Gluténmentes barna zsömle

 Az utóbbi két évben sosem hiányzott maga a pékáru, csak egyetlen funkciója: a szendvics, azokra a futós napokra, amikor nincs esélye a leülős ebédnek. Ezzel a klassz barna zsömivel, amit ráadásul percek alatt össze lehet dobni, ez a küldetés is teljesítve. Hála az új alapanyagoknak, a manióka darának és a bambuszrost lisztnek, ízre és állagra is nagyon kellemes, ropogós héjú zsömi a végeredmény!

 A rizslisztet maniókára vagy tápiókára cserélve paleosra alakítható.

 I didn't miss bread since I eat glutenfree in the last 2 years, but sometimes on hurry days it would have been practical to take a sandwich into my bag. Mission completed! :) Preparing of these buns takes only few minutes, they are tasty and crusty, I'm satisfied with them.

 It can be paleo, if you substitute rice flour with cassava or tapioca.

Tortilla manióka lisztből/ Cassava tortillas

 A legfinomabb gluténmentes tortilla, amit valaha készítettem vagy ettem. Tökéletes lesz arra is, hogy szendvicset tekerjünk belőle munkába vagy iskolába. Ma darált hússal, csípős salsával, fokhagymás tejföllel, jalapeno paprikával, reszelt cheddar sajttal és kaliforniai paprikával töltöttük meg.

 Best glutenfree tortilla I've ever made! This time filled with ground pork, hot salsa, garlic seasoned sour cream, jalapeno peppers, cheddar and red peppers.

Tepertős pogácsa (paleo)

Ez a kedvenc paleo rágcsálnivalónk, ráadásul kenyérhelyettesítőnek is alkalmas. Napokig eláll és nem változik az állaga, úgyhogy érdemes nagy mennyiségben csinálni. A lisztek arányával kísérletezgettem, ez a változat magasan veri a többit.

Sajtos kenyér (paleo)

 A gyerekek kedvenc paleo "kenyere". Számukra fontosak a pékáruk, ezért nagyon örültem, amikor ez létrejött egy kísérletezés alkalmával, mert a paleo kenyerek közül a legtöbb kőkemény kompromisszum, ezt viszont lelkesen eltüntették.

 Az eredeti recept egyébként sajtos pogácsa volt, de olyan sűrűre készítve, hogy pogácsát lehessen formázni belőle, a végeredmény tömény, fojtós állagú lett. Az íze viszont ígéretesnek tűnt, ezért próbáltam ki lapos kenyérként.

 Persze kenyérnek nevezni a végeredményt nem kis jóindulatot feltételez, mivel sok köze nincs a búzalisztes kenyerek állagához, inkább szeletelhető tojáslepényre hasonlít. Gluténmentes táplálkozásban viszont kitűnő alternatíva, finom szendvicset lehet készíteni belőle, kolbásszal, sok zöldséggel szuper reggeli.

Mandulás kalács (paleo)

 Olyan volt az elmúlt tanév, mint a tempós futás hegyes terepen: kegyetlen fárasztó, de nem nélkülöztem az endorfint sem.

 Új munkahelyet kellett keresnem, olyat, ami közel van, mert az előző évben bebizonyosodott, hogy három gyerekes anyának lenni, teljes időben dolgozni és napi 2-3 órát elpacsálni utazásra lassú harakiri. Klassz sulit találtam, csodás kollégákkal. :) Hallássérült gyerekek helyett most tanulásban akadályozottak és értelmi fogyatékosok között vagyok, és visszatérhettem kedvenc korosztályomhoz, az elsősökhöz.

Ráadásképp továbbképződtem drámatanárrá -legalábbis ez áll a papíron, remélem, pár évnyi gyakorlás után igazából azzá is válok majd-, nagyon inspiráló tanfolyam volt és élvezetes, az egyetlen szépséghibája, hogy minden második teljes hétvégét lefedte a második félévben.

 Végeredményben azért csak sikerült zombimosogatórongy-közeli állapotba kerülni az évzáróra, de most már pihenek. Pihenésképpen rendbeszedtem kicsit a mamihamit, már nagyon hiányzott.

 Itt sem a régi mederben folynak tovább a dolgok, az új receptek új táplálkozási irányt képviselnek. Kíváncsiságból, a sok jó referencia miatt próbáltam ki két hónappal ezelőtt a paleót, gondoltam, 1-2 hétnyit tesztelek magamon, hiszen van három asztmás, ekcémás gyermekem, hát lássuk, milyen. Tömören annyival tudom csak jellemezni, hogy nem volt kedvem abbahagyni. Sokkal intenzívebben érzem most az ízeket, olyan, mintha minden sokkal finomabb lenne. Legtöbben valamilyen egészségügyi probléma miatt döntenek a paleo mellett, nekem ilyen nem volt, de hab a tortán, hogy az állandó gyulladt pattanások, amivel korom ellenére folyamatosan küzdöttem, elmúltak. Hátrány? Van.  Több időt kell eltölteni a konyhában. :D

 Ez az egyszerű kalács szerintem szinte elronthatatlan. Természetesen nem foszlós kalács jellegű a tészta, inkább sűrű, zsíros, de meglehetősen semleges, ezért nevezem inkább kalácsnak, mint süteménynek. A frissen befőzött meggylekvárommal nehéz abbahagyni.

 Mivel a maglisztes sütik és kenyerek nedvesebbek, szívesebben sütöm őket lapos formában, hogy egyenletesen süljenek át.

Fahéjas harmónikakalács

Annyira gyönyörű ez a harmónikaszerű formázás, az esztétikai élvezet szinte ugyanakkora, mint az ízélmény. A látvány csodás, a fahéjillat a legszuperebb, az bekebelezése pedig ősi szertartás: véletlenül sem nyiszáljuk késsel, hanem "megtörjük a kenyerünket".

A kelttészta-készítés egyébként is terápiás foglalatosság, végtelenül megnyugtató, egyértelműen "ummmmmmm" érzés.

Hogy könnyű dolgotok legyen, végigfotóztam az elkészítés folyamatát. Ez a formázás alkalmazható hagyományos kenyértésztákkal is, bármilyen sós töltelékkel.

Az elfelejtett szilvás lepény

Gyermekkoromban a nagyim nem sütött sokfélét, a klasszikus repertoár darabjait azonban elég sokszor, és mindig hatalmas mennyiséget.

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor szerettem volna magam is megsütni a régi kedvenceket, már nem emlékezett a receptekre, hiszen évek óta nem sütött. Most pedig egész távoli tájakon, huszonéves kora körül bolyong, amikor ezek a sütemények talán még nem is voltak az övéi.

Maradt hát a kísérletezés, ami ezúttal szinte a tökéletes végeredményt hozta.

Ezt a szilvás kalácsot azért imádtam, amikor kicsi voltam, mert segíthettünk a szilvadarabkákat a fahéjas porcukorba tumkolni, az ujjunkra vastagon ragadt a szilvalével keveredett cukor, és az effektív munkavégzés érdekében ezt időről időre kénytelenek voltunk leszopogatni.

Verhetetlen volt még a sülő szilvák illata, és végezetül a fahéjas szilvalében cuppogó lepény.

Sonkás-sajtos stromboli

Lélekemelő befejezése a napnak, ha az ember friss pékárut ropogtathat vacsorára. Úgy általában nem vagyok oda a gyerekek türelmetlenkedéseiért, de amikor azt várják, hogy a sütőből kihúzott péksütit meg lehessen szelni és negyedpercenként a tepsit sasolják, az jó! :)

Mi az első szeletet mindenből gyorsan pici darabokra törjük és befaljuk, hogy senkinek se kelljen többet várni az első falatra a másiknál. Utána már jöhet a szeletelés, osztás és eltüntetés.

Ez a stromboli nevű tekercs tulajdonképpen olyan, mint egy hatalmas pizza feltekerve. Bármivel meg lehetne tölteni, csak a sajtot nem szabad kihagyni belőle. Mivel nagyon vékonyra van nyújtva tekerés előtt, a töltelék és a kenyér szinte összeolvad benne. Ahol pedig kicsit "felrobbant" az oldala, na azért a részért lobbizott mindenki -pont mint a melegszendvics, annak is az a legjobb része, ahol kifolyik a sajt!

Tökmagos cipó

Írtam már arról a kiváló kefíres lángosról, aminek tésztája egy hétig is eláll a hűtőszekrényben, és ezalatt csak egyre finomabb az íze. Hatalmas adaggal szoktam bedagasztani belőle, többszöri sütésre is elegendőt, és egy kevéske rendszeresen ottmarad a hűtőben a tál alján.

Egy ideje szándékosan figyelek is rá, hogy maradjon, mert nagyon jól fel lehet használni a többnapos lángostésztát kenyérsütéshez, egyfajta kovászként.

Ez a tökmagos változat tökmagliszt felhasználásával készült, sajnos a borús idő miatt nem adja vissza a fotó, mennyire szép zöld volt a bele. Nehéz lesz megállni, hogy ezek után ne keverjek minden kenyerembe egy kicsit ebből a zöld csodából. :)

A tökéletes ízélmény kedvéért padlizsánkrémmel ettük.

Turbó sós-foszlós kifli

Rájöttem, hogy Limara blogjából nincs értelme könyvjelzőzni a recepteket, mert lényegében úgyis mindet könyvjelzőzném. Legegyszerűbb, ha csak belelapozok, amikor péksütihez támad kedvünk.

Ezeket a kis vajas kifliket biztos, hogy nagyon sokféle ízesítéssel meg fogom sütni, mert amilyen gyorsan elkészülnek, annyira etetik magukat. Kicsit aggódtam is a gyerekek miatt, nehogy gyomorrontást kapjanak, annyit tömtek magukba. :)

Egyébként elért végre a nagy megvilágosodás: ha össznépi sikert akarok elérni a konyhában, arra a friss péksüti és a házikenyér a legbiztosabb út!

Spenótos-spárgás pite fetával

Kertészeti tehetségemet jellemzi, hogy a spenót az az egyetlen megbízható termény, ami minden évben bőségesen ont a kiskertem. (Na, jó, a paradicsom is, de azt nem magam vetem, hanem szép fejlett palánta formájában szerzem be a piacról és onnantól már csak annyi a dolgom, hogy életben tartsam.)

Adott tehát a spenót, amit ilyenkor bőszen fogyasztunk, piacnapon pedig mindig hozok friss spárgát is, olyan rövid a szezonja, most kellene betelni vele. Így született ez a lepény, a múltkori húsragu másnapi maradékának kísérőjeként, de aztán jutott még belőle vacsorára is egy kis salátával... A két tavaszi zöldség  egyértelműen jól megfér egymás mellett, főleg, ha egy kis fetás szósszal megágyaz nekik az ember!

Fánkvacsora

Nagymamakaja. Mint a mákos guba, a hájas tészta meg a fahéjas szilvával jól megrakott kelt tészta. Régen, ha nagyi nekifogott, mindig két vájlinggal készített és általában egy szem sem  nem érte meg a másnapot. (Jó természetűnek aligha nevezhető nagyim a konyhában szerezte legelévülhetetlenebb érdemeit, hosszan sorolhatnám... )

Nekem viszont eddig csak lapi-nyomi fánkocskákat sikerült sütnöm, el is ment volna tőle a kedvem, csak hát a farsang ebben az évben is kényszerítő tényező volt.

De nem azért gasztroblogger az ember lánya, hogy ne tudja, merre induljon a tökéletes recept keresésére. Moha fánkjai azóta már többször is készültek nálunk, mindig épp olyan gyönyörűek és szalagosak voltak,  amilyet megálmodtam -talán kivehető a szalag még ezen az esti fotón is-, és sosem érték meg a másnapot, épp mint a régi szép időkben.

Baconos-medvehagymás tekercs

Degeszre tömték vele magukat a csemetéim, de közben teli szájjal feltétlenül közölniük kellett, hogy ez az étel mennyei, fenséges, fantasztikus és még képzeljetek hozzá jó sok szinonímát. Na és a legközelebbi ovis szülinapjukra vagy névnapjukra csakis ilyet szeretnének vinni!

Nem véletlen szeretek én Ottis blogjából főzni :)

Csülök medvehagymás cipóban

Könnyű kitalálni, hogy a húsvéti asztalra rendelte a családfő a cipóban sült csülköt. Annak örömére, hogy végre a vecsési piacon is kapható medvehagyma, ebbe a cipócskába is került -bár a hosszú sütés nem kedvezett az ízének, szinte teljesen erejét vesztette. Látványnak viszont kellemes volt a zölddel pöttyözött kenyér.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a képen látott kenyér az én lusta módszeremmel készült -én ugyanis a kész kenyértésztát szeretem egy napra "elaltatni" a hűtőben és másnap visszaéleszteni, így sokkal ízesebb, finomabb a végeredmény. A medvehagyma azonban -ezt már más kelt tésztában is tapasztaltam-  hatással van a tésztára, és nem éledt vissza olyan szépen másnap, sokkal tömörebb lett, mint vártam. Finomnak finom volt, de a recept, amit közlök, már javított változat, sokkal szebb, magasabb kenyeret eredményez.

Ropogós csokidarabos gofri házi csokikrémmel

Rátaláltam végre arra a gofrireceptre TücsökBogár konyhájában, ami a család minden tagját teljesen lenyűgözte: kívül ropogós, belül olvadt csokidarabkákkal. Az már biztos, hogy egy jó ideig nem fogok még kíváncsiságból sem új tésztákat kipróbálni, ez most a nagybetűs GOFRI nálunk.

Hozzá egy igazán érdekes csokikrém készült, amibe sem tojás, sem keményítő nem kell, a sűrítőanyaga zselatin, ami nagyon kellemes, könnyű textúrát eredményez.

Rajzolj a pirítósodra!

A félreértés elkerülése végett: a továbbiakban szigorúan tudományos fizikai kísérletről lesz szó! Azt, hogy a végeredmény elfogyasztható, kérjük, kezeljék motivációs lehetőségként! :)

Lepénykenyér serpenyőben

Ma kínomban a nap összes szabad percében a blogsablonom HTML-kódjával babráltam. Napok óta ez volt az első tevékenység, ami valami csoda folytán (mosolygós anyukának álcázott) gyomorgörcs zombiból rövid időre emberré varázsolt és el tudta terelni a figyelmemet a pallosról a fejünk felett: Máté holnapra tervezett mandula műtétjéről. 
Az végeredmény, a blog új gúnyája még kicsit szedett-vedett, de jó volt csinálni.
Mielőtt beágyazom magam, agykapacitásom lefoglalás érdekében (jobb nem gondolkodni) még megemlékezem mindenki örömére Limara kenyérlángosáról, ami csodás, mint minden, amit a házi péksütemények koronázatlan királynője alkot. Ilyen meleg nyári napokon már csak azért is tökéletes vacsora, mert nem kell sütőt gyújtani hozzá, percek alatt elkészül serpenyőben.

Pizzavariációk

Ismét egy recept azoknak, akikben nagy elhatározás születik és félretéve minden előítéletet belevágnak egy új kapcsolatba a spenóttal. Pizzára pakolva (is) nagyon szeretnivaló tud lenni.

French toast nutellával töltve, gofrialakban

Sejtettem, hogy finom lesz, de hogy ennyire! Teljesen lenyűgözött, nem tudom elképzelni a francia pirítósnak ennél jobb változatát.

Belül folyós csokikrém, kívül ropogós a karamellizálódott cukortól. Aligha van ennél jobb eszköz arra, hogy egy édesszájút reggelivel vegyen le az ember a lábáról, ráadásképp alig negyedórát kell elvesztegetnünk az elkészítésére.

French toast nutellával töltve, gofrialakban

Hozzávalók: 12 szelet toast kenyér, 2 tojás, 2 dl tej, 3 púpozott evőkanál cukor, 1 kávéskanál fahéj, 6 evőkanál nutella, olaj

Elkészítés: Beindítottam a gofrisütőt. Amíg melegedett, 2-2 pirítóst nutellával megkenve összeragasztottam. A tojásokat simára habartam a fahéjjal és a cukorral, majd elkevertem benne a tejet.

Amikor a sütő bemelegedett, vékonyan megkentem olajjal. A pirítósokat megmártogattam a tojásos keverékben -hagytam, hogy jó szottyosra szívják magukat-, majd a gofrisütőben pár perc alatt barnára sütöttem őket. Nem kell megállni aranybarnánál, lehet sötétebb, annál finomabb, minél jobban ropog.

Nálam külön plusz pontot ért, hogy ezzel a módszerrel sokkal kevesebb olajat szív magába, mint a hagyományos serpenyőben sütésnél.

A recept ezúttal nem csak saját örömünkre született, hanem a Nutella világnapjának alkalmából, Eszter játékára.

Mióta megvannak a gyerkőcök, Nutellából ki nem fogyhatunk, és persze a kenegetés után sutyiban mindig én nyalom le a kést. :) Amikor én voltam akkora, mint most ők, egyszer-egyszer landolt nálunk is egy üveggel a keresztanyukám jóvoltából -a férje hotelportás volt és a német vendégek ajándékoztak anno sokmindent, amiről kis hazánkban csak álmodhattunk. Na, ilyen becsben se tartottunk szinte semmit: napi egy kiskanállal járt az öcsémnek is, nekem is, és hosszú percekig tartott, mire az a kanál újra csillogó tiszta lett.

Úgyhogy a Nutella legyen velünk! 

Bundás kalács

Új kedvenc reggelink van, ráérős hétvégéken tökéletes indítása a napnak.

Kalácsból mindig van pár szeletnyi maradék, ami aztán szépen gyülekezik a fagyasztóban. Sajnos azonban a kalácspuding nagyon, de nagyon nem jött be, így új mentőötlet kellett. Erre a gyöngyszemre aztán hol máshol akadhattunk volna rá, mintsem a Hercegnők szakácskönyvében, ami természetesen családunk egyetlen hercegnőjének becses tulajdona.

Félve kezdtem hozzá, mert a bundás kenyér rokona, és azt igen nehéz volt édesen elképzelni. Az eredmény viszont felülmúlt minden várakozást: belül olvadós, kívül ropogós a kicsit rákaramellizálódott cukortól, melegen-hidegen tökéletes.

És persze legalább olyan szépséges, mint a bundáskenyér, úgyhogy fénytelen téli reggel lévén, egy telibe fotóval senkit nem akartam tőle elrémíteni -érjétek hát be azzal, ami Fanni szájából kilóg! :)

Bundás kalács

Hozzávalók: másnapos kalácsból 4-6 (ujjnyi vastag) szeletenként: 1 tojás, 1 púpozott tk cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1/2 kk fahéj, 1 dl tej, 3-4 dkg vaj

Elkészítés: A tojást simára habarom a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, majd a tejjel is.

A vajat felforrósított serpenyőben megolvasztom. A kalácsszeleteket párszor megforgatom a tojásos tejben, majd a serpenyőben mindkét oldalukon aranybarnára sütöm őket lassú tűzön.

Fanni szerint egy pohár tejjel az igazi, én tejes kávéra szavazok.