Paleo rántott hús maniókaburokban/ Paleo fried chicken thighs in cassava crust

 Rengeteg dologba forgattam már rántott húst, amióta nem jöhet szóba a zsemlemorzsa, de ez a változat messze jobb az összes eddiginél. 

 Én tepsiben sütöm a rántott húst, mivel így sokkal egészségesebb -természetesen az íze egy picit más, mint a bő zsiradékban sülté.
 Amint látható, csak a hús paleo, a köret nem, mert én nem tartom 100%-ban a paleo diétát. Aki szigorúan paleózik, természetesen ne hajában sült krumplival egye. :)

 I tried lots of fried chicken coats since when I can't use breadcrumbs because of gluten. Cassava semolina is the very best variant, my husband and all the kids were exited too.

 If you make paleo diet, you should choose another garnish. :)

Narancsos csirke sült céklával (paleo)

 Nagyon eltalált recept, mindenki szerette, pedig a család -engem kivéve- nem rajong a gyümölcsös húsokért. Diszkrét, nem túl édes, éppen eléggé narancsos, pikáns.

 Én egy kevés rizst is ettem hozzá, de csak céklával is tökéletes. A céklát egyébként én így szeretem legjobban, a kacsazsírban sütés-párolás rengeteg ízt hoz ki belőle.

Indiai csirke curry (paleo)

Az indiai ételek közt sok olyanra lehet bukkanni, ami könnyen adaptálható a paleo konyhába.

Ez is egy nagyon ízgazdag étel, az elkészítésében az egyetlen macera a rengeteg hozzávaló előkészítése. Én ezúttal rizzsel ettem -havonta egy-két alkalommal használok rizst, ha lesz időm, írok majd az okáról-, de pirított vagy párolt zöldségekkel is tökéletes.

Mézes-mustáros csirkecsíkok baconbe göngyölve

Kár susmusolni, mert aki próbálta, úgyis tudja, aki meg még nem, az majd megtudja: érdemes nagy levegőt venni, mielőtt a gyerkőcöt bevonjuk a főzésbe. Minél kisebb az emberke, annál nagyobb levegőt. Rá kell hangolódni, hogy nem, most nem sietek, és nem gond, ha nem olyan tökéletes a végeredmény -a saját művüket úgyis szebbnek, jobbnak, finomabbnak érzik majd és sokkal lelkesebben fogják elpusztítani.  :)

Nekem Poci, a 7 évesem a leglelkesebb konyhai segédem mostanság, úgyhogy jó dolgom van, ügyeskezű nagyfiú dolgozik a kezem alá, nem egy aprósággal kell szöszmötölnöm - ráadásul kapóra jön, mert ő egyébként igazi csipegető, sok alapanyagot nem szeret, a saját főzeményét viszont mindig boldogan tünteti el.

No, ő keverte a szószt ehhez a csirkéhez és ő is kenegette -gondolhatjátok, finom lett! :D

Spárgás csirkeragu árpagyönggyel

Spárgaszezonban finom és laktató hétköznapi ebédként ajánlom ezt a ragut, ami a spárga megtisztításán kívül nem igényel különösebben nagy konyhai fennforgást.

Csirkedarabkák kukoricapehelybundában, mártogatós zöldségekkel

Ez az legfinomabb rántott hús receptem, ráadásul sütőben sült, egészséges verzió. Martha Stewartban ezúttal sem sikerült csalódnom. :) A mártogatható zöldségcsíkok pedig végképp levették a csemetéket is a lábukról!

Küldöm Áginak szeretettel! :)

Bundázott omlós csirkefalatkák

Nagyon egyszerű és gyors ebéd, pár perc alatt megsül, így a kánikulában legalább nem fűtjük be hosszas főzőcskézéssel a konyhát.

Csirkés fajitas

Végre rászántam magam, hogy emberes adag tortillát süssek -és hiába raktam tele a fagyasztót is, rövidesen süthetem a következő adagot.

Fanni közölte ugyanis, hogy ez a kedvencek listáján beelőzte a palacsintát és a második helyre tört fel, közvetlenül a túrós csusza mögé. Poci pedig elropogtat minden belecsomagolt zöldséget, amikre benemcsavart állapotukban rá nem nézne. Mi többiek csak szimplán imádjuk. :)

Zöldséges bulgur kacsamellel és tarjával

Nagyon finom, fűszeres étel, a zöldségek és a húsfajták akár variálhatók is.

Zöldséges bulgur kacsamellel és tarjával

Hozzávalók: 1 kacsamell, 2 szelet sertéstarja, 180 g bulgur, 1 közepes cukkíni, 2 hagyma, 1 szál sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, 1 darab (kb. két dió nagyságú) gyömbér, só, curry, madras curry, római kömény

Elkészítés: A kacsamellet kifilézem, a bőrét leválasztom és félreteszem. A tarját leválasztom a csontról, és mindkét húst falatnyi csíkokra darabolom.

A kacsa bőréről levágom a nagyobb hájakat, apróra kockázom és lassú tűzön száraz serpenyőben ropogósra pirítom.

A répát meghámozom és vékony hasábokra vágom, a cukkínit héjastul negyed körcikkekre darabolom, a hagymát meghámozom és szintén negyed körcikkekbe vágom, nem túl finomra.

A fokhagymákat megpucolom és kinyomom, a gyömbért meghámozom és lereszelem, majd a kettőt együtt mozsárban krémesre eldolgozom.

A bulgurt 1,5 l sóval és curryvel ízesített vízben megfőzöm.

A répát, hagymát, cukkínit wokban nagy lángon egyenként ropogósra sütöm (zöldségenként 3-4 perc), kevés sóval, római köménnyel.

Ezután a wokban összepirítok 1 teáskanál curryt, 1 kávéskanál madras curryt, a fokhagymás-gyömbéres massza 1/3-át, amikor már intenzíven illatozik, rádobom a zöldségeket és a leszűrt bulgurt és összeforgatom, átpirítom. Félreteszem.

Egy lapos, jó minőségű serpenyőt a kacsa bőréből kisült zsírból 1 evőkanálnyival jól felforrósítok. Rádobom a kacsamellet, sózom, megszórom kevés curryvel és köménnyel, és másfél percig nagy, majd további 2 és fél percig alacsonyabb lángon sütöm, időről időre átforgatva.

Kiveszem a húst, és ugyanezzel a módszerrel megsütöm a tarját is.

A tányérokra bulgurt szedek, a húsokat a tetejébe halmozom. Aki könnyebben szereti, rálocsolhat kevés fokhagymás joghurtot is. Megszórom a kacsabőrből kisült pörccel.

Mézes-mustáros csirkecombfilé fűszeres kuszkusszal

Hirtelen felindulásból elkövetett párosítás, ami annyira harmonikus ízkombinációt adott, hogy gyorsan lejegyzem, mielőtt még elfelejteném. Visszatérő lesz nálunk, nem kétséges.

Mézes-mustáros csirkecombfilé fűszeres kuszkusszal

Hozzávalók: 6 kisebb csirkecomb, 3-3 ek sima és dijoni mustár, 3 tk méz, diónyi gyömbér, 3-4 nagy fokhagymagerezd, só, bors, 2 dl tejszín, 1 csésze kuszkusz, 1 púpozott kk só, 1/2 kk fahéj, 1/3 kk római kömény, 1/2 kk shawerna, 1 kk curry, fél doboz lecsöpögtetett csemege kukorica

A csirkecombokat éles késsel lefiléztem a csontról úgy, hogy combonként 4 húsdarabot kapjak -kettőt az alsó- és kettőt a felsőcombról. A felesleges zsiradékot is letisztogattam a húsról.

A szószhoz összekevertem a mustárokat, mézet, 1/2 kávéskanál sót, 3-4 tekerésnyi borsot. Belereszeltem a gyömbért és belenyomtam fokhagymapréssel a fokhagymákat. Legvégül hozzákevertem a tejszínt is.

A szósz harmadát elkentem egy cseréptál alján. A csirkedarabokat kicsit besóztam és leraktam a tálba, a maradék szószt a tetejére öntöttem és szétkentem rajta.

190 fokon letakarva 45 percet sütöttem, majd a fóliát eltávolítva mégegyszer ennyit.

Amikor a sütés a végéhez közeledett, a kuszkuszt összekevertem a fűszerekkel és a kukoricával, majd a vízforralóban vizet forraltam és annyit öntöttem bele a kuszkuszra, hogy ujjnyi magasan ellepje. Átkavartam és lefedve pár percig állni hagytam, majd ellenőriztem, hogy kíván-e még folyadékot.

Amikor a csirke elkészült, pár percig állni hagytam, majd kuszkusszal tálaltam.

Cukkinis-gombás máj juhtúrós zöldbabbal

Apa egészségügyi és karcsúsodási megfontolásból száműzi a cukor- és keményítőtartalmú ételek jelentős részét az étkezéséből, és mivel nincs se időm, se kedvem kétfelé főzni, eléggé beragadtam a "zöldség hússal, hús zöldséggel" bűvös körébe, nem ritkán megszorulva is érzem magam benne. Komolyan mondom, Szendi Gábor vállon veregetne az ebédeink nagy részéért. Persze mi azért reggeli és vacsora alkalmával bőszen ellene dolgozunk a gyerekekkel minden paleolit ideának, finom tésztával, kenyérrel, joghurttal és egyebekkel. :) Gyanítom, nem vagyok az az ősasszony típus.

Én már csak úgy működöm, ha ki kell ötölnöm, mi legyen az ebéd, elsőként mindig tészta jut eszembe, jelenleg kilőve, másodjára leves valami édességgel, mondjuk császármorzsával, ez is marad a hétvégi tobzódásra. Húsétel kell, csak sajnos ha húsétel kell, csikorognak odabenn a kis fogaskerekek.

Húst sütök és zöldséget párolok, de lasagne-ról, quiche-ről meg gnocchi-ról álmodozom. Na meg olyan derelyéről és gombócról, amit öcsém és Mariann tudnak csinálni...

Ezen a héten a szememre hagyatkoztam: amelyik zöldség szimpi lett neki, azt vittem haza. Egyik nap például nagy bátran zöldbabot, nincs ugyanis túl nagy rajongói tábora odahaza. Juhtúróval, ennek a májas ételnek a köreteként viszont még kevésnek is bizonyult.

Cukkinis-gombás máj juhtúrós zöldbabbal

Hozzávalók: 1 közepes cukkini, 35 dkg gomba, 50 dkg pulykamáj, só, bors, római kömény, shawerna, 40 dkg zsenge sárga hüvelyű zöldbab (fagyasztott), 7 dkg juhtúró

Elkészítés: A zöldségeket megmosom és leszárítom. A cukkinit hosszában 4felé hasítom, majd vastagon felszeletelem: így negyed körcikkeket kapok. A gombát is vastagon szeletelem (nem hámozom meg, mert a héjában van a legtöbb ízanyag, csak jól lesuvickolom).

A megmosott májat megtisztítom az inaktól, hártyáktól, és falatnyi darabokra vágom.

Wokban vagy jó minőségű serpenyőben pici olajat forrósítok és pirítani kezdem rajta a zöldségeket, nagy lángon. Sóval, köménnyel, shawernával fűszerezem. Előbb levet engednek majd a zöldségek, majd ha ez elpárolgott, még pirítom őket egy kicsit, hogy a külsejük kapjon egy kis ropogós barna kérget, majd tányérra szedem.

Papírtörlővel kitörlöm a serpenyőt és ismét pici olajat teszek bele, nagy lángon fehéredésig pirítom benne a májat, majd a lángot mérsékelve addig sütöm, amíg puha marad, de már nem véres belül.

Ekkor hozzákeverem a zöldségeket, pár pillanatig együtt pirítom, majd tálalom.

Mialatt a máj sül, egy másik serpenyőben olajon megfuttatom a zöldbabot, míg kicsit üveges színt kap, majd sózom és időnként pici vizet löttyintve alá, fedő alatt, kis lángon megpárolom -szerintem akkor jó, ha még ropogós. Szűrőn lecsöpögtetem, ha kell, majd hozzákeverem a juhtúrót -eredetileg rá akartam morzsolni, de aznap nagyon krémes állagú bryndzát árultak, mínusz pont a látvány szempontjából, de az íznek mindenképp ez kedvezett. A máj köreteként tálalom.

Fűszeres kacsamell-saláta

Mamink és papink csodálatos utazást tett Jordániában és Izráelben.

Amellett, hogy az ő örömük a mi örömünk, az esemény egyéb hatásokkal is van az életünkre:

-Megtudtuk, hogy apa külcsínyét -ha lehet, az eddiginél is -tovább emeli a muszlim fejkendő.

-És Fannika egyéniségéhez kiválóan passzol a gyöngyökből szőtt kis sapka, de az arab nők igazán növeszthetnének nagyobb fejet, hogy a körméretéhez is passzoljon.

-Azóta Máté állandóan a "Táteve továt" (=Tétova teve by Alma zenekar) óhajtja hallgatni, hárommilliószor zsinórban, és fogadok, lelki szemei előtt papit látja a tevén lovagolva.

Én meg próbálok rájönni, mire valók a csodás fűszerek, amiket hoztak nekünk.

Az egyik úgy néz ki, mint a curry, mami szerint shawerna. Amennyire sikerült utánajárnom, shawarma lenne a helyes kifejezés, ami valójában nem is a fűszert jelenti, hanem az ételt, ami belőle készül. Ez a Közel-Kelet legkedveltebb gyorsétele, melynek egyik változata az általunk is ismert török gyros. Maga a fűszer legkevésbé sem hasonlít a Magyarországon kapható gyros fűszerkeverékre (Lehetek gonosz? Ezek a szépen csomagolt hazai fűszerkeverékek nem sokmindenre valók, kár kidobálni rájuk a pénzt.), az alapját biztosan a kurkuma adja és hogy mi minden van még benne, megfejteni nem tudom. Mindenesetre meglepően lágy az íze, lehet bőkezűen szórni.

A másik egy nagyon izgalmas, gyönyörű sötétbordó színben pompázó fűszer, a sumac. Ezt a sumac cserje megszárított vörös bogyóinak őrlésével állítják elő, az íze intenzíven citromos, használják salátához, húshoz, rizshez, kebabhoz, sőt Amerikában italt, "indián limonádé"-t is készítenek belőle.

Ahogy egyre zordabbra vált a helyzet odakinn, annál inkább kívánnám a belülről melegítő, gazdagon fűszeres ételeket.

A shawrama és a sumac ennek az egyébként könnyű salátának adott ezúttal valamivel mélyebb ízt, testességet.

Fűszeres kacsamell-saláta

Hozzávalók: 2 adag vegyes salátalevél, 1 piros kaliforniai paprika, citrom, nagyszemű só, olívaolaj, 1 kacsamell, napraforgóolaj, shawarma, sumac

Elkészítés: A kacsamellet lefejtettem a csontról. A bőrét lehúztam, felcsíkoztam, és lassú tűzön finom pörcögőt sütöttem belőle -ez rászórható a salátára is, persze csak ha el nem fogy, mire odáig jutnánk. :)

A húst felcsíkoztam, bőven megszórtam shawarma fűszerrel és fél órát állni hagytam.

Ezután jó minőségű serpenyőben napraforgóolajat melegítettem nagy lángon, beledobta a húst és minden oldalán fehéredésig pirítottam, majd kis lángon nagyából 2 percig sütöttem, néha átmozgatva -érdemes egy vaskosabb csíkon ellenőrizni az állagot.

Tányérokon elterítettem a salátát, rászórtam a felcsíkozott paprikát, meglocsoltam olívaolajjal és kevéske citromlében feloldott tengeri sóval, bőven megszórtam sumac-kal.

Rápakoltam a húst a szaftjával együtt és tálaltam.

Rózsaszín kacsamell aszúban sütve

7 évnyi kisvárosi létezés után is rendszeresen neki tudok keseredni a húsbolt kínálatán. A tulajdonos egy tündér, de ez vajmi kevés tud lenni, ha még annak is örülni kell, amikor egyáltalán májat vagy zúzát kap az ember... Egy szép közepesen átsütött marhaszelet után például már hónapok óta sóvárgunk.

Általában kész tervekkel vágok neki a bevásárlásnak, de mindig kell egy csomó mentőötlet is a tarsolyba a "mi van, ha nem kapok ......t" eshetőségére.

Ezek után egy héttel ezelőtt zárva találtam reggel a boltot, a feliratot lemosta az eső... Morcosan zarándokoltam át a síneken túlra, mert hús nélkül családom némely tagjai nem tudnának létezni. Itt ért a meglepetés, hogy ha nem is bőséges, de az megszokottnál sokkal izgalmasabb kínálatot találtam.

Így aztán keddenként mostantól mindenféle kacsarészekkel lehetek boldogabb. És boldog is vagyok, nagyon! :)

Egyébként totálisan megdöbbentem, amikor konstatáltam, hogy a kacsamell sokkal olcsóbb a combnál. Rá is kérdeztem, és a válasz tulajdonképpen kézenfekvő volt: az emberek nem veszik, mert nem tudják elkészíteni. Valóban, a Kistücsökben is rákérdezett a pincér, hogy egészen biztosan rózsaszínre sütve kérem-e. (Gondolom, megesett egyszer-kétszer, hogy visszaküldték, mert "nyers".)

Ha csak egyetlen húsfajtát ehetnék mostantól egész életemben, egészen biztosan a kacsamell lenne az. Rózsaszínre sütve egyszerűen tökéletes.

Rózsaszín kacsamell aszúban sütve

Hozzávalók: 1 kacsamell, 1 kk dijoni mustár, 1 tk méz, 8 ek tokaji aszú, só, bors, egy kis csokor kakukkfű

Elkészítés: A kacsamellet lefilézzük, a csont mellett vezetve a kést 2 szép darabot kapunk. Levagdossuk róla a nagyobb zsírokat és a bőrt bevagdossuk "kockásra".

Mielőtt hozzáfognánk a sütéshez, kezdjük el előmelegíteni a sütőt 200 fokra.

A szobahőmérsékletű mellet mindkét oldalán sózzuk, borsozzuk. Egy jó minőségű serpenyőbe kevés olajat öntünk és a tűzhely legnagyobb rózsáján nagy lángon forróra hevítjük.

A sercegő olajon előbb a bőrös, majd a másik oldalt is 20-25 másodpercig sütjük. Nem konyha- és emberbarát tevékenység, iszonyúan köpködni fog, kötény mindenképp legyen rajtunk. Ezután lecsavarjuk a lángot, valamivel a közepes erősség alá, és mindkét oldalán 4-5 percig sütjük a húst. Mikor készen vagyunk, érezhetjük, hogy lenyomva még nagyon rugalmas.

Ekkor egy kis tepsi vagy cseréptál aljára szórjuk a kakukkfű felét, a húst bekenjük a mustárból, mézből és aszúból kavart páccal és a tálra fektetjük, rászórjuk a maradék kakukkfüvet. Használjuk fel az összes pácot, a nagy része szépen meg fog majd állni a bőr kockái között.

Toljuk a 200 fokra előmelegített sütőbe és süssük 10 percig.

A sütőből kivéve néhány percnyi pihentetés után tálalható.
(Legközelebb annyit változtatok még az elkészítésen, hogy a megsült kacsamellet bőrös felével visszarakom fél percre a serpenyőbe a saját forró zsírjára, hogy a bőr még ropogósabb legyen.)

Omlós csirkemell

A csirkemell nagyon kedvelt lett a mai egészségesenélős-diétázós világban.

Változatosan elkészíthető, de elrontani is kevés húsfajtát lehet annyira, mint ezt. Egy-két percnyi túlsütés/túlfőzés és máris száraz, szálas, alig élvezhető az állaga.

Ha rajtunk múlik, a mi családunk a zsíros húsokra szavaz, egy jó kis sertéstarja mondjuk, szaftos és jól átveszi az ízeket, vagy az új kedvenc, a császárhús... Aztán meg kókadozunk vígan, elnehezült gyomorral -anatómia tanárunk a fősulin mindig azt mondogatta, egy kiadós vasárnapi ebéd után szinte az összes vérünk az emésztőrendszerünk körül kering, hogy az agyunknak mennyi jut, arra gondolni se jó. :)

Na de vissza a hétköznapokhoz, jöhet a csirkemell, aminek szerintem ez az egyik legjobb és legízletesebb elkészítése. A marináló szószt nyugodtan lehet variálni.

Omlós csirkemell

Hozzávalók: 2 bőrös csirkemell, napraforgóolaj, só, 3 ek citromlé, 3 ek szarvasgombás olívaolaj, 8 ág friss kakukkfű

Elkészítés: A csirkemellet kifilézzük: a bőrt leválasztjuk, levágjuk a zsírcafatokat, ha vannak, majd a húst leválasztjuk a csontról, így a 2 mellből 4 húsdarabot kapunk. Levágjuk róluk a kis libegő részt, majd az esőcsepp alakú húsdarabokról lenyisszantjuk az elvékonyodó végeket is (a "csepp" sarkos részét), így 4 darab "steak"-et kapunk.

A húsokat hagyjuk szobahőmérsékletűre langyosodni, azután kezdjünk dolgozni velük.

Mielőtt hozzáfogok, a sütőt beindítom, hogy felmelegedjen 200 fokra, mire a húsok serpenyős sütése befejeződik.

A legnagyobb rózsát használom a tűzhelyen. Jó minőségű serpenyőben legnagyobb lángon felforrósítok kevéske olajat, épp csak annyit, hogy felmelegedve a serpenyő alját beterítse. A húsokat megsózom, majd mindkét oldalukat 10-10 mp alatt megkapatom. Köpködni fog csúnyán, kötény nélkül hozzá se kezdjünk.

Ezután alsó közepes lángon mindkét oldalukat 3-3 perig sütöm.

Egy kicsi tepsibe vagy cseréptálba rakom a húsokat, minden oldalukat jól megkenem a citromlével elkevert olívaolajjal, 2-2 ág friss kakukkfüvet szórok rájuk. A felmelegedett sütőben 9-10 percig sütöm őket.

Kivéve pár perc pihentetés után felszeletelem, és salátaágyon tálalom, én ilyen salátát készítettem hozzá.

Az idők lehetnek picikét eltérőek, a főzőlap erejétől és a csirke méretétől függően.

Paradicsomos-tejszínes csirkecomb

Volt néhány ötletem, mi mindent készíthetnék másnap ebédre, mielőtt beléptem a húsboltba. No de azzal a lendülettel tanácstalan is lettem, mert egy kisvárosi húsbolt -főleg ha  nem korán reggel térünk be- meg tudja még lepni az ember lányát. Mondjuk azzal, hogy kong az ürességtől.

Ami még elvihető volt, fél kiló zúza (Mire elég 5 embernek?), és nem túl szimpatikus túlméretezett csirkecombok. Ímmel-ámmal négy mégis hazajött velem, nyomtak együtt szűk másfél kilót!

Lefilézve és zsírtalanítva azért csak sikerült közönségsikert arató ételt készíteni belőlük.

Paradicsomos-tejszínes csirkecomb

Hozzávalók: 1,25 dkg csirkecomb kifilézve, 1 doboz egész paradicsom konzerv, 2 dl tejszín, só, bors, borsikafű, kakukkfű, 4 gerezd fokhagyma, 25 dkg sajt

Elkészítés: A húst nagyobb darabokra szétvágjuk, sózzuk, borsot tekerünk rá. Egy cseréptálban szépen egymás mellé fektetjük a darabokat.

A paradicsomkonzervet felaprítjuk, levével együtt a húsra öntjük. Megszórjuk sóval, borsikafűvel és pici kakukkfűvel. Ráöntjük a tejszínt, a szétzúzott fokhagymát is rászórjuk, és az egészet egy kanállal elkenegetjük, kicsit összekeverjük a hús felszínén.

A tálat lefedjük és 190 fokos sütőben 45 percig sütjük. A fólia eltávolítása után még fél órát sülhet, félidőben rászórjuk a sajtot is.

Rizzsel, bulgurral vagy krumplipürével, és persze salátával tálaljuk.

Krémsajtos csirketekercs tejszínes kukoricaágyon

Többször írtam már, hogy bármit rakjak is az asztalra, a család minimum egy tagja biztosan fanyalogni kezd. A palacsintán kívül nemigen van étel, ami mindenkinek megfelelne -ráadásul azelőtt is mindig van valami leves, és gyanítom, nem kreáltak még olyan levest a földkerekségen, ami nálunk ötből ötöt boldoggá tenne.

Na, ezért szívmelengető ez az étel. Mert az evés hangjain kívül csak néha hangzott el egy-egy mondat, ilyesmik: "Nekem ízlik.", "Ez finom.", "Ilyet máskor is csinálj!".

És hát nem mintha valami nagy különlegesség lenne, de kivételesen a recept az én agyamból pattant ki.

Krémsajtos csirketekercs tejszínes kukoricaágyon

Hozzávalók: 3 csirkemell, 1 tubus krémsajt, 2 dl tejföl, 2 dl tejszín, 2 gerezd fokhagyma, 1 kk lestyán, 1 kg mirelit csemegekukorica, 1 ek keményítő, 5 dkg parmezán, 10 dkg eidami sajt

Elkészítés: a csirkemelleket vékony szeletekre vágom -mellenként lesz 4 nagy szelet, és a két kis lifegő részt is szétnyitom filézőkéssel. A szeleteket kicsit megklopfolom (folpack-kal letakarva, hogy ne csapja össze a húslé a pultot), majd visszafogottan sózom.

A krémsajtot kikeverem a  lestyánnal és az összezúzott fokhagymával. A hússzeletek egyik oldalát vékonyan megkenem vele, feltekerem, és a tekercseket fogpiszkálóval megtűzöm.

Egy jó minőségű teflonserpenyőben pici olajon átforrósítom a kukoricát -nem kell megpárolni, épp csak addig süssük, míg felenged-, természetesen picit meg is sózom, majd egy cseréptál alján elterítem.

A megmaradt krémsajtot elkeverem a tejföllel, tejszínnel és a keményítővel, és a kukoricára öntöm.

A serpenyőt egy papír törlőkendővel tisztára törlöm, és legnagyobb lángon félujjnyi olajat forrósítok benne. Amikor már serceg, beleteszem a hústekercseket és aranybarnára sütöm őket. Ez nagyon gyorsan elkészül, és bármilyen rossz hír, de akkor csináljuk jól, ha az olaj körös-körül mindent összeköp. Természetesen ezt a kellemetlen részt el lehet hagyni, de a végeredmény élvezeti értéke sokat csökkenne.

A húsokat a kukoricaágyra pakolom, ráreszelem a sajtokat és fél órára bedugom a 180 fokos sütőbe.

Mi hagyományos uborkasalátát ettünk hozzá.

Savanyú káposztás-babos fazék

Ismét egy savanyú káposztás étel.
Ezúttal kitaposott úton jártam, nem úgy, mint a korábbi paradicsomos-kolbászgombócos káposztánál és a savanyúkáposztás lasagne-nál. Bab és káposzta, hagyományos-biztonságos párosítás, a végeredmény pedig finom és laktató még így is, hogy könnyebb húst, csirkét használtam fel hozzá.

Savanyú káposztás-babos fazék

Hozzávalók: 10 dkg bacon felkockázva, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek olaj, 40 dkg savanyú káposzta, 1 ek cukor, 1 ek pirospaprika, 1 ek liszt, 1/2 tk őrölt római kömény, 1 tk morzsolt majoránna, 450 ml víz, 4 csirkecomb, 1 doboz fehérbab, só, bors
Elkészítés: A bacont az olajon kis lángon kiolvasztjuk, rádobjuk a felkockázott hagymát, és üvegesre dinszteljük.
Nagy lángra vesszük és rádobjuk a kifilézett, felkockázott combokat, fehéredésig pirítjuk. Rászórjuk a pirospaprikát, összepirítjuk, majd a lisztet is, azzal is röviden pirítjuk. Felöntjük vízzel, és ha felforrt, mérsékeljük a lángot.
Hozzáadjuk a köményt, borsot, szétnyomott fokhagymát, majoránnát, cukrot és óvatosan sózzuk is -a káposztából ugyanis viszonylag sok só kijöhet.
30 perc lassú főzés után hozzáadjuk az összevágott káposztát is, majd további 30 perc után a babot, leve nélkül. További 10 perc után ellenőrizzük, minden megpuhult-e, ha kell, pótoljuk a sót.
Tejföllel kínáljuk.
(Az essen&trinken.de receptjéből kiindulva)

Pezsgős csirkecomb

Nagyon jó pezsgőt hoztak a szilveszteri koccintásra vendégeink: ezt abból tudtuk megítélni, hogy mindannyian egynél több kortyot is megittunk belőle. :)
Nem vagyunk valami nagy pezsgőfogyasztók, ez vitathatatlan tény. Megmaradt az üveg tartalmának 2/3-a, sajnáltam volna az enyészetnek áldozni. Mentő ötletként jött ez az egyszerű csirkerecept, és valóban, ebben a formában sokkal kelendőbb volt.

Pezsgős csirkecomb

Hozzávalók: 5 csirkecomb, 3 fej hagyma, só, bors, olaj, tárkony, 1 ek liszt, 500 ml száraz pezsgő, 1 dl tejszín, szükség esetén keményítő
Elkészítés: A csirkecombokat ketté választom, a hagymát felaprítom.
Egy nagy lábasban kevés olajon lassan dinsztelni kezdem a hagymát. Amikor már összeesett és kezd halványbarna színt kapni, egy nagy serpenyőben pici olajat a legnagyobb lángon felforrósítok.
A combokat megsózom és azonnal a forró olajra dobom, oldalanként kb. fél percet sütöm őket, hogy összezáruljanak a pórusok és ne eresszen levet.
Ekkor átpakolom a húst a hagymához, megszórom liszttel, picit összepirítom és felöntöm pezsgővel. Ha kell, még sózom picit, tekerek rá borsot és adok hozzá 1/2 kávéskanálnyi tárkonyt. A combok méretétől függően 50-75 percig lassú tűzön, fedő alatt főzöm.
Amikor a hús megpuhult, óvatosan kiemelem. A szószt kézi mixerrel simára dolgozom, felöntöm tejszínnel, még egy nagy csipet tárkonyt dobok rá és hagyom felrottyanni. Ha túl híg a szósz, kevés vízben feloldott keményítővel besűrítem.
Óvatosan visszapakolom a húst és összerázom -fakanállal kavargatni már nem szabad, mert a puha hús összetörik.
Mi bulgurral és olajon párolt sampionnal ettük.

Csirkeragu zöldségekkel

Máté mandulagyulladás-sorozatában már a 6.-nál tartunk, viszont a gyerekorvosunk talált egy csodás fül-orr-gégész doktornénit az eddigi tehetetlen helyett, aki mélyebb okok után kutat, első menetben szeretné kizárni, hogy nincs-e esetleg felszívódási zavara, ami immungyengeségét indokolhatná.
Mivel a tej a fő gyanúsított, már a gasztroenteorológiai kivizsgálás előtt megpróbáltuk elhagyni, és azt kell mondanom, bármi legyen is a vizsgálat eredménye, az állandóan ekcémás bőre pár nap alatt kitisztult, így azt hiszem, amíg a mandula-ügyleten túl nem esünk, mindenképpen tejmentesen élünk majd, bár ennek kivitelezése egyenlőre még eléggé ijesztőnek tűnik számomra.

Ami ebből valójában ide tartozik, az az, hogy mostantól megszaporodnak majd a tejmentes receptek, nehéz szívvel, de jó reményekkel vágunk bele a diétába.

Csirkeragu zöldségekkel

Hozzávalók: 6 csirkecomb kifilézve és felkockázva, 1 nagy cukkini, 2 pritaminpaprika, só, bors, pirospaprika, római kömény, borsikafű, 2 dl házi paradicsomlé vagy egy kis doboz sűrítmény
Elkészítés: A paprikát kis csííkokra, a cukkinit fél körcikkekre darabolom, olívaolajon nagy lángon ropogósra sütöm, majd kiveszem a lábasból és félreteszem.
A megmaradt olajat felforrósítom (ha kell, pótlom), rádobom a húst és fehéredésig pirítom. Megszórom 2 kávéskanál pirospaprikáva, összepirítom, majd egy evőkanál liszttel, ezzel is összeforgatom.
Felöntöm paradicsomlével és annyi vízzel, hogy ellepje. Sózom és fűszerezem ízlés szerint.
Kis lángon fedő alatt addig főzöm, míg a hús teljesen megpuhul, ha kell, pótolom alatta a folyadékot.
Amikor a hús puha, beledobom a zöldségeket és pár perc alatt összefőzöm.
Ezúttal kukoricás rizzsel tálaltam.

Hagymás-baconos csirkecomb

Értelemszerűen előnyei és hátrányai is vannak, ha egy házaspár mindkét tagja aktívan forgatja a fakanalat.
Hátrány??? Például hogy én irigyen nézem, ahogy szép komótosan nekiül és főzöget, kiélvezheti a tevékenység minden pillanatát, míg én, ha főzök, közben percenként rohangálok a gyerekek igényeit kiszolgálni és mindezalatt próbálok hat dolgot csinálni egyszerre, hogy elkészüljek ebédidőre.
A pozitívumok persze sokkal kiemelkedőbbek. Mondjuk ha apa pasikaját kíván, azt szépen meg is csinálja. Nem is akárhogy. Ezt a csirkecombot az én könnyű ételeket szerető bendőm is szívesen beveszi!
Jöjjön hát apa:

(a fotó háttere kicsit direktre sikeredett, de mit lehet tenni, ez jár hozzá...)

Első receptem

"Szigorúan kronológiailag a legeslegelső receptem 10 éves korom környékén született, mikor egyedül voltam otthon. Pucoltam 3-4 szem krumplit (kb. fél óra), átnyomtam őket a pommes frites gyártó kézi készüléken (ehhez konkrétan le kellett tennem a földre és rá kellett állnom), enyhén befűszereztem (1 rész krumplihoz 2 rész fűszer), majd kisütöttem olajban. Balesetmentesen megúsztam a dolgot (már ha a fűszermennyiség nyomán előálló szaporafosást nem számítjuk ide). Nekem mindenesetre ízlett.
Aztán persze jöttek mindenféle rántották (hagymával, baconnel, sajttal, kolbásszal – a végén már kereszteletlen gyerek is volt benne, rántottának alig lehetett titulálni), meg mindenféle boszorkányos melegszendvicsek (több emeletesek), úgyhogy ez a bizonyos mostani „első receptem” tulajdonképpen már szakácsművészetem érettebb korszakának a bevezetését jelentette.
Külön felhívnám a figyelmet arra bájos momentumra, hogy az egyébként baconzsírban tocsogó Kotányi fűszeres sült csirkét úgy indítom (túl azon természetesen, hogy bontsunk egy jó hideg sört), hogy forró vajban egy kis kakukkfüvet megpirítok. Akkoriban úgy gondoltam, itt az ideje, hogy az amatőrizmus kereteit immáron lefeszítve magamról profi szintre emelkedjek, és én ebben a mozzanatban láttam meg a kitörési pontot. Ebből a felütésből merítettem önbizalmat, hogy az egyébként ék egyszerűségű recept nyomán azt gondoljam, hogy valami különlegeset alkottam a történelem számára.
Persze akik kóstolták, általában őszintén dobták a hátast, hogy mennyire finom, de ez inkább az ipari mennyiségű hagyma-bacon páros áldásos hatása. Utóbbi egyben a fogás hátránya is, amennyiben a hölgyek általában egy picccit talán nehezebbnek értékelik a kívánatosnál. De ez nyilván szubjektív értékítélet, hiszen mások számára éppen ez az előnye.
Aztán újabb kihívásokat kezdtem keresni (ld. babgulyás), és a recept lassan feledésbe merült. Sok-sok éve nem csináltam már, mígnem az éppen betegeskedő Poci fiam nem közölte, hogy ő bizony bőrös husit kívánna fogyasztani. Ami az ő szakzsargonjában többnyire sült csirkét/kacsát jelent. Így került elő tehát újra ez a klasszikus.

Hagymás-baconos csirkecomb

Hozzávalók: 8 csirke felsőcomb, 250 g darabolt bacon, 4-6 nagy fej vöröshagyma, sült csirke fűszerkeverék, só, bors, 5 dkg vaj, kakukkfű, cayenne bors.
Elkészítés: A vajat felolvasztom a tepsiben, és belmorzsolok egy kis kakukkfüvet. A csirkecombok mindkét oldalát sózom, borsozom, és megszórom a sült csirke fűszerrel, és berakom a tepsibe.
Ezután ipari mennyiségű darabolt bacon-t és aprított hagymát szórok rá. Ez korábban majdnem egy teljes csomag (0.5 kg) bacon-t jelentett, mostanra azért már megelégszem én is fél csomagnyival. Hagyma az mehet nyugodtan annyi, hogy teljesen befedje a csirkét, akár vastagon is.
Fólia alatt sütöm (saját szakzsargonban: rohasztom) kb egy órát, majd leveszem a fóliát és pirosra pirítom.

Tippek és trükkök

• A „rohasztás” folytán természetesen lényegében főtt csirke/kacsa/stb áll elő (ettől lesz nagyon finom, omlós és puha), viszont pirítás ide vagy oda, az alja az ilyen is marad, és csak a teteje pirul pirosra/ropogósra. Az utóbbi időben ez ellen úgy védekezek, hogy a pirítás során egyszer-kétszer át is fordítom a húsokat.
• Igazából akkor van kész, amikor a hagyma és a bacon jó kis sült eleggyé áll össze, ami kiváló ízű kísérője a húsnak."