Halgombóckák citromszószos tésztán

Eddigi legfinomabb halfasírtomat sikerült összehozni hétfőn, teljesen felvillanyozott, rövidesen halbulger formában is elkészítem majd.

Merthogy mostantól minden héten egyszer halnap, szilárd és megrendíthetetlen elhatározásom szerint. Nálunk ez nem olyan könnyű feladvány, mert a család nagy része a "nem túl halízű" halételeket akceptálja csak -ez a fasírt teljesen megfelelt ennek a kritériumnak.

Halfasírt

Halevészetben aligha fogunk komoly szintre lépni, de halbújtató próbálkozásaim azért vannak és lesznek is még.

Ezúttal a halfasírtot szinte teljesen a hagyományos magyar fasírt mintájára készítettem, így sem a látvány, sem az íz nem volt túl "halas". A gyerkőcök kikuncsorogták a kóstolót, míg az asztalt terítettem -mire leültünk, a golyócskák fele már hiányzott a tálról. Apa sokkal kevésbé volt lelkes, de ezt még bevállalható kompromisszumnak nyilvánította.

Halfasírt

Hozzávalók: 1/2 kg tonhalfilé, 3 fej vöröshagyma, 3 nagy gerezd fokhagyma, 1 púpozott kk só, 1/2 kk római kömény, törött bors ízlés szerint, 2 tk csemege pirospaprikapor, 1 vastag karáj kenyér héj nélkül, 2 tojás, zsemlemorzsa

Elkészítés: Késes robotgépben nagyon finomra összeaprítottam a megpucolt hagymát és fokhagymát.

A jól kinyomkodott halfilét felkockáztam, áttapogattam, mert néhány szálka mindig marad benne, majd a hagymákhoz adtam és a gép pillanatok alatt ezt is pépesítette. Hozzáadtama  fűszereket és a tojást, majd újabb pépesítőmenet jött. A kenyeret beáztattam, majd alaposan kinyomkodtam és ezt is a masszához dolgoztattama  géppel.

Ezután a masszát egy tálba öntöttem és annyi kenyérmorzsát gyúrtam hozzá, hogy lágy, de jól formázható állagot kapjak. (Nagyjából egy csészényi morzsa mehetett bele, de nem szívesen adok meg mennyiséget, mert nagyon függ a tojások méretétől és hogy mennyire lett jól kinyomkodva a kenyér.)

Diónyi gombóckákat formáztam belőle, és közepes lángon annyi forró olajban, hogy épp ellepje, ropogósra sütöttem a fasírtkákat.

Mi kukoricasalátával és joghurtos padlizsánnal ettük.

Halas lángos

A hallal hadilábon áll a család.

Hiába zakatol az agyamban, hogy milyen egészséges és minden héten jó lenne az asztalra tenni, nemigen sikerül lenyomnom a torkukon. Szerintük túl száraz, túl zsíros, túl halízű vagy semmi íze...

Nem szeretik, ez van, de még mielőtt omega3 kapszulákért rohantam volna, sikerült bezsebelnem egy sikerélményt. Kínomban a kedvencükbe, a kefíres lángos tésztájába gyúrtam bele a halat, és tessék, együltőben elpusztították mind!

Ritkán adódik ilyen konyhai katarzis egy ötfős családban, úgyhogy megveregettem a saját vállamat. :) Happy, happy, happy, na meg nyammmmm.

Halas lángos

Hozzávalók: 1/3 adag kefíres lángos, fél kiló halfilé (nálunk cápaharcsa), só, bors, olívaolaj, pici tej

Elkészítés: A kefíres lángosból érdemes begyúrni az egész adagot, 1/3-ából megcsinálhatjuk ezt a verziót, a maradék egy hétig eláll a hűtőben, bármikor bevethető.

A halat sózzuk, borsot törünk rá és pici olívaolajon mindkét oldalát megsütjük. Amikor teljesen kihűlt, botmixerrel pépesítjük -ha kell, adhatunk hozzá kevéske tejet.

A lángostésztába gyúrjuk és pici fánkocskákat sütünk belőlük -de persze megsüthetjük bármilyen méretben. Fokhagymás tejföllel tálaljuk.

Paradicsomos-tejszínes tészta herkentyűkkel

Ősrecept nálam, egyike a legrégibb kedvenceknek. Súlyos 10 perc az elkészítési ideje, az íze egyszerű és tökéletes, a gyerekek az anyjukkal egyetemben boldogan tömik. JÓ. :)

Paradicsomos-tejszínes tészta herkentyűkkel

Hozzávalók 2 éhes fölnőttnek: 250 g durum tészta (most farfalle), 250 g herkentyű (nálam jobb híján fagyasztott), 2 ek olaj, 1 kis paradicsomkonzerv, 1,5 dl tejszín, 1 csapott kk borsikafű
Elkészítés: A tésztát roppanósra főzzük.
Amíg fő, a wokban az olajat fölhevítjük, rádobjuk a herkentyűt. 2-3 perc alatt tökéletesen kiolvad majd, ekkor a levet, amit ersztett, szűrjük le róla, majd dobjuk vissza a wokba.
A paradicsompürét és a borsikafüvet kanalazzuk rá és pirítsuk össze.
Engedjük fel a tejszínnel, és amikor felrottyan, zárjuk el alatta a lángot.
Keverjük össze a tésztával és azonnal tálaljuk.
(A herkentyű sós, ezért szerintem sót már nem kíván az étel, de ezt egyéni ízlésre bízom.)

Szupergyors paradicsomos-halacskás tészta

A sok cseresznyés és meggyes recept után -igaz, van még egy meglepetésem ezzel a témában, csak le kellene fényképezni végre- lassan kezdek visszatérni a turbógyors receptek témaköréhez.

Biztosan sokan ismerik a tényt, hogy számos étel kedvezően befolyásolja az endorfin hormonok termelését, így az örömérzetünket is -a csokiról például ezt nyilván mindenki hallotta. A lista azonban hosszú, rajta van például (a teljesség igénye nélkül): a krumpli, a banán, az avokádó, a dió és csonthéjas társai, a csípős étkek, élükön a chili, a legtöbb fűszer és persze mindenféle édesség.
Egy dolog van még, ami egészen biztos, hogy közös ezekben az ételekben: én mindet imádom!
Ezen a listán fontos helyet foglal el a tészta is. Épp ilyen fontos helye van ez én szívemben -na és gyomromban-, és hogy fokozzuk a boldogságot, gyerkőceim osztják velem eme vonzalmat, így semmi sem áll a tésztafőzés útjába. (Na jó, apa egy kicsit, de rajta hetente egyszer átgázolunk.)

Ez a tonhalas tészta nagyon gyors és nagyon finom egyszerre.
Majdnem olyan finom, mint az a chilis csoki, amit épp itt majszolok a képernyő előtt! :)

Tonhalas tészta

Hozzávalók: 1 hagyma, 1 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv, 1 gerezd folhagyma, só, bors, borsikafű, majoranna, fél dl tej, 2 tonhalkonzerv (jó minőségű), 1 kis üveg zöld olajbogyó, (1 kis üveg kapribogyó -ezzel lenne az igazi, de a gyerkőceim nem szeretik, ezért az enyémből hiányzik), 40 dkg durum száraztészta
Elkészítés: Az olajban megfonnyasztom a hagymát, ráöntöm a felkockázott paradicsomkonzervet a levével együtt, belenyomom a fokhagymát és 1 percet rotyogtatom kis lángon. Hozzáadom az olajbogyót, tejet, fűszereket, és további 5 percet főzögetem, ha nagyon besűrűsödne közben, pótlom a tészta főzővizéből, nehogy odaégjen.
Hozzáadom a halat és amikor az átmelegedett, kész is.
Kifőzött tésztán tálalom.
Fontos: a borsikafű a lelke, nem szabad kihagyni!!!

Gyorsan valami finomat!

Ha fel kellene sorolnom, hány ételt NEM lehet elkészíteni 30 perc alatt, a végére biztosan elzsibbadna a szám. De az utóbbi időben megdöbbenve jövök rá, mennyi mindent meg lehet főzni ennyi idő alatt is.
Ha erre az egyszerű halcurryre gondolok, azonnal elfog a vágy, hogy holnap újra megfőzzem. És ha a befektetett energiát összevetem a végeredménnyel, gondolkodás nélkül 5 pontot adok neki az 5-ből!

Halcurry

Hozzávalók: 500 gramm tonhalfilé, 1 teáskanál mustármag, diónyi gyömbér lereszelve, 1 gerezd összezúzott fokhagyma, 1 púpozott teáskanál garam masala, 1 teáskanál jó minőségű currypor, só, 2 dl tejszín
Elkészítés: A mustármagot, gyömbért, masalát, curryt kevés olajon addig pirítjuk, míg a mustármag pattogni kezd. (Ha valaki kevésbé intenzív fokhagymaízt szeretne, a fokhagymát is ekkor tegye bele.) 2 dl tejszínnel felöntjük, sózzuk, belenyomjuk a fokhagymát és picit összerotyogtatjuk, hogy a magocskák megpuhulhassanak. Eközben a halfilét végigtapogatjuk, ha esetleg szálkát találnánk bennük, eltávolítjuk, majd falatnyi kockákra vágjuk. A halat is a szószba keverjük és néhány percig együtt főzzük.
A kisfőnökeim ezúttal tarhonyát rendeltek hozzá, kicsit furcsa párosítás, de szerintem nagyon finom volt együtt. (Ehhez a kijelentéshez nem árt tudni, hogy elvetemült tarhonyarajongó vagyok.)

Pikáns halragu

A receptjeim nagy része a régi blogomon található, ez nagyon megnehezíti a keresést. Szeretném, ha egy felületen lenne megtalálható minden, ezért mostantól ha van pici időm, átmentegetem ide a régebben készült étkeket. Elnézést Mindenkitől az esetleges "deja vu"-ért!

"Izgalmas nap volt a pénteki: mamit és papit vártuk, akik egy egész hétre elrabolják a két csemetét! Én sem unatkoztam: bele kellett zsúfoni a délelőttbe irdatlan mennyiségű gyerekcucc összecsomagolását és valami gyors, finom ebéd elkészítését -és persze ott a két szórakoztatásra váró gyerkőc, akik valamiért nem akarják megérteni, hogy anyának most olyan sok a dolga, ilyenkor illenék önmagukat szórakoztatni. Tettünk hát egy hatalmas sétát a patak mentén, begyűjtöttük a vidék flóráját és faunáját, csigát, katicabogarat, pipacsot (a kutyagumit ma megúsztuk, hurrá!!!), és mire sikerült becsalogatni a lakásba a még mindig tettrekész apróságokat, már igencsak közeledett a dél.

De mit főzzön az ember, ha a párja tulajdonképpen csak a húsos dolgokat szereti, papi meg épp azokat nem, de jöhet tészta tésztával, Fanni az utóbbi időben a leveseket bojkottálja, Poci viszont levest levesel enne? Már régóta kacsingatott rám egy recept, amit régesrég találtam az interneten: úgy döntöttem, fejest ugrok az ismeretlenbe, annyira különlegesnek tűnik az ízesítése, hogy talán még gyermekeim apja is megbocsátja, hogy nem húsból van, "csak" halból."

Pikáns halragu

Vettem tehát a két szép kifilézett afrikai harcsát -nagy felfedezés volt számomra ez a halacska, mert a férjem örömére nem túl halízű, viszont jól magába veszi a pácokat és nem esik szét-, ezúttal a bőrétől is megszabadítottam és gyerekszájra méretezett kockákra vágtam. Bepácoltam citromlével, sóval borssal. Ezután jó alaposan megmostam és héjastól -szerintem így sokkal aromásabb- felszeleteltem egy nagy doboz sampiont, egy nagy hagymát apróra kockáztam, és néhány darab csemegeubit is kis kockákra vagdostam. Itt lépett a képve a kockásfülű nyuszi, mert arra a 10-15 percre, amíg az előkészített hozzávalókból vígan és önállóan rotyogó étel nem lesz, nem szívesen szakítom félbe a munkát, ennyi időbe 2-3 rész is belefér, így a minik is boldogok és én is. Közepesen forró olajra dobtam tehát a liszttel megszórt halacskát és pár percig sütöttem, épp csak míg minden falatka kifehéredett, de még rugalmas maradt. Ezután letakart tálban szépen megvárta, amíg megdinsztelődött a hagyma, majd a gomba, és amikor a gomba a fele levét elfőtte, akkor tettem szépen vissza a harcsákat egy kis közös rotyogásra, pici majoranna kíséretében. Az ubit feltétlenül meg kell kóstolni felhasználás előtt: ha kemény, ropogós, már a hagymával kezdheti a dinsztelődést, ha egészen puha, elég, ha a hallal kerül a fazékba. Ezután jött két deci tejszín, még 2-3 perc a tűzön, és kész is lett a halragu. Az én szívemnek hosszú tésztával lett volna kedves, de az utóbbi időben a gyerkőcök a mini tésztákért rajonganak, ezek apró szájakra méretezettek, így aztán választhattam, mini farfalle, penne vagy fusilli legyen a befutó.

VKF XII: Lazacos pite

Éljenek a halacskák és minden csoda, amit csak a víz terem nekünk!

...mondom ezt én, aki 20 éves koromig nem ettem meg a halat. Nem volt pedig könnyű abszolválnom ezt a nagy "halnemevészetet", két okból sem. Először is: szüleim úgy neveltek, hogy a nemszeretem dolgokból is kell egy kicsikét enni. (Hozzáteszem, hálás is vagyok ezért, mert így az ízek teljes tárháza az enyém lett, szinte mindent szeretek.) Második pedig, hogy mivel az apukám a Vízügynél dolgozott-dolgozik, bizony igen gyakran került hal az asztalra. Jóban is voltam velük addig, amíg ott úszkáltak a kádban, sőt mindig közben is jártunk öcsémmel, hátha megúszhatnák szomorú végüket -persze mindhiába. No, szépek éppen nem voltak, de azért helyesek. Egész másnapig, míg aztán ebéddé nem váltak. Mégis valahogy megkaptam a különengedélyt, hogy én ilyenkor mást egyek -magam sem tudom, hogyan, nyilván észrevehették, hogy itt valami elemi mély ellenkezésről van szó. Ha néhanapján becsületből erőt vettem magamon, utána egy napig ott éreztem a torkomban a nemlétező fennakadt szálkákat.

Lett aztán egy-két gyanús éttermi tapasztalatom, amikor belekóstoltam más tányérján a halba és ízlett, de rejtély volt számomra, hogy érhették ezt el. Amikor aztán Pestre kerültem, hirtelen szembejött velem a tengeri halak -sajnos itthon nem túl nagy -választéka, és meglepett a "filézett hal" fogalma is. Halak, amiket nem milliméteres kis falatkákban kell enni a fulladásveszély elkerülése végett, hanem nyugodtan beléjük haraphatok, és amelyeknek íze valahogy frissebb annál, mint amit eddig tapasztaltam.
Mostanra eljutottam oda, hogy boldog lennék, ha minden héten kerülne egyszer-kétszer a tányéromra hal. Sajnos ezt kivitelezni még nem sikerül ilyen gyakorisággal, beszerzési okból, és azt hiszem, ezt nem kell részleteznem. A gyerkőcök osztják a vonzalmamat, a herkentyűket pedig különösen szeretik, a párom viszont sajnos egy picit sem.

Ez az első alkalom, hogy ételt készítek VKF-re -mindegyiknél azonnal lett volna ötletem, de sajnos időm nem volt rá, és emiatt szomorkodtam is sokszor. Természetesen most is rögtön tudtam, mit szeretnék, de sajnos épp "nem úszott felém megfelelő áldozat", egy szép lazacfilé. Előbb-utóbb biztos fog, majd VKF-en kívül.
Így aztán ha ló nincs.... Bár nagyon, de nagyon finom volt ez a pite. Forrón is, langyosan méginkább, de az a pici, ami maradt belőle, még kitűnő volt reggelinek. És ráadásul pillanatok alatt el lehet készíteni!
Íme a recept:

Füstölt lazacos pite

Először elkészítjük a besamel-mártást: egy fazékban 2 púpozott evőkanál lisztet annyi olajjal elkeverünk, hogy folyós legyen, majd világos rántást készítünk belőle. 4-5 dl hideg tejjel felöntjük -ha túl sűrű, adagolhatunk még tejet hozzá-, és nem szabad megijedni, hogy hirtelen összekapja, habverővel folyamatosan szép simára keverjük. Picike sóval (a lazac nagyon sós!), frissen törött borssal, szerecsendióval ízesítjük. Amikor langyosra hűlt, 2 dl 20%-os tejfölt keverünk hozzá és 25 dkg reszelt trappista sajt felét. (Szándékosan választottam trappistát, mert egy érleltebb, erős ízű sajt és a füstölt lazac gyerekízlésnek együtt már nagyon sok lenne.)
Közben egy bolti leveles tésztát kinyújtunk és kibéleljük vele a piteformát. Megszurkáljuk, ráöntjük a besamel 2/3-át, majd rárakosgatunk 10 dkg csíkokra vágott füstölt lazacot és 15 dkg kiolvasztott leveles spenótot. Rásimítjuk a maradék mártást és megszórjuk a maradék reszelt sajttal. 190 fokos sütőbe toljuk fél órára.

Étvágygerjesztő, bár rózsaszín...

Épp hercegnős korszakát élő Fannim elragadtatottan kiáltott fel, amikor meglátta a tányéron gőzölgő ebédjét: "RÓZSASZÍN!"

Lazacos-spenótos makaróni

Egy kis fej hagymát olívaolajon felaprítottam és üvegesre dinszteltem. Rádobtam 10 dkg aprított füstölt lazacot és 15 dkg kinyomkodott, leveleire szedett fagyasztott leveles spenótot, egyetlen tekerésnyi borsot törtem rá és egy percig pirítottam. 2 evőkanál tejszínnel összerottyantottam, végül levéve a tűzről belekavartam egy evőkanál vajat és beleszűrtem a roppanósra főzött fél csomag makarónitésztát, melyet a gyerekek kedvéért még szárazon rövire törtem. Reszelt parmezánnal tálaltam.

Sajnos a lelkesedés Fanninál csak addig tartott, míg a harmadik falatnál rá nem jött, hogy hagyma is van benne -legközelebb tehát nem lesz. Poci az adagja felét megette -nála mostanság az is elismerés, ha egyáltalán megkóstol valamit -,én meg epedve várom már jó étvágyának visszatértét. Apa pedig eredetileg nem volt beleszámolva a dologba, mivel tervei szerint aznap Pesten ebédelt volna, épp ezért főztem olyasmit, amit Ő nem szeret -mégis úgy alakult, hogy itthon maradt, és becsületére legyen mondva, magához vett fél tányérnyit. Én viszont kénytelen voltam háromszor is megpakolni a tányéromat.
Így aztán épp maradt még egy kis adag a doktornéninknek, aki épp délre futott be Mátét nézni, és épp úgy örült neki, mint én, mondván, az ő párja sem eszi a spenótot és a halat, ezért nem nagyon főzhet ilyesmit, pedig Ő de szeretné. Gyereknapoztunk hát mi ketten, a gyerekdoktornéni és én.

Padlizsánszüret

A történet azzal kezdődött, hogy ezen a tavaszon pusztító szélviharok dúltak az egész országban, minket sem kímélve. Kis kertemben nem okoztak komoly kárt, csak egyetlenegyet: tövestül kicsavarták a törzses feketeribizli bokromat. Meggyászoltuk a kis bokrot becsülettel, aztán rögtön életbe is lépett bennem a helyreállító-mechanizmus: bokorültetésre már nem alkalmas a későtavasz, de nem lehet, hogy az a lyuk egész nyáron ott tátongjon a fűben. Konyhakertnek úgysem jutott hely nálunk, így erre a lehetőségre le kellett csapnom. És elültettük a padlizsánpalántát.

 Őrizgettem, óvtam, és csak reménykedtem buzgón, hogy nem esik áldozatául Poci fiam ebben az évben különösen élénk kertátalakító munkájának. Megmaradt! És íme:

Eljött az ideje az első szüretnek is! Fannival már napok óta készülődtünk, és most egy nagy késsel felszerelkezve közös erővel lenyiszáltuk ezt a gyönyörűséget, majd örömködtünk egy hatalmasat.

Ekkor már Pocinak is gyanússá vált, hogy itt valami izgalmas történik és "enyém" csatakiáltással elorozta a kincsünket, és talán ki is fut vele a világból, ha nem kenyerezem le egy kis csokis mazsolával.

Így végül mégiscsak enyém lett a csodás padlizsán. Dicshimnuszokat kell zengenem róla, mert tényleg nem hétköznapi darab volt. Kemény, rugalmas, citromos illatú....

Egy padlizsán azonban nem sok, mit is süssek belőle? Csakis valami nagyon-nagyon finomat!!! Jövőre pedig nagytermelő leszek, már készítgetem is a hatalmas cserepeket, remélem, a padlizsánok megelégszenek majd ezzel a helyzettel is.

Padlizsános-zsályás hal

1 kiló filézett afrikai harcsát (4 szelet) megsóztam, törtem rá kis borsot és fél citrom levébe pácolva visszatettem pár órára a hűtőbe. A padlizsánt meghámoztam, hosszában vastag szeletekre szeltem és kisóztam. Szedtem a kertben egy ág friss zsályát is, és két paradicsomot felkarikáztam. Amikor a hal bepácolódott, tepsire raktam, minden szeletet befedtem 2-3 zsályalevélkével, egy szelet megmosott, leszárított padlizsánnal és két-két karika paradicsommal, amit picit meg is sóztam, majd meglocsoltam kevéske olívaolajjal, majd irány a sütő 3/4 órára. Félidőben mindegyiket befedtem egy-egy szelet sajttal.

 Javaslom, hogy a zsályát fogyasztás előtt távolítsátok el, nagyon egyszerű művelet, nem ragad a húsra. Az ízét addigra bőven kiereszti, a levélkéknek azonban annyira erős aromája van, hogy aki ráharap, órákig garantáltan semmilyen más ízt nem fog majd érezni.