Eddig is alakulgatott már szimpátiakapcsolatunk a spárgával, de most vált igazi szoros barátsággá, ezzel a rizottóval. Teljesen levett a lábamról! Különleges zöldség a tavasz minden energiájával, és csak néhány hétig kapható -én biztosan törzsvásárlója leszek!
Spárgás rizottó
Elkészítés: Az apróra kockázott hagymát olajon megpárolom, hozzáadom a rizst és üvegesre pirítom. A borral felöntöm, majd amikor felszívta, egy csésze forró húslevest öntök hozzá. Folyamatos kavarás mellett lassú tűzön főzöm, amikor felszívta a folyadékot, csészénként adagolom az utánpótlást. Ha a húsleves elfogy, forró vízzel folytatom.
Eközben a spárgát megmosom, levágom a fás részét (általában az alsó harmada), vékonyan meghámozom a szárat (a rügyet nem!), és 1,5 cm-es darabokra vágom. A leeső részeket érdemes megtartani, nagyon finom íz főhet ki belőle pl. egy zöldség alaplében. Kevés olívaolajon lassú tűzön párolom a spárgát csipetnyi cukorral megszórva kb. 5 percig, ha kell, pici vizet öntök alá, a párolás végén sózom.
Amikor a rizs már rugalmasan puha, megkóstolom, ha kell, utánasózom. Elzárom a lángot és belekeverem a vajat és a spárgát.
Akkor igazán finom, ha elzáráskor marad még rajta bőven folyadék, mivel a tűz elzárása után a rizs valamennyit még biztosan magába szippant, hiába fogyasztjuk el azonnal. Így a rizs krémesen lágy szószban úszik, nem száraz.
Ha van otthon parmezán, ne sajnáljuk, gyaluljunk rá egy keveset!
És ami nagyon fontos: ennek a rizottónak az ízét tetemes részben a húsleves minősége határozza meg, tehát szó sem lehet kockából készült műlevesről!
