Pár napos rota-vírus általi böjtölés után mindenki ismét élvezni szeretné, hogy végre újra ehet, plusz az én extra vágyam, hogy emiatt ne kelljen egész délelőtt a konyhában dekkolnom.
Máté természetesen pontokra lebontva tudja, mit szeretne: golyólevest (=krémleves), mákos nudlit, na meg ha lehet, utána palacsintát (na ennél a pontnál már nemet mondok).
Apa nyilván húst. Nudlit semmi esetre sem.
Szereti viszont a gnocchit. Arra meg szerencsére már korábban ráeszméltem, hogy Locatelli főszakács úr autentikus gnocchi receptje épp csak egy szikrányit különbözik attól, ahogy én a nudlit készítem. Hogy az én nudlim autentikus-e vagy nem, azon persze lehet vitatkozni. :)
Én időt spóroltam, a család elégedett volt, lett egy adag tökéletes állagú, puha és ruganyos gnocchink és egy adag ugyanilyen nudlink. Locatellit megtartjuk.
Gnocchi és nudli
Hozzávalók: 1 kg lisztes burgonya, 2 kis tojás, 320 g sima liszt, egy csipetnyi só
Elkészítés: Hivatalosan a krumplit sós vízben héjában megfőzzük, én azonban annyira nem szeretem a héjában főtt krumpli szagát -nagyon kevés konyhai averzióm egyike-, hogy meghámoztam, lemértem, majd így főztem meg.(Én hatvan deka krumplival fogtam hozzá, így előszöris matekoztam egy kicsit.)
A krumplit -ha héjában főtt, természetesen meghámozzuk, majd- azon melegében jó alaposan öszetörjük.
A munkafelületre halmozzuk, sózzuk (érdemes megkóstolni, elég-e a csipet, vagy kell-e kicsit több), közepébe törjük a tojást és hozzáöntjük a liszt 3/4-ét, majd puha, ruganyos tésztává gyúrjuk össze. A többi lisztet csak akkor adjuk hozzá, ha túl lágynak érezzük, olyannak, amivel nem lehetne tovább dolgozni.
A gnocchihoz jól beliszetezett felületen a tésztából darabokat vágunk, 1,5 cm vastag rudakat sodrunk, 3-4 rudat egymás mellé teszünk és késsel 1,5 cm hosszú darabokra vágjuk -az a lényeg, hogy a darabok egyformák legyenek, így főnek meg egyszerre. A darabkákat villán átgörgetjük, kicsit rányomva, hogy becsíkozódjanak.
A nudlihoz szintén alaposan belisztezett deszkán 1 cm vastag rudakat sodrunk, 1,5 cm hosszú darabokra vágjuk és mindegyiket egy kicsit megsodorjuk a tenyerünkben, hogy a vége elvéknyodjon.
A tésztákat nagyon jól belisztezett tálcára pakoljuk és azonnal kifőzzük. Ehhez bő, sós vizet forralunk, amikor már bugyog, belepotyogtatunk egy kisebb adagot a gnocchiból/nudliból, nem kell kavargatni, csak megvárni, míg feljön és a víz újra felzubban: ez 3-4 percet vesz igénybe. Ekkor szűrókanállal kiszedjük és rakhatjuk a vízbe a következő adagot.
És hogy mi készült belőle?
Photoshoppal segíthettem volna a színen, de szándékosan nem tettem: ez az étel nem szép, ne is várjátok tőle, ellenben annál finomabb. Máskor fehérborral készítem, épp a vizuális élmény miatt, de most vörösbor volt nyitva -egyébként ezzel gazdagabb az íz.
Tehát: 4 ujjnyi szelet karajt sóztam, borsoztam (közben morogtam a hentesre, hogy 4 szelet karajt sikerült 4 különböző vastagságra vágnia, úgyhogy én logisztikázhattam, melyiket meddig sütöm, reménykedem, hogy a ti hentesetek ügyesebb). Nagyon forró serpenyőben 2 evőkanál olajon 20-30 mp alatt mindkét oldalát aranybarnáta pirítottam, majd kis lángon további 1,5-2 percet sütöttem oldalanként (megyomkodva még legyen kicsit ruganyos a hús). Kivettem a húsokat és a fennmaradó szaftba 1 púpozott teáskanál magos dijoni mustárt dobtam, majd felöntöttem 1,5 dl vörösborral. Pár percig kis lángon gyöngyöztettem, majd 1 dl tejszínnel felengedtem és a húshoz, gnocchihoz tálaltam.
Na és persze a mákos nudli: 15 dkg mák és pár evőkanál (ízlés szerint) porcukor keverékével forgattam össze a leszűrt nudlit. A tányérokon mézet csorgattam rá.
