Zöldséges bulgur kacsamellel és tarjával

Nagyon finom, fűszeres étel, a zöldségek és a húsfajták akár variálhatók is.

Zöldséges bulgur kacsamellel és tarjával

Hozzávalók: 1 kacsamell, 2 szelet sertéstarja, 180 g bulgur, 1 közepes cukkíni, 2 hagyma, 1 szál sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, 1 darab (kb. két dió nagyságú) gyömbér, só, curry, madras curry, római kömény

Elkészítés: A kacsamellet kifilézem, a bőrét leválasztom és félreteszem. A tarját leválasztom a csontról, és mindkét húst falatnyi csíkokra darabolom.

A kacsa bőréről levágom a nagyobb hájakat, apróra kockázom és lassú tűzön száraz serpenyőben ropogósra pirítom.

A répát meghámozom és vékony hasábokra vágom, a cukkínit héjastul negyed körcikkekre darabolom, a hagymát meghámozom és szintén negyed körcikkekbe vágom, nem túl finomra.

A fokhagymákat megpucolom és kinyomom, a gyömbért meghámozom és lereszelem, majd a kettőt együtt mozsárban krémesre eldolgozom.

A bulgurt 1,5 l sóval és curryvel ízesített vízben megfőzöm.

A répát, hagymát, cukkínit wokban nagy lángon egyenként ropogósra sütöm (zöldségenként 3-4 perc), kevés sóval, római köménnyel.

Ezután a wokban összepirítok 1 teáskanál curryt, 1 kávéskanál madras curryt, a fokhagymás-gyömbéres massza 1/3-át, amikor már intenzíven illatozik, rádobom a zöldségeket és a leszűrt bulgurt és összeforgatom, átpirítom. Félreteszem.

Egy lapos, jó minőségű serpenyőt a kacsa bőréből kisült zsírból 1 evőkanálnyival jól felforrósítok. Rádobom a kacsamellet, sózom, megszórom kevés curryvel és köménnyel, és másfél percig nagy, majd további 2 és fél percig alacsonyabb lángon sütöm, időről időre átforgatva.

Kiveszem a húst, és ugyanezzel a módszerrel megsütöm a tarját is.

A tányérokra bulgurt szedek, a húsokat a tetejébe halmozom. Aki könnyebben szereti, rálocsolhat kevés fokhagymás joghurtot is. Megszórom a kacsabőrből kisült pörccel.

Tekercselt dagadó

Apa gyarapítja a Malackaraj lelkes olvasótáborát, hol nagyokat röhög, hol megvilágosodik, de mindenképp jól szórakozik ott.

Dagadót pedig addig egyáltalán nem is ettünk, amíg ezt a receptet ott meg nem találta, mert kis hazánkban a dagadót mindig töltik, a töltött dagadó meg számomra inkább dagadógyilkosság, a hús kiszárad, a töltelékeket meg annyira nem szeretem. Most viszont minden második-harmadik hétvégére dagadót sütünk ezzel a feltekerős módszerrel, a hús nagyon finom puha marad így, az ízeket csodásan beveszi, a fűszerezéssel pedig nyugodtan lehet játszogatni.

(A hentes meg már megszokta, hogy jobb, ha nekem nem teszi fel a "mit fog belőle csinálni?" kérdést, mert sosem neveztem még meg olyan ételt, amit ismer. :)

Úgyhogy higgyetek malackarajéknak és esetleg nekem is, aztán tessen tekerni azt a dagadót!!!

Tekercselt dagadó

Hozzávalók: 1 kg dagadó, 1 nagy fej foghagyma, 10-15 dkg házi füstölt szalonna, só, bors

A dagadót megtisztítom és hosszában kettényitom, hogy egy szép nagy hajszálvékony szeletet kapjak. Ehhez nagyon éles kés kell és türelem (fotók a Malackarajon). Persze ha itt-ott picit kilyukad, egyáltalán nem tragédia, a tekercselésnél orvosolni lehet a kis hibákat.

Ezután a húst mindkét oldalán sózzuk (óvatosan, mert a szalonna is sós!), tekerünk rá borsot. Rászórjuk az apróra kockázott szalonnát és a megtisztított, finomra aprított fokhagymát.

A tekerés a szálirányra merőlegesen kell hogy történjen. A hús alakjától függően lehet, hogy érdemes elfelezni és egymásra fektetve tekerni, cél, hogy a végén szép vastag (minimum 10-12 cm átmérőjű) legyen.

A feltekert húst átkötözöm vagy hústűkkel rögzítem, majd cseréptálba rakom, löttyintek alá kevéske vizet és lefedés nélkül a 150 fokos sütőbe tolom 2 órácskára. Kb. másfél óra múlva, amikor a teteje szépen megpirult, érdemes megfordítani, hogy minden oldala szép színű legyen.

Ha van húshőmérő, ellenőrizhető, hogy a hús közepe a sütési idő végére olyan 80 fok körül, vagy kicsit alatta leledzik.

Nagyon laktató étel, mi leginkább salátát adunk mellé.