A régi blogomon maradt rengeteg receptem, nem szeretem, hogy külön vannak, és most találtam egy viszonylag működőképes módszert az átmentésükre. Nincs szívem kitörölni a bevezető szövegeket sem, mert a szívemhez nőttek, így most virtuálisan ismét két és fél gyerekes anyuka leszek egy ideig, persze csak amikor receptet mentek. :)
"Enni öröm!
Főleg ha a kedvencével kényezteti magát az ember.
A gyerkőcök nyaralnak mami-papinál, anya boldogan vikszol itthon, apa főzött egy lakodalmas kondérnyi csülkös bablevest -amit ő napokig boldogan fogyaszt-, nincs hát túl nagy motiváció a főzőcskézésre. Magamnak: minek?
Bár a nagyokosok azt mondják, a manó odabenn kortyolgat a magzatvízből és ízeket is érez, vagyis nem csak magamnak lenne.... Esetleg ha valami gyorsat csinálnék, több napra valót? Ráadásul a zöldségesnél valami egészen újat találtam: fehér héjú padlizsánt! Hát legyen.
Rögtön másfél kilónyi padlizsánnak ugrottam neki. Lehántottam a héját -nem muszáj, de én így szeretem-, felkarikáztam, besóztam és egy nagy szűrőbe tettem, hadd csepegjen.
Eközben felkarikáztam 8 szép nagy paradicsomot, és felszeleteltem a mozzarellát -számomra juhsajttal az igazi, de a kisbolt kínálatában ez nem szerepelt.
Ezután egy nagy tepsibe rétegeztem: leöblített padlizsánszeletek kakukkfűvel megszórva -szárított és friss egyaránt megteszi, a kakukkfű szárítva is nagyon aromás-, majd paradicsomszeletek kicsit sózva, ezután a mozzarella, amíg el nem fogy. Én úgy szeretem, ha paradicsom kerül a tetejére.
Már csak meg kell lötybölni finom olívaolajjal és mehet a sütőbe úgy 30 percre.
Talán ijesztően egyszerűnek tűnik ez az étel. Azt gondolom, ha jó minőségű alapanyagokból, szép zöldségekből dolgozunk, az egyszerű ízek mindennél finomabbak. Én két nap alatt biztosan elpusztítom ezt az adagot belőle -na jó, ketten a pocakgyerekkel."
(2007.06.20.)
"Enni öröm!
Főleg ha a kedvencével kényezteti magát az ember.
A gyerkőcök nyaralnak mami-papinál, anya boldogan vikszol itthon, apa főzött egy lakodalmas kondérnyi csülkös bablevest -amit ő napokig boldogan fogyaszt-, nincs hát túl nagy motiváció a főzőcskézésre. Magamnak: minek?
Bár a nagyokosok azt mondják, a manó odabenn kortyolgat a magzatvízből és ízeket is érez, vagyis nem csak magamnak lenne.... Esetleg ha valami gyorsat csinálnék, több napra valót? Ráadásul a zöldségesnél valami egészen újat találtam: fehér héjú padlizsánt! Hát legyen.
Rakott padlizsán
Rögtön másfél kilónyi padlizsánnak ugrottam neki. Lehántottam a héját -nem muszáj, de én így szeretem-, felkarikáztam, besóztam és egy nagy szűrőbe tettem, hadd csepegjen.
Eközben felkarikáztam 8 szép nagy paradicsomot, és felszeleteltem a mozzarellát -számomra juhsajttal az igazi, de a kisbolt kínálatában ez nem szerepelt.
Ezután egy nagy tepsibe rétegeztem: leöblített padlizsánszeletek kakukkfűvel megszórva -szárított és friss egyaránt megteszi, a kakukkfű szárítva is nagyon aromás-, majd paradicsomszeletek kicsit sózva, ezután a mozzarella, amíg el nem fogy. Én úgy szeretem, ha paradicsom kerül a tetejére.
Már csak meg kell lötybölni finom olívaolajjal és mehet a sütőbe úgy 30 percre.
Talán ijesztően egyszerűnek tűnik ez az étel. Azt gondolom, ha jó minőségű alapanyagokból, szép zöldségekből dolgozunk, az egyszerű ízek mindennél finomabbak. Én két nap alatt biztosan elpusztítom ezt az adagot belőle -na jó, ketten a pocakgyerekkel."
(2007.06.20.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése