Liszt nélküli gesztenyés süti kétszer

Az utóbbi hetekben kétféle édesség uralja nálunk a terepet: créme brulee -ha készítek egy adaggal, utána kétnaponta kunyerálja vissza az egész család - és a tél közeledtével mindenféle gesztenyés dolog. Jelentem, én be is teltem egy időre, úgyhogy megyek mogyorót törni. :)

No tehát gesztenye. A két képen kétféle süti van, a felső gesztenyeliszttel készült és csak tojáshabbal, az alsó gesztenyepürével és egész tojásokkal. Mindkettő gluténmentes, és a cukrot is könnyedén helyettesíthetjük a tésztákban.

A fotók becsapósak, mert az első szárazabbnak, a második szaftosabb tésztának tűnik, valójában mindkettő inkább morzsálódós, kávésüti jellegű, főleg a püréből készült változat kért volna egy kis tejszínhabot is.

A gyerekek pillanatok alatt tüntették el mindkettőt, a második fotón látszik is, hogy épp csak egy szeletet sikerült megmentenem a fényképezéshez. Mindenképp jó alternatívának tartom őket, mint az átlagnál egészségesebb édességeket, ha a cukrot nyírfacukorral vagy édesítővel helyettesítjük, diétába is beilleszthetőek. És amire szerintem még kiválóan használhatóak: pohárkrémalapnak piskóta helyett.

Fahéjas harmónikakalács

Annyira gyönyörű ez a harmónikaszerű formázás, az esztétikai élvezet szinte ugyanakkora, mint az ízélmény. A látvány csodás, a fahéjillat a legszuperebb, az bekebelezése pedig ősi szertartás: véletlenül sem nyiszáljuk késsel, hanem "megtörjük a kenyerünket".

A kelttészta-készítés egyébként is terápiás foglalatosság, végtelenül megnyugtató, egyértelműen "ummmmmmm" érzés.

Hogy könnyű dolgotok legyen, végigfotóztam az elkészítés folyamatát. Ez a formázás alkalmazható hagyományos kenyértésztákkal is, bármilyen sós töltelékkel.

Levendulazselé

Nyáron egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy lecsipkedjem a szépséges levendulavirágokat. Többször megkísértett a gondolat, hogy zselévé transzformáljam őket a konyhában, de képtelen voltam kiskerti terményként tekinteni rájuk. Szerintem a méhek is egyetértettek velem. :)

Viszont amikor múlt héten az időjósok megijesztgettek a faggyal, már nem volt mit veszíteni. Learattam az utolsó termést és zselét főztem belőle.

Boszorkánykonyha kerekedett az ügyből, mivel nem morzsoltam le a virágokat a vékony száracskákról, így a főzet egy perc után harsogó zöldben pompázott. Kicsit felhúztam az orrom a dolgon, mert szimpi volt ugyan a zöld szín, adta volna magát egy kis bizarr halloweeni felhasználásra, csak hát én annyira rágyúrtam arra a gyönyörű korallos rózsaszínre...

Egy óra áztatás után leszűrtem az oldatot és meglepődtem a gyönyörű rózsaszínen, amivé változott -épp csak egy kicsit opálosabb volt a vártnál. Nyilván a szár zöldje gyorsabban oldódott, de a virágok mennyisége végül győzött: stimmelt a szín, a zselé íze pedig intenzíven levendulás lett. Ezzel a cukormennyiséggel határozottan lekvárról van szó, ha húsok, pástétomok mellé kínálnám, tovább csökkenteném az édesítést -az Oetker zselésítő bármit elbír.