Kénytelen vagyok a gyerekeimet "gasztronómiailag elkényeztetett"-nek titulálni.
Egyébként igazán jól működő kis csapat, mondhatnám, jólneveltek, vagy legalábbis affélék, de amikor egy gyereket becsalogat a sülő édesség illata, majd lebiggyedő szájjal állapítja meg, hogy "Ja, csak kekszet sütöttél, mért nem sütit???", akkor le kell nyomnom az emelkedő pumpát és megveregetnem a saját vállamat: ha sokmindenben nem is, ebben a tekintetben sikerült elkényeztetnem őket.
Persze a finnyogás nagyjából ez első "csak keksz" elfogyasztásáig tartott, aztán már jöttek a dícséretek, és az uzsisdobozba készült kekszből másnap reggelre a doboz már semmit sem látott, délután pedig gyászba borultak, hogy elfogyott a keksz és már nem várja otthon őket ovi-suli után.
Zabpelyhes kekszből millióféle van, ez a típus puha, porhanyós, morzsálós fajta, a receptje a Mézes finomságok blogról származik. Variálni ezerféleképpen lehet, én legközelebb sok-sok maggal sütöm majd.
