A történet azzal kezdődött, hogy ezen a tavaszon pusztító szélviharok dúltak az egész országban, minket sem kímélve. Kis kertemben nem okoztak komoly kárt, csak egyetlenegyet: tövestül kicsavarták a törzses feketeribizli bokromat. Meggyászoltuk a kis bokrot becsülettel, aztán rögtön életbe is lépett bennem a helyreállító-mechanizmus: bokorültetésre már nem alkalmas a későtavasz, de nem lehet, hogy az a lyuk egész nyáron ott tátongjon a fűben. Konyhakertnek úgysem jutott hely nálunk, így erre a lehetőségre le kellett csapnom. És elültettük a padlizsánpalántát.
Őrizgettem, óvtam, és csak reménykedtem buzgón, hogy nem esik áldozatául Poci fiam ebben az évben különösen élénk kertátalakító munkájának. Megmaradt! És íme:
Eljött az ideje az első szüretnek is! Fannival már napok óta készülődtünk, és most egy nagy késsel felszerelkezve közös erővel lenyiszáltuk ezt a gyönyörűséget, majd örömködtünk egy hatalmasat.
Ekkor már Pocinak is gyanússá vált, hogy itt valami izgalmas történik és "enyém" csatakiáltással elorozta a kincsünket, és talán ki is fut vele a világból, ha nem kenyerezem le egy kis csokis mazsolával.
Így végül mégiscsak enyém lett a csodás padlizsán. Dicshimnuszokat kell zengenem róla, mert tényleg nem hétköznapi darab volt. Kemény, rugalmas, citromos illatú....
Egy padlizsán azonban nem sok, mit is süssek belőle? Csakis valami nagyon-nagyon finomat!!! Jövőre pedig nagytermelő leszek, már készítgetem is a hatalmas cserepeket, remélem, a padlizsánok megelégszenek majd ezzel a helyzettel is.
Padlizsános-zsályás hal
1 kiló filézett afrikai harcsát (4 szelet) megsóztam, törtem rá kis borsot és fél citrom levébe pácolva visszatettem pár órára a hűtőbe. A padlizsánt meghámoztam, hosszában vastag szeletekre szeltem és kisóztam. Szedtem a kertben egy ág friss zsályát is, és két paradicsomot felkarikáztam. Amikor a hal bepácolódott, tepsire raktam, minden szeletet befedtem 2-3 zsályalevélkével, egy szelet megmosott, leszárított padlizsánnal és két-két karika paradicsommal, amit picit meg is sóztam, majd meglocsoltam kevéske olívaolajjal, majd irány a sütő 3/4 órára. Félidőben mindegyiket befedtem egy-egy szelet sajttal.
Javaslom, hogy a zsályát fogyasztás előtt távolítsátok el, nagyon egyszerű művelet, nem ragad a húsra. Az ízét addigra bőven kiereszti, a levélkéknek azonban annyira erős aromája van, hogy aki ráharap, órákig garantáltan semmilyen más ízt nem fog majd érezni.
