Az elfelejtett szilvás lepény

Gyermekkoromban a nagyim nem sütött sokfélét, a klasszikus repertoár darabjait azonban elég sokszor, és mindig hatalmas mennyiséget.

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor szerettem volna magam is megsütni a régi kedvenceket, már nem emlékezett a receptekre, hiszen évek óta nem sütött. Most pedig egész távoli tájakon, huszonéves kora körül bolyong, amikor ezek a sütemények talán még nem is voltak az övéi.

Maradt hát a kísérletezés, ami ezúttal szinte a tökéletes végeredményt hozta.

Ezt a szilvás kalácsot azért imádtam, amikor kicsi voltam, mert segíthettünk a szilvadarabkákat a fahéjas porcukorba tumkolni, az ujjunkra vastagon ragadt a szilvalével keveredett cukor, és az effektív munkavégzés érdekében ezt időről időre kénytelenek voltunk leszopogatni.

Verhetetlen volt még a sülő szilvák illata, és végezetül a fahéjas szilvalében cuppogó lepény.

Puha zabkeksz csokidarabkákkal

Kénytelen vagyok a gyerekeimet "gasztronómiailag elkényeztetett"-nek titulálni.

Egyébként igazán jól működő kis csapat, mondhatnám, jólneveltek, vagy legalábbis affélék, de amikor egy gyereket becsalogat a sülő édesség illata, majd lebiggyedő szájjal állapítja meg, hogy "Ja, csak kekszet sütöttél, mért nem sütit???", akkor le kell nyomnom az emelkedő pumpát és megveregetnem a saját vállamat: ha sokmindenben nem is, ebben a tekintetben sikerült elkényeztetnem őket.

Persze a finnyogás nagyjából ez első "csak keksz" elfogyasztásáig tartott, aztán már jöttek a dícséretek, és az uzsisdobozba készült kekszből másnap reggelre a doboz már semmit sem látott, délután pedig gyászba borultak, hogy elfogyott a keksz és már nem várja otthon őket ovi-suli után.

Zabpelyhes kekszből millióféle van, ez a típus puha, porhanyós, morzsálós fajta, a receptje a Mézes finomságok blogról származik. Variálni ezerféleképpen lehet, én legközelebb sok-sok maggal sütöm majd.

Almás-mákos süti tökmagliszttel

Ötből négy abszolút édesszájú nálunk, apa csak mérsékelten, de a jót ő sem veti meg.

Ez a süti mindenképp a "visszafogott bűnözés" kategóriába sorolandó, és bár egyébként nem sütöm bűntudattal az édességeket, az egészséges és finom kombinációja nagyon motiváló számomra.

Nagy pirospontot kap a tökmaglisztért, amit én szívesen használok kiváló élettani hatása miatt. Nem ad különösebb ízt az ételnek, színt annál inkább -döntse el ki-ki, vonzza vagy riasztja ez a harsogó zöld. (Jóval kevesebbe kerül viszont, mint ugyanennyi tökmag -amiből egyébként mindig van otthon pár csomaggal, nem csak az íze miatt szeretjük, hanem a benne levő sok vitamin és ásványi anyag miatt.)

A sütemény textúrája pedig a mák miatt szerethető nagyon, kedvenceim az ilyen ruganyos tészták.

Az almát én a tészta felébe darabolva, a másik adagba reszelve tettem, mert Poci fiam nem szereti a sült alma ízét -ha látja. :) Egyébként nekem az eredeti, darabos verzió jött be jobban.

A recept a Praktikák sok gyerekhez blogról származik.

Uzsidoboz

Az elmúlt héten minden kreativitásomat beleöltem az öntapadós csomagolófóliával, cellux-szal, füzetcímkékkel és csomagolópapírokkal való hadakozásba -ugye ismerős?-, így legnemesebb szándékaim ellenére sem sütöttem hiperegészséges kekszeket a két iskolásom uzsis dobozába.

Ám mivel van egy friss-ropogós első osztályosom, akinek az uzsidoboz az iskoláslét egyik kiemelkedően szeretnivaló mozzanata, igyekeztem változatosan megtölteni, had okozzon örömöt a "madárlátta".
Gondoltam, megér egy-egy kattintást reggelente, hátha találtok közte használható ötletet -én is állandóan agyalok az újabb változatos, viszonylag egészséges és a gyerekek által kedvelt "töltelékeken".

jókenyér feketeerdei sonkával. répa és mogyorókrémes ostya