Heti menü

A menüket mindig 2-3 hét késéssel sikerül bepötyögni.
Ennek a hétnek az egyik nagy tanulsága az volt, hogy szeretjük a bundás kenyeret. Nagyon sok hagyományos ételt nem szoktam készíteni, többek közt ezt sem, Bartos Erika viszont igen -tudjuk ezt az Anna, Peti, Gergő könyvekből-, úgyhogy a csipet-csapat is benyújtotta az igényt, hogy mint mindenben, ezügyben is kövessük a Bartos családot. Maradandó lesz.
A másik viszont az, hogy nem szeretjük a sütőporos sós tésztákat. Elkészítettem ugyanis Gabojsza spárgatortáját, ami a műfajnak jeles képviselője, de mi valahogy mégsem éreztük magunkénak. Ebben ez irányban nem fogok kalandozni, azt hiszem, mert ha ez sem vált be, a többi szinte esélytelen.

Heti menü

Hétfő:
húsleves, rántott hús, kukoricás bulgur (maradék a hévégéről)
Kedd:
argentin padlizsán, meggyzselé
Szerda:
csirkehúsos zöldsaláta pirított zsemlekockákkal, meggyes brownies
Csütörtök:
maradék az előző két napról
Péntek:
spárgatorta
Szombat-vasárnap:
világgá mentünk!

Aszalt gyümölcsök csokiköntösben

Amikor bő egy hete két nagyobbik csemetém áttette székhelyét a nagyszülőkhöz, naivan azt gondoltam, láblóbázós egy-gyerekesként annyi mindent csinálok majd, írok például sok-sok blog-bejegyzést. Azt persze nem tudhattam, hogy az itthon maradt egy-gyerek felszorozza magát -nem is hárommal, legalább hattal. Ha nincs, aki szórakoztasson, marad az anyán lógás -minden főzést és házi munkát hörgő üvöltéssel festett alá, és nemtetszése jeléül az éjjeli 2-3 kelést is többszörözte.

Jelentem, szerencsére nem vagyok sokkal fáradtabb, mintha itt lenne mind a három.
Új bejegyzés helyett pedig csak a régi mamihamiról mentegettem át ide a recepteket.

Most viszont annak örömére, hogy tegnap hivatalosan lezártam az elmúlt 3 hét éjszakai műszakban végzett meggybefőző akcióját (nem számoltam össze, de legyalább 60-70 üvegnyi kismindenféle készült), most összekapom magam és írok. Valami egészen másról.


Mariann barátnőm sokféle tehetséggel megáldott lény. Kreatív, alkotó típus, legyen szó a környezetéről, a konyhájáról, vagy a szakmájáról.
Hogy a végéről kezdjem, irodalomtudománnyal foglalatoskodik, sok-sok éve elmélyülten kutatja Kazinczy munkásságát és Ő dolgozza fel jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban a Kazinczy-hagyatékot. Különleges dolog még belegondolni is, hogy a kezében most azok a kéziratok forognak, amiken a tintát a nagy író tolla ejtette.
Mindezt azért írtam le, mert megnyílt néhány hete egy kiállítás Kazinczyról "A szép és a jó" címmel, mely többek között Mariann keze munkáját is dícséri. Szívből ajánlom Mindenkinek!

Na és hogy visszatérjünk a konyhába, azt gyanítom, én többet tanultam Marianntól, mint ő tőlem. Például kukoricát pattogtatni. És a legeslegfinomabb mézespuszeli receptjét. Na meg azt a csokiba mártogatott fincsiséget, és ezúttal szó nincs gügyögésről, a fincsiség itt szakkifejezésnek minősül.
Nem kell hozzá más, csak jó minőségű csokoládé és aszalt gyümölcsök. A végeredmény viszont nálunk abszolút mindent visz. Általában fél kiló aszalt gyümölcsnél kevesebbel hozzá sem kezdünk. :)

Aszalt gyümölcsök csokiköntösben

Hozzávalók: aszalt gyümölcs, 20 dekányi gyümölcsönként kb. 10 dkg csokoládé.
Elkészítés: Aszalt gyümölcsből azt válasszuk, amit igazán kedvelünk, nálunk az aszalt szilva, a füge, az alma, a datolya és a vörös áfonya a toplistásak. Csokiból pedig szigorúan jó minőségűt válasszunk, olyat, amit önmagában is szívesen eszegetnénk, tortabevonó, tejbevonó massza és hasonlók tényleg nem alkalmasak erre a célra.
A gyümölcsöket fogpiszkálóra szurkáljuk.
A csokoládét felolvasztjuk. Én ezt mindig úgy csinálom, hogy egy kisebb üvegtálkába beletöröm csokit, azt pedig egy forró vízzel teli nagyobb tálba helyezem, vigyázva, hogy víz véletlenül se kerüljön a csokiba, mert azonnal megkásásodik tőle. Nincs vele más tennivaló, csak néhányszor megkavarni, így a csokoládé pár perc alatt felolvad és biztosan nem ég meg.
Ezután már csak mártogatni kell, sütőpapírra helyezni és türelmetlenül kivárni, míg megszilárdul.
Ha apróbb gyümölccsel, pl. áfonyával, mazsolával, citronáttal dolgozok, azt összekavarom a csokival és teáskanállal kis halmokat pakolok belőle a sütőpapírra.

Ahogy a kép is mutatja, az elkészítése gyerekjáték! :)

2+7

Pontosan két éve, hogy bepötyögtem az első posztomat a Mamihamin.

Ez volt az első kép. :)

Akkor még tizenegynéhány gasztrobloggert számlálhattunk, és én nap mint nap izgalommal kattintgattam végig az oldalaikat, hátha írt valaki egy új bejegyzést. Szinte hihetetlen ez mára, amikor egymás után születnek az újabb és újabb gasztroblogok és széles palettáról választhatja ki minden érdeklődő a szívéhez közel állót, mindet követni szinte képtelenség lenne.

Anno szorongatta az izgalom néhány napig a gyomromat, mire bele mertem kezdeni -nem tudhattam, mekkora jót teszek ezzel magamnak. Sosem kóstolt alapanyagok és ízvilágok, rengeteg új kedvenc étel, új irányzatok, növekvő igényesség, új barátok és szívmelengető visszajelzések, és a lehetőség, hogy csinálhatok valamit a gyereknövelgetésen kívül is.
Szívemhez nőtt a blogom nagyon.

És ha már szülinap, én el is vonulok majd egy kiadós adag fagyiért apával és a gyerkőccel, és jól megünneplem.

Itt a blogon pedig a szülinap örömére a kettőt egy csapásra módszerrel elárulok magamról 7 komoly és komolytalan dolgot, Virág kérésére:

1.
Ha megismerkedsz velem, percek alatt tudni fogom rengeteg jó tulajdonságodat. Ahhoz, hogy a rosszakat is észrevegyem, minimum át kell gázolni rajtam.

2.
Nagyon vigyáznak rám odafentről. Csodás családom van, rengeteg jó ember vesz körül, ami igazán fontos nekem az életben, abban nem szenvedek hiányt.

3.
A saját érdekeimet mindig leghátulra sorolom. Nem, ez nem jó tulajdonság. Nehéz úgy adni, hogy nincs időm feltöltődni. Jó lenne megtalálni valamiféle középutat.

4.
Hajlamos vagyok túlfeszíteni a húrt. Ha már nem tudok megállni a lábamon, négykézláb megyek tovább.

5.
Nem tudok öltözködni, pedig szeretek, izé, szeretnék. De harmincegynéhány év kevés volt arra, hogy rájöjjek, mi áll jól nekem. Jöhetne egy stylist és jól megmenthetne.

6.
Máté születése előtt pár hónapig hastánc órákra jártam. Előtte azt hittem, képtelen lennék táncolni. Most pedig nagyon nehéz meglenni nélküle.

7.
Ha valamihez hozzáfogok, általában bizalommal teszem, és sikerülni is szokott szinte minden. A tánc mellett az autóvezetés volt a másik tabum, de az élet úgy hozta, hogy ebbe is belevágtam. Nem hittem volna, hogy ennyire fogom szeretni! Na, nem én lettem a női Schumacher, de egy Swiftben ülő szőke nő három gyerekkel félelemmel vegyes rettenetet tud kelteni mindenkiben, így autóstársaim és a rendőrök is igazán udvariasan bánnak velem. :)

Heti menü

Utóbbi és elkövetkező 1-2 hetem legmeghatározóbb eseménye, hogy érik a meggy, mégpedig hihetetlen sebességgel. Még szerencse, hogy a meggyfáim ügyesen beosztották, mire az első leérik, még akad egy szabadnap is, és akkor kezdi a második. Szedek tehát minden nap a legnagyobb tálamba egy kiadós adagot, és ha este leraktam a gyerkőcöket, kezdődik a befőzés. Készül lekvár, szörp és befőtt is.
Hogy élvezem-e? Háááát.... Nappal élvezném. De az érett meggyet meg kell becsülni, komoly vasraktár lesz télire az állandóan betegeskedő kicsinek, és vitamintartalék a nagyoknak is. Nagy ajándék, hogy van. És persze az is az lesz, ha elfogy. :)

Heti menü

Hétfő
húsleves, kefíres lángos
Kedd
sárgaborsó krémleves, kókuszos császármorzsa ananásszal
Szerda
sült harcsa krumplipürével, tarkabarka salátával
Csütörtök
sajtos quiche, eper
Péntek
nem itthon ettünk
Szombat
brassói, zöldsaláta joghurtöntettel, meggyes-mascarpone-s pohárkrém
Vasárnap
rántott csirke- és pulykacomb, kukoricás bulgur, uborkasaláta

Lángosmánia

Hullámokban tör ránk, napokig tombol és akkor menthetetlenül lángost eszünk lángossal, lecsendesül, majd kisebb-nagyobb idő elteltével kezdődik ismét.

A kefíres lángos receptje közismert, ám ha akadna az erre járók közt bárki, aki még nem kóstolta, ne habozzon! Sokkal ízletesebb a hagyományos, "piacos" lángosnál, a tésztája pillanatok alatt elkészül és egy szűk hétig eláll a hűtőben, sőt, az álldogálás alatt még finomabbá érik.

Kefíres lángos

Hozzávalók: 1 kg liszt,4 tk só, 4 doboz kefír, 2 tojás, 1,5 zacskó porélesztő vagy 6 dkg friss élesztő, 1 dl langyos tej.
Elkészítés: Amennyiben friss élesztővel dolgozunk, felfuttatjuk a tejben, ha porral, akkor ez nem szükséges.
A hozzávalókból robotgéppel tésztát dagasztunk, és legalább egy éjszakát hűtőben pihentetjük. Régen kiolajozott nylonzacskókba tettem a tésztákat, úgy várták a hűvösben sorsukat, most a keverőtálban szoktam hagyni, belekötve az egészet egy jó nagy zacskóba, lényeg, hogy legyen hely a keléskor keletkező gázoknak, a zacskó ugyanis labdává nő a pihentetés alatt.
Megolajozok egy nagy lapos tányért és olajos kézzel formázom a lángosokat rajta, majd ujjnyi forró olajban szép aranysárgára sütöm őket.
A maradék pedig tovább várakozhat a hűtőben és annyiszor lehet belőle lángost vacsorázni, míg csak meg nem unjuk. (Ellenkező esetben gyúrhatjuk a következő adagot.)

Nálam gyerekkori strandos berögződés, hogy a lángost vízzel tejszín sűrűségére hígított csípős gulyáskrémmel kenem meg hajszálvékonyan, erre jön a tejföl és a sajt. A gyerekek persze kencét nem kapnak rá, csaka másik kettőt.

Meggyzselés pohárkrém

Épp csak egy apró kis csavar van a dologban, igen, a meggyzselével. Egyébként egy lenne a kismillió triffle és pohárkrém között.

Ebben a desszertben valahogy mégis olyan harmonikusra sikeredett az ízek találkozása, hogy ezúttal tényleg ne változtass egy picit sem, ha úgy döntesz, kipróbálod.

Meggyzselés pohárkrém

Hozzávalók: 80 dkg érett meggy, 1 evőkanál cukor, 1 cs gyümölcszselé por (500 ml vízhez való), 4 dl tejszín, 1 cs habfixáló, 500 g mascarpone, 2 ek porcukor, 2 cs vsníliás cukor, 150 g amarettini keksz
Elkészítés: A meggyet kimagozom, megszórom 1 ek cukorral és hagyom, hogy kicsit kieressze a levét. Eközben elkészítem a gyümölcskocsonyát a tasakon található utasítás szerint, és amikor langyosra hűlt, ráöntöm a meggyre. Hűtőbe teszem, amíg megdermed.
A mascarpone-t kikeverem porcukorral és vaníliás cukorral, majd hozzákavarom a felvert, fixált tejszínhabot
A meggyes zselét egy kanállal összetrancsírozom.
Így rétegzem: krém, zselé, krém, 100 g szétmorzsolt amarettini, krém, zselé, krém.
Tálalásnál poharakba szedem -esélytelen szépen kiszedni, úgyhogy érdemes a csapat orra előtt végezni ezt a műveletet, hadd lássák, milyen guszta volt előtte- és 2-2 szem keksszel díszítem.

Epres-vaníliakrémes gofri

Az epret legszívesebben önmagában esszük -ha csak tehetjük, töménytelen mennyiségben. Annyira tökéletes önmagában ez a gyümölcs, hogy egyszerűen nincs szívem sem megfőzni, sem megsütni, pláne nem széttrancsírozni -hát igen, az epermisuhoz szinte mindig ott a hozzávaló a hűtőben, de mire hozzáfognék, elfogy az eper...).
Ezúttal is csak rápakoltam a vaníliakrémmel megkent gofrikra, amit én így készítek:

Epres-vaníliakrémes gofri

Hozzávalók:
Gofri: 4 dl tej, 2 tojás, 30 dkg liszt, 5 dkg olvasztott vaj, fél cs. szárított élesztő, csipet só, 3 ek cukor, reszelt citromhéj, esetleg fahéj
Krém: 3 tojássárgája, 1 ek liszt, kb. 5 dl tej, 2 ek cukor, 2 cs vaníliás cukor vagy fél rúd vanília kikapart belseje
Elkészítés:
A gofri hozzávalóit sima tésztává kikeverem és megsütöm.
A krémhez a tojássárgáját simára keverem a cukorral, liszttel és kevés tejjel, majd szép lassan hozzákeverem a többi tejet. Kis lángon folyamatos keverés közben addig főzöm, míg besűrűsödik, ha túl sűrű, szükséges mennyiségű tejjel még hígítom. A vaníliát csak akkor keverem bele, amikor lehúztam a tűzről.
A gofrikat közvetlenül fogyasztás előtt megkenem a kihűlt krémmel és jól megpakolom felszeletelt, friss eperrel. A gyerekek természetesen egy halvány porcukorfelhőt is igényelnek rá.

Heti menü

Az ovinak vége -júniustól összevont csoportok vannak, én ilyenkor már megtartom magamnak a gyerekeket-, így mostantól sokkal inkább számításba kell venni a menü tervezésénél a kényes gyerekízlést, mert a két nagy közel sem olyan jó evő már, amilyen másfél évesen volt, mint jelenleg Máté. Ha mindenkinek kedvére akarnák tenni minden nap, lényegében húson és palacsintán élhetnénk. Galád módon azonban főzök egyebet is, úgy állítva össze, hogy mindenkinek meglegyen legalább hetente egy-egy napon a boldogsága.

Heti menü (május 25.-31.)

Hétfő:
nem otthon ettünk
Kedd:
borsóleves betűtésztával, palacsinta
Szerda:
grillezett csirkemell, raclett, görög saláta
Csütörtök:
spagetti milánói szósszal
Péntek:
gombás-tejszínes szürke-marha pörkölt, tepsis újkrumpli
Szombat:
húsleves, gofri vaníliakrémmel és eperrel
Vasárnap:
hagymás-baconos csirkecomb, borsós barna rizs, spárga, aszalt gyümölcsök csokiba mártva desszertként

A napi kedvenc desszertünk pedig a zöldborsó, jobban lelkesednek érte, mint bármi más édességért. Leülünk a kertbe "piknikezni" és boldogan bontogatják ki héjukból a zsenge szemeket.

Gyereknapi Down-süti Nemisbékánál

Csodálatos posztot írt ma Nemisbéka, "Gyereknapi Down-süti "címmel. Ha még nem olvastátok, kattintsatok gyorsan IDE, mert ezt nem szabad kihagyni.

Én csak egyetlen praktikus gondolatot írnék hozzá: a Down alapítvány ötlete, hogy az Egyesület segíthető Down-szindrómás gyerekek és felnőttek által készített tárgyak megvásárlásával is, szerintem maximálisan érdemes a támogatásra. Mindannyian tudjuk, milyen jó dolog alkotni, hát még ha az valakinek tetszik is! Ha benéztek a down-webshopba, biztosan egyetértetek majd velem, hogy ezek a tárgyak csodaszépek!

Szakácssapi

Ottistól, Palacsintás királylánytól és Latsiától érkezett hozzám a szakácssapi, és bár szerintem még kicsit csálén áll a fejemen, igazán jól jött! :) Meghatódtam, és őszintén mondom, azoktól jött, akiknek a blogján magam is nap mint nap nézelődöm, receptjeik és személyük is fontos számomra.

Továbbadni sosem könnyű, hiszen rengeteg blog és írója szívemhez nőtt. De azért választottam:

Lilahangyáé az egyik, mert a blogjának rajongója vagyok, rendszeresen készítem a receptjeit és zajos sikert aratnak mindig, és azért, mert hihetetlenül kreatív és egyéni.

A következő hármat olyasvalakiknek küldöm, akikhez az utóbbi hetekben, hónapokban tévedtem be, és teljesen lenyűgöztek!

Nana, akinek a blogja gyönyörűséges, az ételei ínycsiklandóak!

Kiskanál-Orsi, akinek a vágya tutira teljesülni fog, és szerintem magasan jobb cukrász lesz, mint azok, akik kis hazánk legtöbb cukrászdájában tartózodnak. Ha királynő lennék, azonnal megtenném személyi sütisütőmnek! :)

És Gitta, mert bár messze áll tőlem, hogy bármilyen irányt kizárólagossá tegyek a konyhámban, életemben, de ahogyan felhívja a figyelmet a nyers ételek értékére, az mindenképp arra csábítja az embert, kalandozzon minél gyakrabban ebbe az irányba.

És végül egy sapit messzire dobok:
Hedinistin, akit minden németül értő számára ajánlok: Nála mindig éri meglepetés az embert, izgalmas, váratlan alapanyagok, rendhagyóan új vagy újszerűen értelmezett hagyományos étkek, szép fotók.
Hedonistin, Die ich für alle, die deutsch sprechen, empfehle: Sie hat immer eine Überraschung für uns, unerwartete, interessante Zutaten, traditionelle Gerichte in neuer Auffassung und ganz neue Speisen, von denen ich noch nie gehört hab, und wunderschöne Photos. Für Sie schicke ich den fünften Kochhut, als meine Enerkennung und Dank!