A gyerektáplálás Murphy-törvényei

A gyerektáplálás Murphy-törvényei (nálunk)

• Gyerekenként szükségeltetik a családba minimum egy konyhamalac: nálunk a maradékaikon szépen gömbölyödik egy darab macska és egy darab anya.
• Ha a legyek úszni tanulhatnának a feldöntött bögrék és poharak tartalmában, mindet Egerszegi Krisztinának hívnák.
• Ha a feldöntött tejesbögrék tartalmát én kapnám meg, Kleopátra nem is sárgulna, inkább zöldülne.
• Ha minden étkezésnél egy-egy tubus fogkrémet szolgálnék föl a gyerekeknek, nem lenne maradék.
• Fanni evésének lassúsága egyenesen arányos a napirendtől való csúszás mértékével ("Te jó ég, mire lefektetetem őket, már kelni kell!!") és négyzetesen anya fáradtságával ("Bárcsak végre ágyba dughatnám őket és kicsit pihizhetnék!").
• Poci békuja(=csőrös itatója) sosem landol a talpán, csakis a csőrén.
• Minél inkább tökéletesítem magam a béku megkeresésében, annál fifikásabb rejtekhelyeket talál ki Poci.
• Ha Hamupipőke Pocit kérte volna meg a galambok helyett, hogy kiválogassa a magokat, sokkal hamarabb odaért volna a bálba -a kispasi rizi-bizi-ből történő borsó- és kukorica kiszedegetésén fejlesztette képességeit.
• A reggeli jobban esik ebédre, az ebéd uzsonnára, az uzsonna vacsorára.
• A leves puszta kézzel elfogyasztva a legfinomabb.

(Sorry, ez történik, ha egy kissé kisült agyú anyuka késő este ül a blog elé...)

Lepcsánka, tócsni, krumplimaci...

Íme Ő. Köszönet annak, aki eljuttatta az óhazába! Amikor a bébik még csak kóstolgattak, a "nemszeretem-zöldségeket" is ehetővé varázsolta egy kis krumplipüré. Ma, ha nem ízlik a husi: a mellétett krumpli -legyen bár olajban vagy tepsiben sült, főtt vagy püré- mindig jól csúszik. Ha anya lusta boltba menni: Ő kissé trópusi klímájú spájzom minden viszontagságával dacolva állandóan rendelkezésre áll.

És ha a nagyszülők jelentkeznek be váratlanul ebédre? Nem könnyű őket levenni a lábukról a legfinomabb konyhai újításaimmal sem. Gyermekkoruk ízeivel annál inkább!

Lepcsánka

2 kiló krumplit meghámoztam, a robotgépem pedig elvégezte a reszelést helyettem: felét durvára, felét egész finomra. Megsóztam és hagytam, hogy kiengedje picit a levét -leönteni nem kell. Ezután friss borsot törtem bele -hagyományosan jó sok kellene, de én a gyerekek kedvéért csínján bánok a borsmalommal-, és kapott egy picike őrölt köményt is. 4 tojást beleütöttem és belekevertem, majd annyi lisztet, hogy galuskaszerű állaga legyen. Ezután kanállal közepesen forró olajba pakoltam és ujjnyi vastagra lapítva mindkét oldalán megsütöttem.

Héjastól finomra reszelt uborkából, sóból, tejfölből és fokhagymából készült tzatzikivel kínáltam.

A legjobb móka, hogy lehet vele beleképzelős játékot is játszani -mint a felhőkkel, tudjátok-, a mostani adagban a kedvencem egy tarisznyarák lett.

Nálunk maradék vaddisznópörkölt is került mellé, amit azonban bemutatni sajnos nem tudok, mert a párom lecsapott a gyönyörű vadhusira és -nagy megelégedésemre- elcsaklizta tőlem a fakanalat,  elkészítése azonban sajnos számomra is titkos "pasi-recept".

Csirkeháború

Nem szívesen pácolok csirkét. Hálátlan jószág, hatalmas identitástudattal: ő csirke és marad is csirkeízű. De a harcot végül úgyis én nyerem meg.

Joghurtos csirke-curry

 A hentesnél a legapróbb csirkecombokat veszem, bébicombokat, ezeket is kettéválasztom fölsőre és dobverőre, és a bőrét sűrűn bevagdosom. Jó kilónyi combhoz két joghurtot kikavarok evőkanálnyi összetört koriandermaggal, kávéskanálnyi jóféle curryporral, kurkumával, némi gyömbérrel, fél citrom levével és reszelt héjával, egy szétnyomott fokhagymagerezddel. Ebbe a pácba csüccsennek az enyhén sózott csirkecombok, és minél hosszabb ideig strandolnak benne, ha lehet, legalább egy éjszakát. Másnap pedig fólia alatt sülnek háromnegyed órát, majd fólia nélkül, amíg szép piros színt kapnak.

 Ezúttal friss zöld salátát kínáltam hozzá, és összevágott paradicsomot, kicsit kisózott hagymagerezdeket -mindenki olyan arányban párosíthatta, ahogy jól esett-, a dresszing pedig fetasajt volt olívaolaj, borecet és só elegyével leöntve.

 És a csirkéire tyúkanyó sem ismer rá.

Spenótos tészta

Fanni 15 hónapos volt, és egészen addig a pillanatig tökéletes evő: nem lehetett olyat elébe rakni, amit ne kóstolt volna meg szívesen, és aztán boldogan magáévá is tette. Addig a pillanatig. És akkor jött élete első spenótfőzeléke, amit elétettem gyanútlanul. A bébim már a látványtól irdatlan bömbölésben tört ki, úgy csapkodta el magától a spenótos tálkát, hogy esélyem nem volt egy kiskanálnyi kóstolóval jobb belátásra bírni. Máig sem értem teljesen, mi volt ez: talán valami elemi idegenkedés van bennünk a spenóttól?

 A vége a történetnek azért happy end: mindkét gyerekem nagy spenót-evő, csak nem ebben a formában. De a most leírt recept mindkettőjük kedvenc-listáján szerepel.

 Ezt az ételt egy barátnőmnél kóstoltam először, akivel sok-sok éve még a reménytelenül baba után sóvárgók hatalmas klubjában sodort össze az élet, és akinek sokkal-sokkal többet köszönhetek, nem csak ezt a finomságot. Hozzánk azóta -mint látható- szinte beköltözött a gólya, Ő pedig egy csodálatos kicsi lány örökbefogadó anyukája.

Spenótos tészta

Szükséges hozzá egy csomag (450 gramm) fagyasztott leveles spenót, vagy ugyanannyi friss, olajon 2 perc alatt megfonnyasztva, 4 dl főzőtejszín, 2 dl tej, só, bors, szerecsendió, 200gr sonka, 200gr reszelt sajt és 250 gr tagliatelle tészta (szélesmetélt).

A spenótot levélkéire szedjük -hű, de uncsi-, a sonkát apróra vágjuk, és belekeverjük a tej-tejszín keverékébe, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, szerecsendiózzuk -utóbbival csínján bánjunk ám, mert különben csak szerecsendió íze lesz az ételünknek, annyira intenzív fűszer! A tésztát (amiből én ezúttal zöldet használtam) 2 percre forró sós vízbe dobjuk, épp csak hogy már ne legyen merev, majd leszűrve egy tepsi vagy nagyobb tűzálló tál aljára borítjuk. Ráöntjük a szószt, egy kicsit meg is kavargatjuk, megszórjuk reszelt sajttal és 25 percre a forró sütőbe toljuk (200 fokra).

Megjegyzések:

-szigorúan TILOS a leveles spenótot pürével helyettesíteni!!!

-sokszor kerül nálunk 1-2 nappal a lejárása előtt a fagyasztóba túlvásárlás következményeképp a hűtőben dekkoló szeletelt sonka, én ezeket szoktam felhasználni ehhez az ételhez.

-eredetileg fokhagyma is volt a szószban, amit imádtam is egészen az első terhességemig, aztán fordult a kocka -de fokhagymaimádók feltétlen próbálják ki és törjenek bele egy-két gerezddel a szószba!!!!

Pár napja akadtam rá egy blogra, ami csupa-csupa spenótos ételről szól. Ajánlom Mindenkinek, a zöld levélkéktől berzenkedőknek is, beleolvasva a receptekbe izgalmas felfedezéseket lehet tenni!

Csirkehúsos-sajtos baklava

Főiskolás koromban volt egy török pékség a Gizella utcában, ahol sok csoda mellett a legfinomabb baklavákat árulták -itt kaptam rá erre a szirupos-diós édességre, tucatjával vásároltam őket, és azóta sem ettem olyan finomat, mint ahogy ők sütötték. Lehet, hogy egész Törökországig kellene mennem ezért a tökéletességért.

Annak az ételnek, amit most leírok, épp csak annyi köze van a baklavához, hogy ő indította meg bennem az ötletet, aminek a vége ez a husis változat lett. Meg hogy majdnem annyira szeretem.

Csirkehúsos-sajtos baklava

Egy kisebb tepsihez kell két csomag réteslap, két nagy csirkemell, egy kocka vaj, 30 deka reszelt sajt, 2 deci sűrű főzőtejszín és 1 deci tej.
A kifilézett húst nagyon-nagyon vékony szeletekre vágtam, szinte átlátszóra -ehhez egy kiválóan működő filézőkés nélkül nem is nagyon érdemes hozzákezdeni. A tejszínt a tejjel simára kevertem, a vajat felolvasztottam. Ezután egy kisebb tepsibe rétegeztem: alulra 3 réteslap, természetesen mindegyik vajjal megkenve, rá egy rétegben sóval, frissen őrölt borssal, kevés szerecsendióval fűszerezett husi, erre sajt és a tejszín fele. Ezt mégegyszer megismételtem, a tetejét ismét három megvajazott réteslappal borítottam és jól megszórtam sajttal. 40 percre irány a 190 fokos sütő.
A sütő aljára beraktam néhány héjas krumplit is, ők is hadd süldögéljenek.
Amíg sültek, gyümölcsszószt készítettem: két maréknyi aszalt gyümölcsöt -ezúttal meggyet, fügét, epret és szilvát- felöntöttem száraz vörösborral, úgy, hogy kétujjnyira ellepje. Csak egy csipetnyi sót tettem bele, hogy kihozza a gyümölcsök ízét, semmi mást. Pár perc múlva megpuhultak, ekkor pici keményítővel és egy deci tejszínnel besűrítettem a mártást.
Egy perccel a husis rétes elkészülte előtt kihalásztam alulról a krumplikat, egy tepsibe tettem őket kettévágva, bekentem olívaolajjal és megszórtam pici sóval, és ő foglalta el a husi helyét a sütőben, nagyon magas fokozaton, hogy kicsit ropogósra süljön.



Poci a teljes adagját elpusztította -kisebb csoda! Fanni "isteni", "mennyei" felkiáltásokkal ette. Apa azt mondta, "elég jó" -nőies stílusban elkészített húsételeknél ez a Nála elérhető maximum. Én meg betegre ettem magam vele. Nyami.
(mamihami, 2007.07.16.)

Családriogató

Zöldbab -gyanítom, hogy sokakban nem vált ki őszinte lelkesedést, ha a tányérján látja. Kis családom is így van ezzel, de mivel a tervezett gombapörkölthöz már a harmadik zöldségesben nem sikerült gombát vásárolnom, enyhén vörösödő és gőzölgő fejjel kikaptam a fagyasztóból azt a kis zacskó zsenge zöldbabot, amit apukám a kiskertjéből tukmált rám.

Zöldbabpörkölt

Egy hatalmas fej hagymát felaprítottam és megdinszteltem. Rádobtam a zöldbabot -olyan 400 grammnyi lehetett- és fedő alatt majdnem puhára pároltam, szép lassan, néha pici vizet aláöntve, nehogy lekapjon. Megszórtam két kiskanálnyi pirospaprikával és egy evőkanál liszttel, picikét összepirítottam és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Sóval, friss borssal, majoránnával fűszereztem, valamint egy kevés gulyáskrémmel és cseppnyi mustárral. Két perc múlva kapott még egy pohár tejfölt, majd összerotyogtattam és (természetesen mini) fussilli tésztával tálaltam.

Nem nagy durranás, de nekem annyira ízlik, lehet a bab zöld hüvelyű vagy sárga, és az a vastagcsövű fajta -fogalmam sincs, mi a neve, én lóbabnak hívom-, az különösen jó. Egy a lényeg, zsenge legyen, szóba sem jöhet az öreg vagy a szálkás. És még egy nyereség: a gyerkőcöknek komoly figyelemfejlesztő és kézügyességi játék volt a babot kiválogatni a tészta közül. Az ebéd végén én ettem meg a tányérok szélén maradt zöldbabkupacokat. De a tejfölös szaftban éppúgy ott volt a finom zsenge bab íze, az elfogyott tésztástul.
(mamihami, 2007.07.13)

Gyümölcsleves főzés nélkül

Ha nyár, akkor szinte minden héten gyümölcsleves. Ezt a variációt még réges régen egy ötgyermekes barátnőmnél ettem először -Ő aztán tényleg rá volt utalva, hogy minél gyorsabban elkészíthető ételeket eszeljen ki.
Mi családilag ezt a variációt szeretjük legeslegjobban.

Pudingos gyümölcsleves

Egy tasak főzés nélküli pudingport -általában gyümölcsös ízűt használok, de most csak vanília és puncs közül választhattam a kisboltban, utóbbi mellett döntöttem és nagyon finom lett- kétszeres mennyiségű (vagyis 1 liter) tejjel készítek el. Ízlés szerint lehet hozzá egy kis porcukrot is adni.
Gyümölcsök közül ehhez a leveshez azokat érdemes választani, amik a főzött gyümölcslevesben lényegében elvesznek: epret, málnát, áfonyát, ribizlit... Én ezúttal egy tálka málnát és egy tálka elfelezgetett nagyszemű szedret zúdítottam bele.
Ezután kapott egy éjszakát a hűtőben, hogy az ízek szépen összeérjenek.

És végül az utolsó cseppig eltűnt kisebb és nagyobb pocakokban.
(mamihami, 2007.07.08)

Mosolygós pizza

"Kislányom egyik kedvelt szakirodalma a -szerintem elég bugyuta, de nagyszülők által buzgón szponzorált- Micimackó magazin.
Ennek egyik számában jelent meg a tigris pizza, amit most sajnos fénykép híján nem fogok megmutatni: ez sült ki először, és rárontott a csapat. Marad a második, a kistesója, a mosolygó pizza, saját "dizájn".
Legfőbb szépsége, hogy a díszítést jórészt Fanni lányom alkotta. De ígérhetem, hogy a nagy sikernek köszönhetően előbb utóbb a tigrisest is bemutatom -legközelebb majd az kerül másodjára a sütőbe.

Mosolygó pizza

Fél kocka élesztőt langyos cukros-lisztes tejben felfuttattam, közben 35 dkg lisztet kimértem és szórtam bele némi sót, cukrot. Majd az egészből langyos vízzel nem túl lágy kenyértésztát gyúrtam.
A tészta a napon boldogan keledezett, ezalatt mi is kerteztünk egy nagyot a csipet-csapattal.
Ezután két kapcsos tortaforma alját használva tepsi helyett két pizzaalapot lapogattam, gyorsaság kedvéért most nem főzögettem paradicsomszószt, csak kikevertem egy parikonzervet ugyanannyi jobbfajta ketchuppal, sóval, friss borssal, kakukkfűvel, oregánóval, és ezt kentük Fanni segítségével a tésztára.
Hogy ki mit tesz rá, ez már tényleg csak hangulat dolga, egyre érdemes odafigyelni: ha a végén díszíteni akarjuk, érdemes egyenletesen elrendezni rajta a finomságokat, különben szétfolyik a sajt és vele a dísz is. A miénkre szalámi, hagyma, paradicsomkarikák kerültek, majd sok-sok sajt, és ennek a tetejére az arca: olajbogyó a szeme, parikarika a mosolygója, pari az orra is és metélőhagyma a szája, szempillája.
Nem véletlen, hogy kissé nőcis külsőt kapott: Fanni természetesen a szempillák felrakását élvezte legjobban.
Kb. 25 perc a sütőben és kész is lett.

A napocska olyan ügyesen megkelesztette a tésztát, hogy sokkal finomabb, ropogósabb lett, mint a padlófűtésen vagy vastag paplan alatt kelő téli tésztáim."
(2007.07.02.)

Argentin padlizsán

"Mivel nyáron gyakran lehet szép kemény padlizsánokat kifogni a zöldségesnél, szinte minden héten eszünk padlizsános ételt. Ezúttal viszont nem volt szerencsém: a kupacból csak kettőt sikerült kihalászni, ami elég kemény és friss volt. Ilyenkor mindig lázong a vérem, hogy tehetik ki azokat a lottyadtakat, ráadásul csillagászati áron.
Így az én ételembe is feleannyi padlizsán került, mint amennyit szerettem volna.
Ez a recept valamelyik internetes fórumról származik, némi átalakítással.

Argentin padlizsán

A padlizsánokat meghámoztam, felkarikáztam nem túl vékonyra, kisóztam és hagytam lecsöpögni.
Eközben egy nagy fej hagymát felaprítottam, olajon üvegesre dinszteltem, majd rádobtam két doboz picire aprított egészpari konzervet, sóval, frissen őrölt borssal, egy babérlevéllel, oregánóval, majorannával és lestyánnal fűszereztem, került bele egy kevés cukor is és fél deci tej, majd jó sűrű paradicsomszósszá rotyogtattam.
Míg a szósz főtt, a padlizsánokat csak úgy natúr, pici citromlével és oregánóval belepakoltam egy tepsibe és 15 percet sütöttem, valamint egy csomag spagettit is megfőztem, de csak félkeményre. A tepsiben csak egy sor padlizsánt hagytam, a többit kiszedtem, a tésztát pedig összekevertem a paradicsomszósszal. Ezután jött a rétegzés: a már tepsiben levő padlizsánra öntöttem a tészta felét, rá egy sor padlizsánt, jó bőven megszórtam reszelt sajttal, majd újabb tésztaréteg, padlizsán és sajt.
Már csak negyed óra a forró sütőben, és el is készült."
(2007.07.01.)

Chilis bab

Ismét ismétlés.
Egyébként az én chilim nem autentikus, csak egy finom darálthús-pörkölt babbal, kukoricával, pritaminnal és fűszerekkel. Hálás étel, olyan gyorsan elkészül, és -az újabban nagyon válogatós- Fannin kívül mindenki úgy örül neki.

"Rengeteg olyan "felnőtt-étel" van, ami korosodó ízlelőbimbóinknak nagyon bejön, gyerkőceink viszont az első falat után nem is hajlandók belekóstolni többé. Ez aztán vagy lekerül a főzőlistáról, vagy ügyködünk vele valamit, hátha ehetővé sikerül varázsolni a törpikék számára is. (Van persze a fordítottja is, de olyan sziszifuszi küzdelmekbe nem is bocsátkozom, hogy férjemuram számára mondjuk a borsófőzeléket vagy a tejszínes-spenótos tésztát fogyaszthatóvá alakítsam).
Szerencsére a chilis babon nem is kellett olyan sokat variálni, és máris nagykanállal pusztítják.

Chilis bab

Mivel múlt héten nem voltak itthon a gyerekek, egy hatalmas adag darált husiból kicsit sótlan pörköltet főztem, amit aztán sokmindenné át lehet alakítani, ezúttal csilis babbá, de maradt még belőle a jövő hétre lasagne-nak is a fagyasztóban.
Bő kilónyi darált húshoz 2 fej hagymát felaprítottam és olajon megdinszteltem, majd fehérre pirítottam rajta a husit, megszórtam fűszerpaprikával és egy púpozott kanál liszttel, kicsit összepirítottam, majd felöntöttem vízzel és kevés házi paradicsomlével. Nem kapott sok fűszert, csak kevés sót, gulyáskrémet, frissen őrölt borsot, picike őrölt köményt és majorannát, 2 gerezd kinyomott fokhagymát, majd finom szaftos pörköltté főztem.
Ebből a pörköltből lett most a chilis bab, a következő átalakításokkal: öntöttem bele egy kis doboz paradicsomsűrítményt, 2 piros kaliforniai paprikát felcsíkozva, egy zacskó Chilis bab alapot (ritkán használok ilyesmit, ezt is csak kiegészítésként), 2 doboz vörösbabkonzervet és két doboz csemegekukoricát. Ahogy a hozzávalóból is látszik, ez a gyorsított változat, ha több időm lenne, nélkülözném a konzerveket, de azért ha jó fél órát rotyog szép lassú tűzön, átérnek az ízek és így is nagyon finom lesz.
Hogy mitől gyerekétel ez? Talán feltűnt, hogy hol van belőle a chili? Ez bizony csak a fölnőttek tányérjába kerül finom chiliszósz formájában. És minek ez a rengeteg kukorica? Mert az én gyerekeimnél a legkedvesebb 3 zöldség közt van. És amivel végképp el lehet borzasztani a felnőtt társadalmat: köretnek gyerkőceim őszibarackbefőttet esznek hozzá. Lehet, hogy lassan én is közéjük tartozom, mert bevallom, nekem nagyon bejön ez a párosítás."
(Mamihami, 2007. június 26.)

Azóta a kukoricakonzervről leszoktam, sokkal jobb a fagyasztott, legutóljára pedig az egyik doboz vörösbabot fehérre cseréltem, olyan szépek voltak a színei!

Konyhamalackáim :)

Receptmentő akció indul

A régi blogomon maradt rengeteg receptem, nem szeretem, hogy külön vannak, és most találtam egy viszonylag működőképes módszert az átmentésükre. Nincs szívem kitörölni a bevezető szövegeket sem, mert a szívemhez nőttek, így most virtuálisan ismét két és fél gyerekes anyuka leszek egy ideig, persze csak amikor receptet mentek. :)

"Enni öröm!
Főleg ha a kedvencével kényezteti magát az ember.
A gyerkőcök nyaralnak mami-papinál, anya boldogan vikszol itthon, apa főzött egy lakodalmas kondérnyi csülkös bablevest -amit ő napokig boldogan fogyaszt-, nincs hát túl nagy motiváció a főzőcskézésre. Magamnak: minek?
Bár a nagyokosok azt mondják, a manó odabenn kortyolgat a magzatvízből és ízeket is érez, vagyis nem csak magamnak lenne.... Esetleg ha valami gyorsat csinálnék, több napra valót? Ráadásul a zöldségesnél valami egészen újat találtam: fehér héjú padlizsánt! Hát legyen.

Rakott padlizsán

Rögtön másfél kilónyi padlizsánnak ugrottam neki. Lehántottam a héját -nem muszáj, de én így szeretem-, felkarikáztam, besóztam és egy nagy szűrőbe tettem, hadd csepegjen.
Eközben felkarikáztam 8 szép nagy paradicsomot, és felszeleteltem a mozzarellát -számomra juhsajttal az igazi, de a kisbolt kínálatában ez nem szerepelt.
Ezután egy nagy tepsibe rétegeztem: leöblített padlizsánszeletek kakukkfűvel megszórva -szárított és friss egyaránt megteszi, a kakukkfű szárítva is nagyon aromás-, majd paradicsomszeletek kicsit sózva, ezután a mozzarella, amíg el nem fogy. Én úgy szeretem, ha paradicsom kerül a tetejére.
Már csak meg kell lötybölni finom olívaolajjal és mehet a sütőbe úgy 30 percre.

Talán ijesztően egyszerűnek tűnik ez az étel. Azt gondolom, ha jó minőségű alapanyagokból, szép zöldségekből dolgozunk, az egyszerű ízek mindennél finomabbak. Én két nap alatt biztosan elpusztítom ezt az adagot belőle -na jó, ketten a pocakgyerekkel."
(2007.06.20.)