A Kifőztük karácsonyi akció a végéhez közeledik.
Aki még szeretné letölteni ezt a csodaszép receptkönyvet és támogatni ezáltal rászoruló gyermekeket és családjaikat, az akció weboldalán megteheti.
A következő recept a kiadványnak az a pici része, amit én tettem hozzá -ha már tiétek az újság, abban sokkal több képpel részletezve láthatjátok viszont.
A karácsonyi puding -Christmas pudding- az angolok tradícionális karácsonyi desszertje, melyet igen régen szerettem volna már kipróbálni. Ám mivel nálunk az a szokás, hogy karácsonykor mi, "gyerekek" látogatjuk végig távol lakó szüleinket, így saját otthoni szentesténket, amikoris egyetlen rövidke napba 3 gyerkőcünk mindennemű boldoggátételét kell beleszorítanunk, gasztronómiailag visszafogottság, azaz egy gyors frissensült és pillanatok alatt elkészíthető desszert jellemzi.
Hála viszont ennek a csodás karácsonyi újságnak, augusztus kellős közepén -bizony, ilyen hamar kotyvasztgatni kellett ahhoz, hogy mostanra minden elkészüljön- karácsonyi illatok terjengtek a lakásban, és amikor a hét éves lányom az első falatot a szájába vette, felkiáltott: "Hú, ez tényleg egy igazi karácsonyi étel!".
Csak bólogatni tudok: szinte bizarr volt nyáron, amikor az ember könnyű, gyümölcsös édességeket és fagyit kíván, ezt a sűrű, fantasztikusan csokoládés süteményt eszegetni, érezni lehetett rajta, hogy a hideg téli napokhoz tartozik, egy forró kávé vagy gőzölgő fűszeres tea tökéletes társa adventvasárnapi ebéd után. Nem is lehet egyszerre sokat enni belőle, annyira gazdag, laktató, de állandóan rájártunk és osztozkodtunk még az utolsó falatokon is.
Erről a desszertről feltétlenül tudni kell, hogy semmi köze a mi puding-fogalmunkhoz -nem tejes krém, hanem egy aszalt gyümölcsökben és csonthéjasokban gazdag, gőzben párolt, állagra leginkább süteményhez hasonlítható étel, mely jellegzetes sötét színét általában a barna cukortól és melasztól nyeri, érdekessége, hogy az eredeti christmas pudding marhafaggyút is tartalmaz. Sok angol családnak megvan a saját receptje, de napjainkban egyre többen elhagyják a karácsonyi menüből épp emiatt a tömény édessége miatt.
Sokáig kutakodtam, míg a Good Food magazinnál egy legkevésbé sem hagyományos, de annál többek által dícsért receptre bukkantam, mely visszafogottan bánt az aszalványokkal -aki nem szereti, akár ki is hagyhatja belőle-, és kis országunkban is egyszerűen beszerezhető és megfizethető alapanyagokat tartalmaz. A csokoládés öntetet fehércsokisra cseréltem, szívből ajánlom így, kellemes kontrasztot ad puding sűrű étcsokisságával. Pudingforma híján "miniben", szuffléformában készítettem.
Karácsonyi puding (Christmas pudding)
Hozzávalók: (4 szuffléformához vagy egy 1,2 literes pudingformához): 200 g aszalt sárgabarack, 4 evőkanál brandy, 100 g darált mandula, 25 g holland kakaópor, 2,5 teáskanál sütőpor, 100 g szobahőmérsékletű vaj, 100 g melaszos barna cukor, 40 g kristálycukor, 2 nagy tojás, 4 evőkanál tej, 100 g jó minőségű étcsokoládé durvára darabolva, 4 evőkanál méz, 100 g liszt, 1/4 teáskanál só, 100 g fehércsoki, 2,5 dl tejszín
Elkészítés: A formákat kivajazzuk. Sütőpapírból a formák aljának megfelelő méretű köröket vágunk ki és minden formába egyet teszünk.
A sárgabarackot a brandy és 4 evőkanál víz keverékében, legkisebb lángon, fedő alatt puhára pároljuk -egészen addig, míg szinte az összes folyadékot magába szívja.
Ha a barack kihűlt, a felét apróra daraboljuk, a többivel pedig kibéleljük a formák alját és 1-1 kanál mézet locsolunk rá.
Egy tálban összekeverjük a mandulát, a lisztet, a kakaóport, a sütőport, a feldarabolt barackot és az étcsokoládét.
Egy másik tálban a vajat a kétféle cukorral habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk a tojásokat is és alaposan kikeverjük, legvégül pedig a tejet. A lisztes keveréket is hozzáöntjük és alaposan összekeverjük.
A masszát elosztjuk a 4 formácskában, a tetejét elsimítjuk.
Sütőpapírból a forma körfogatánál 5-6 cm-el szélesebb körfogatú köröket vágunk ki, minden formára rásimítunk egyet-egyet és gumigyűrűvel rögzítjük, majd körbevágjuk, hogy körülbelül 1 cm-es szél lógjon csak ki a gumi alól. Ezután alufóliából is hasonló méretű köröket vágunk ki és úgy simítjuk rá a formákra, hogy a felső 1/3-ukig érjenek -ez a művelet egy kicsit pepecselősebb, de fontos, hogy amikor majd a fazékba kerülnek, úgy legyenek becsomagolva, hogy a fólia ne érjen bele a vízbe, így a formák belsejébe se kerülhessen víz.A tálkákat egy nagy fazékba helyezzük és annyi forró vízzel töltjük fel, hogy a formák oldalának feléig érjen. Legkisebb lángon 1 óra 45 percig gőzöljük a pudingokat.
A gőzölési idő végére a massza megemelkedik és tapintással érezni lehet, hogy megszilárdult. Óvatosan emeljük ki a tálkákat a vízből, szedjük le a papírt és a fóliát, 10 percet hagyjuk hűlni, majd borítsuk tányérra az édességet. Távolítsuk el a tetejéről a sütőpapírt.
A gőzölés alatt elkészíthetjük a fehércsokis öntetet. Ehhez langyosítsuk meg a tejszínt és keverjük el benne olvadásig az összetördelt csokoládét -mire a desszert elkészül, a szósz is meghűl és szépen besűrűsödik.
A tálalásban nem tudtunk megegyezni: a férjemnek langyosan, nekem kihűlve ízlett leginkább.
Sütőpapírból a forma körfogatánál 5-6 cm-el szélesebb körfogatú köröket vágunk ki, minden formára rásimítunk egyet-egyet és gumigyűrűvel rögzítjük, majd körbevágjuk, hogy körülbelül 1 cm-es szél lógjon csak ki a gumi alól. Ezután alufóliából is hasonló méretű köröket vágunk ki és úgy simítjuk rá a formákra, hogy a felső 1/3-ukig érjenek -ez a művelet egy kicsit pepecselősebb, de fontos, hogy amikor majd a fazékba kerülnek, úgy legyenek becsomagolva, hogy a fólia ne érjen bele a vízbe, így a formák belsejébe se kerülhessen víz.
Karácsonyi projektjeim igencsak döcögősen haladnak előre. Másfél hete is megvan, hogy minden reggel azzal kelek, "ma lesz a napja, hogy meggyúrom a mézest", annak meg legalább három hete, hogy kicsi lányom naponta százszor emlékeztet is rá, ő már mennyire várja. Csakhát ha az ember "belemerül" a mézestésztába, van néhány perc, amikor nem egyszerű kivakarni magát belőle, és bizony ha ekkor szólal meg a három gyerkőc valamelyikének szirénája -és ugye mi alapján gondolnám, hogy nem ekkor fog?-, hát ajjjaj. Kellett tehát a csillagok igen szerencsés együttállása, és egy kis apai jelenlét, mindez tegnapelőtt meg is adatott. S tegnap a négy apró kis kéz nekilátott, én csak asszisztáltam: sodorták, szaggatták, kenték a tojással, és lesték, ahogy sül, -na és persze ettek kóstolót nyersen is, majd sorban minden tepsiből, milyen szerencse, hogy a mézes percek alatt megsül, várakozni sem nagyon kellett-, a konyha pedig a szállingózó lisztnek köszönhetően havas táj képét vette föl a nagy esemény végére. Pompás móka volt!
