem lehet úgy bemenni a zöldségesbe, hogy ne kéredzkedne be valami el nem tervezett is is a kosarába, mert egyenesen megszólít onnan a polcról... Hogy az olívaolajra dobom a friss gyömbért, és felvidít az illata, újra és újra bele kell kóstolnom, az elején is, amikor szinte ledöngöli az ízlelőbimbókat az intenzív aroma, és a vége felé, amikor már lágy és puha, ízei nagy részét átadta az ételnek... Vagy amikor belevágok a padlizsánba és előtör az a semmivel össze nem téveszthető citromos illat... (Még így háromgyerekes "állandóanrohanóként" is, hogy a főzés sokszor nyűgnek tűnik, mert nehéz időt lopni rá, és a bevásárlás sem önfeledt nézelődés, mondjuk a mai piacolás egyik kezemben a nagyon-nagyon anyássá vált Mátéval, másikkal a szűk kis járatokon az üres babakocsit manőverezve a tömegben, bizony még így is megtörténik ez a csoda, és egy íz vagy illat pár pillanatra kikapcsol -olyan jó ez!)

Ezért kérek Mindenkit, ne ítéljen el, ha a "mezei" rakott karalábéról is szuperlatívuszokban zengek, főleg, hogy engedve a kisfőnökeim nyomásának ezúttal virslit tettem bele (brrrr és hüpp-hüpp, mert annyival inkább kívánkozna bele egy kis finom puha szárnyasmáj). A zsenge karalábé a gyengém, hihetetlen önuralomra van szükségem ahhoz, hogy elmenjek mellette és ne dugjam gyorsan a kosárba, azt gondolom, az egyik legcsodálatosabb zöldség, olyan, mintha megenném a tavaszt! Nem kér a harsogó fűszerekből, nem kíván semmi hókusz-pókuszt, legfeljebb egy kis selymes tejszín, tejföl, csipetnyi szerecsendió, és óvatos párolás...

Szupergyors rakott karalábé

Hozzávalók: 3-4 fej zsenge zöld karalábé, 1 nagy csomag füstli, 1+fél nagy poharas tejföl
Elkészítés: 3-4 fej nagyon zsenge karalábét olajon megpárolok a következő módon: közepes lángon felhevítem a megtisztított, kis kockákra vágott karalábét egy evőkanál olívaolajon, és amikor elkezd sercegni (1 percen belül ez meg is történik), fél csészényi vizet löttyintek alá, picit sózom, egyetlen apró csipetnyi cukrot is szórok hozzá, és fedő alatt szép lassan párolom, ha fogy a lé, picit löttyintek még hozzá. Nagyon hamar megpuhul.
A virslit felkarikázom. (Azon szerencsések, akiknek nincs virslomán egyén a családjában, fél kiló pulyka- vagy csirkemellet falatnyi darabokra vágnak, forró olívaolajon épp csak összerántják a külsejét és ezzel helyettesítik a virslit).
A leszűrt karalábét egy kisebb tepsi vagy cseréptál aljába öntöm, rászórom a füstlit (májat) és a tetejére simítom a tejfölt.
190 fokos sütőben 25 percet sütöm.
Tipp: A karalábé és a tejföl sütés közben levet enged. Én személy szerint ezt nagyon szeretem felszürcsölgetni, de aki nem igazán vágyik rá, megszórhatja a tepsi alját egy evőkanál liszttel, ez felszívja és mártássá alakítja a kiengedett levet.