Kovászos uborka

Ez az a egyedülálló zöldségétel, amit minden gyerekem imád. Ma is degeszre tömtük magunkat vele, holnap sem teszünk majd másként. Mire elfogy egy üveggel, megérik az újabb. És tutira jobban hűsít, mint a fagyi!!! :)

Variációk meggydzsemre- és zselére

Szerencsére a fagy, ami épp meggyvirágzáskor jött, a két meggyfánk közül a korán termőt egyáltalán nem károsította, a késeinek pedig csak a fele hozamát vitte el, ami így sem kevés, mivel mindkét fa igen bőtermő.

És mivel a spájzamban kifogyott a meggylekvár a télen, az idei esztendőt nagy meggybefőző évnek nyilvánítom, ami szuper, de irgalmatlan meló, hiszen napi több órát vesz el a szedés-magozás-főzés. Viszont az érzés, hogy a saját fánk termése lát el majd minket télen, mindent visz.

A lekvárjaimba kutyultam ezt-azt, amit még a kertben találtam, így ha tovább olvastok, a következő variációkat találhatjátok:

-meggydzsem

-mentás meggydzsem

-mentás-csokis meggydzsem

-levendulás meggydzsem

-levendulás-csokis meggydzsem

-vörösboros meggyzselé

-rumos-csokis meggydzsem

Eddig a levendulás-csokis visz nálam mindent, de tervben van még a fehércsokoládés verzió, úgyhogy a verseny egyenlőre nem dőlt el.

Kókuszos meggydzsem

Őszintén bevallom, a hetekig tartó éjszakai meggybefőzés rendesen kiölte belőlem az alkotni vágyást, nem terveztem semmi szokatlant készíteni belőle, csak lekvárt, szörpöt és befőttet. Aztán mégsem bírtam ki.
Kicsi Vú miatt párosítottam először a meggyet kókusszal egy levesben, és teljesen meggyőzött. Így amikor megláttam ezt a receptet Kaldeneker Györgynél, egyértelmű volt, hogy az itthon található kókuszmennyiség azon az éjszakán a lekvárban végzi.


Nem írok most kacskaringós receptet, hiszen a szokásos nagyon egyszerű módon a 3:1-ben lekvárzselésítő tasak hátulján lévő leírást -részemről nem túl pontosan, cukorcsökkentéssel- követve készítem a lekvárkámat, azzal a kis különbséggel, hogy én pár percig előfőzöm a gyümölcsöt, hogy kicsit lekvárosabb legyen, majd a meggy felét leturmixolom és visszaöntöm a többihez, hozzáadom a kókuszt, 5 perc további főzés után a zselésítő port, majd másfél perc után elzárom a lángot. Belekanalazom a sterilizált üvegekbe, lezárom és irány a szárazdunszt.
1,5 kg magozott gyümölcsre 10 dkg kókuszt számoljunk. Én egy részébe kevertem némi darabolt étcsokit is, miután lehúztam a tűzről, az élvezeteket halmozandó.

Mit rejt az üveg? Nem hétköznapit!

Gyorsan leírom ezt a receptet, mert eszméletlen finom, és mindjárt vége a meggyszezonnak. Akit izgalomba hoz, most még talán éppen be tud cserkészni egy kevés meggyet hozzá, ehhez a recepthez direkt nem gond, ha picit túlérett.
Már régen írogatom magamnak a chutney-recepteket, de még nem jutottam el a kipróbálásig -egészen mostanáig. Nem gondoltam volna, hogy ez a legelső felvonás ebből a kicsit sem autentikus alapanyagból készül majd. Bevallom, aggódtam is, hogy nem lesz túl jó, de annyi volt a meggy a fán, kezdeni kellett vele valamit.
Csodás lett. Nagyon markáns az íze, az utóbbi két hétben még nem sikerült feltálalnom olyan húsételt, amihez igazán illene, leginkább vadhoz párosítanám. Így jobb híján magában nassolgattam, de mivel apa épp barbecue-próbálgatós időszakában van, majd rendelek Tőle valamilyen vadból egy szép nagy sültet, aztán jöhet a chutney!!!

Meggy-chutney

Hozzávalók: 1,5 kg meggy, 20 dkg nem túl apróra kockázott hagyma, 1 kis csomag mazsola, 30 dkg cukor, 2,5 dl málna- vagy borecet, 1-2 szál friss rozmaring felaprított levele, egy jó nagy diónyi gyömbér apróra kockázva, só
Elkészítés: Az összes hozzávalót egy nagy lábasba öntjük és 40-45 percig főzzük. Sajnos szinte folyamatos kevergetést igényel, 1-2 percnél tovább ne hagyjuk magára.
Én a gyerekek miatt kihagytam, de chili is mehet bele, ízlés szerint.
A kész chutneyt azon nyomban tiszta üvegekbe töltöttem, pár percre fejre állítottam, majd 2 napra száraz dunsztba tettem.
(Számomra nehéz volt, hogy az eredeti recept nem adott meg mennyiséget a sóhoz, hiszen nem ettem még chutney-t, csak elképzelésem volt, milyen végeredményre is kell számítanom. Így nagyon apránként adagoltam és kóstolgattam, magam sem tudom, végül mennyi ment bele.)
(Kaldeneker György receptje alapján)

Csokoládés meggydzsem

Ha hozzám hasonló fanatikus csokirajongó vagy és esetleg még befőzésre is adod a fejedet, feltétlenül ki kell próbálnod ezt a kombinációt: a tűzpiros meggy vidám savanyúsága és a kakaópor keserédes aromája találkozik ebben a sötétvörös lekvárban. Már csak a kemény küzdelem marad hátra, hogy az ember ne kenjen meg vele még egy újabb, és újabb, és újabb kenyeret...

Feketeerdő dzsem

1250 g meggyhez szükségeltetik 300 g cukor, 1 csomag Dr.Oetker Dzsemfix Szuper 3:1 és 2 púpozott evőkanál holland kakaópor
A meggyet forró vízben alaposan megmosom, kimagozom, a felét egy fazékba töltöm, a másik felét robotgépben leturmixolom, majd azt is a fazékba adom. Hidegen belekeverem a dzsemfixet és a cukrot, majd a tűzre teszem, és miután felforrt, még 3-4 percig főzöm. Az utolsó percben leszedem a habját és belekeverem a kakaót. Alaposan kimosott, esetleg vízben forralva sterilizált üvegekbe töltöm, a tetejüket lezárom, és 2 napra száraz dunsztba teszem az üvegecskéimet.

Tökös, de nem tökölős

 A sütőtöklekvár elkészítésével nem kell még sietni, hiszen a szakértők állítják, a sütőtök akkor igazán jó, ha már megcsípte a fagy. Én csak azért vágtam bele még szülés előtt, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy az első néhány 3 gyerekes hónapomban nem a befőzés lesz a fő tevékenységem. Ez a finomság viszont boltban nem kapható.

Sült töklekvár

 Állítom, hogy a nagydobosi sütőtök az igazi, de őkelme olyan hatalmas, hogy utolsó hónapos kismamaként már nem volt erőm megküzdeni vele. Így aztán két 2,5 kiló körüli kanadai tök lett az áldozat.

 A tököket megmostam, kettévágtam és forró sütőben illatosra-édesre sütöttem őket. A kikapart tökbelsőt egy nagy fazékban összerotyogtattam fél kiló cukorral és egy lédús citrom levével (a mennyiségeket azonban mindenki a saját ízlése szerint változtathatja). Nem szívesen, de a biztonság kedvéért tettem bele picike Na-benzoátot, majd üvegekbe töltöttem és a fejükre állítva 2 napra dunsztba tettem őket.