Mit rejt az üveg? Nem hétköznapit!

Gyorsan leírom ezt a receptet, mert eszméletlen finom, és mindjárt vége a meggyszezonnak. Akit izgalomba hoz, most még talán éppen be tud cserkészni egy kevés meggyet hozzá, ehhez a recepthez direkt nem gond, ha picit túlérett.
Már régen írogatom magamnak a chutney-recepteket, de még nem jutottam el a kipróbálásig -egészen mostanáig. Nem gondoltam volna, hogy ez a legelső felvonás ebből a kicsit sem autentikus alapanyagból készül majd. Bevallom, aggódtam is, hogy nem lesz túl jó, de annyi volt a meggy a fán, kezdeni kellett vele valamit.
Csodás lett. Nagyon markáns az íze, az utóbbi két hétben még nem sikerült feltálalnom olyan húsételt, amihez igazán illene, leginkább vadhoz párosítanám. Így jobb híján magában nassolgattam, de mivel apa épp barbecue-próbálgatós időszakában van, majd rendelek Tőle valamilyen vadból egy szép nagy sültet, aztán jöhet a chutney!!!

Meggy-chutney

Hozzávalók: 1,5 kg meggy, 20 dkg nem túl apróra kockázott hagyma, 1 kis csomag mazsola, 30 dkg cukor, 2,5 dl málna- vagy borecet, 1-2 szál friss rozmaring felaprított levele, egy jó nagy diónyi gyömbér apróra kockázva, só
Elkészítés: Az összes hozzávalót egy nagy lábasba öntjük és 40-45 percig főzzük. Sajnos szinte folyamatos kevergetést igényel, 1-2 percnél tovább ne hagyjuk magára.
Én a gyerekek miatt kihagytam, de chili is mehet bele, ízlés szerint.
A kész chutneyt azon nyomban tiszta üvegekbe töltöttem, pár percre fejre állítottam, majd 2 napra száraz dunsztba tettem.
(Számomra nehéz volt, hogy az eredeti recept nem adott meg mennyiséget a sóhoz, hiszen nem ettem még chutney-t, csak elképzelésem volt, milyen végeredményre is kell számítanom. Így nagyon apránként adagoltam és kóstolgattam, magam sem tudom, végül mennyi ment bele.)
(Kaldeneker György receptje alapján)

Fogmizéria

Ismét eltűntem. :(
Aprómanó szájában ugyanis kettőről hatra növekedett a létszám, és az új jövevények valószínűleg még eléggé zavarják a tulajdonost, mert jó két hete már, hogy éjszakánként ötször-hatszor is felkelti házirabszolgáját egy kis vígasztalásra.
Az éjszaka pedig többek közt a posztirkáló idő is számomra.
Mindenesetre megpróbálom összeszedni magam -pár nap alatt sokmindenhez hozzászok(hatna) az ember szervezete-, mert a képek csak gyűlnek, és hiányzik az írás is. Tehát amint tudok, jövök!

Szupergyors paradicsomos-halacskás tészta

A sok cseresznyés és meggyes recept után -igaz, van még egy meglepetésem ezzel a témában, csak le kellene fényképezni végre- lassan kezdek visszatérni a turbógyors receptek témaköréhez.

Biztosan sokan ismerik a tényt, hogy számos étel kedvezően befolyásolja az endorfin hormonok termelését, így az örömérzetünket is -a csokiról például ezt nyilván mindenki hallotta. A lista azonban hosszú, rajta van például (a teljesség igénye nélkül): a krumpli, a banán, az avokádó, a dió és csonthéjas társai, a csípős étkek, élükön a chili, a legtöbb fűszer és persze mindenféle édesség.
Egy dolog van még, ami egészen biztos, hogy közös ezekben az ételekben: én mindet imádom!
Ezen a listán fontos helyet foglal el a tészta is. Épp ilyen fontos helye van ez én szívemben -na és gyomromban-, és hogy fokozzuk a boldogságot, gyerkőceim osztják velem eme vonzalmat, így semmi sem áll a tésztafőzés útjába. (Na jó, apa egy kicsit, de rajta hetente egyszer átgázolunk.)

Ez a tonhalas tészta nagyon gyors és nagyon finom egyszerre.
Majdnem olyan finom, mint az a chilis csoki, amit épp itt majszolok a képernyő előtt! :)

Tonhalas tészta

Hozzávalók: 1 hagyma, 1 hámozott, darabolt paradicsomkonzerv, 1 gerezd folhagyma, só, bors, borsikafű, majoranna, fél dl tej, 2 tonhalkonzerv (jó minőségű), 1 kis üveg zöld olajbogyó, (1 kis üveg kapribogyó -ezzel lenne az igazi, de a gyerkőceim nem szeretik, ezért az enyémből hiányzik), 40 dkg durum száraztészta
Elkészítés: Az olajban megfonnyasztom a hagymát, ráöntöm a felkockázott paradicsomkonzervet a levével együtt, belenyomom a fokhagymát és 1 percet rotyogtatom kis lángon. Hozzáadom az olajbogyót, tejet, fűszereket, és további 5 percet főzögetem, ha nagyon besűrűsödne közben, pótlom a tészta főzővizéből, nehogy odaégjen.
Hozzáadom a halat és amikor az átmelegedett, kész is.
Kifőzött tésztán tálalom.
Fontos: a borsikafű a lelke, nem szabad kihagyni!!!

Karalábé -az egyszerűség dícsérete

Nigella Lawson-t nézve a tévében, határtalan élvezettel tölt el, ahogy az alapanyagokról, ételekről beszél, én elhiszem Neki, hogy komolyan is gondolja, hiszen a főzés akkor tud igazán örömöt okozni, ha az ember lelkében ott van legalább egy kicsi ebből az illatok, színek, texturák iránti vonzalomból, a föld minden javának szeretetéből.

Aki arra adja a fejét, hogy főzésről írjon -tegye azt akár csak ilyen alacsony szinten, ahogy én-, biztosan megéli ezt. Hogy nem lehet úgy bemenni a zöldségesbe, hogy ne kéredzkedne be valami el nem tervezett is is a kosarába, mert egyenesen megszólít onnan a polcról... Hogy az olívaolajra dobom a friss gyömbért, és felvidít az illata, újra és újra bele kell kóstolnom, az elején is, amikor szinte ledöngöli az ízlelőbimbókat az intenzív aroma, és a vége felé, amikor már lágy és puha, ízei nagy részét átadta az ételnek... Vagy amikor belevágok a padlizsánba és előtör az a semmivel össze nem téveszthető citromos illat... (Még így háromgyerekes "állandóanrohanóként" is, hogy a főzés sokszor nyűgnek tűnik, mert nehéz időt lopni rá, és a bevásárlás sem önfeledt nézelődés, mondjuk a mai piacolás egyik kezemben a nagyon-nagyon anyássá vált Mátéval, másikkal a szűk kis járatokon az üres babakocsit manőverezve a tömegben, bizony még így is megtörténik ez a csoda, és egy íz vagy illat pár pillanatra kikapcsol -olyan jó ez!)

Ezért kérek Mindenkit, ne ítéljen el, ha a "mezei" rakott karalábéról is szuperlatívuszokban zengek, főleg, hogy engedve a kisfőnökeim nyomásának ezúttal virslit tettem bele (brrrr és hüpp-hüpp, mert annyival inkább kívánkozna bele egy kis finom puha szárnyasmáj). A zsenge karalábé a gyengém, hihetetlen önuralomra van szükségem ahhoz, hogy elmenjek mellette és ne dugjam gyorsan a kosárba, azt gondolom, az egyik legcsodálatosabb zöldség, olyan, mintha megenném a tavaszt! Nem kér a harsogó fűszerekből, nem kíván semmi hókusz-pókuszt, legfeljebb egy kis selymes tejszín, tejföl, csipetnyi szerecsendió, és óvatos párolás...

Szupergyors rakott karalábé

Hozzávalók: 3-4 fej zsenge zöld karalábé, 1 nagy csomag füstli, 1+fél nagy poharas tejföl
Elkészítés: 3-4 fej nagyon zsenge karalábét olajon megpárolok a következő módon: közepes lángon felhevítem a megtisztított, kis kockákra vágott karalábét egy evőkanál olívaolajon, és amikor elkezd sercegni (1 percen belül ez meg is történik), fél csészényi vizet löttyintek alá, picit sózom, egyetlen apró csipetnyi cukrot is szórok hozzá, és fedő alatt szép lassan párolom, ha fogy a lé, picit löttyintek még hozzá. Nagyon hamar megpuhul.
A virslit felkarikázom. (Azon szerencsések, akiknek nincs virslomán egyén a családjában, fél kiló pulyka- vagy csirkemellet falatnyi darabokra vágnak, forró olívaolajon épp csak összerántják a külsejét és ezzel helyettesítik a virslit).
A leszűrt karalábét egy kisebb tepsi vagy cseréptál aljába öntöm, rászórom a füstlit (májat) és a tetejére simítom a tejfölt.
190 fokos sütőben 25 percet sütöm.
Tipp: A karalábé és a tejföl sütés közben levet enged. Én személy szerint ezt nagyon szeretem felszürcsölgetni, de aki nem igazán vágyik rá, megszórhatja a tepsi alját egy evőkanál liszttel, ez felszívja és mártássá alakítja a kiengedett levet.

A tökéletes brownie!

Ritkán kerül a konyhámban valami pár héten belül újra a repertoárra. Ez a csokoládés brownie az elmúlt hónapban harmadszorra, és attól félek, tartani fogja ezt a gyakoriságot!

Hogy miért? Mert abszolút tökéletes: a teteje roppanós, belül csupa krém. Pillanatok alatt összedobható, remekül variálható. Mert imádom, és apa is imádja, meg a gyerekek is. Mert szemtelenül hamar elfogy, sokkal hamarabb, mint ahogy betelnénk vele.

A legkrémesebb csokis brownie

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 25 dkg étcsokoládé, 4 tojás, (ízléstől függően) 20-30 dkg cukor, 14 dkg liszt
Elkészítés: Fontos, hogy ne tortabevonó csokiból dolgozzunk, hanem olyat válasszunk, ami megevésre is érdemes lenne. Én időnként -nem önszántamból, a család nyomására- a csokimennyiség felét tejcsokival helyettesítem, ebben az esetben feltétlenül kevesebb cukrot használjunk!
A csokit összetöröm , és a felkockázott vajjal együtt egy tálkába teszem. Forró vízzel teli nagyobb tálba teszem, és időt adok neki, hadd olvadozzon -néha megkavarom. Ezzel a módszerrel biztosan nem ég meg a csoki, ami pl. mikróban vagy gyöngyöző víz fölött könnyen megtörténhet a túlhevülés miatt. Egy dologra érdemes még odafigyelni: víz ne kerüljön az olvadozó csokoládéba, összeugorhat tőle.
A tojásokat a cukorral elektromos habverővel jó habosra keverjük, majd a kihűlt csokihoz kavarjuk. Végezetül a lisztet is beleszitáljuk és hozzákeverjük, majd a tésztát egy kisebb, olajjal vagy vajjal kikent tepsibe öntjük.
Előmelegített sütőben 180 fokon 20 percet sütjük. Figyelem: a sütési időt szigorúan be kell tartani!!! Természetesen sütő és sütő más lehet, ki kell tehát tapasztalni, de a brownie ellen elkövethető legnagyobb bűn a túlsütés, és itt 1-2 perc is számít. Akkor jó, ha a teteje már kezd megkérgesedni, de belül, ha megnyomjuk, még teljesen puha -vagyis akkor jó, amikor úgy néz ki, mintha még épp nem lenne jó. :)

Én ezúttal 45 szem kimagozott, 10 percre becukrozott, majd lecsepegtetett meggyet is potyogtattam bele, de önmagában is tökéletes, lágyan felvert tejszínhabbal tálalva, vagy egy kis chili-vel megbolondítva -de ezesetben szigorúan magas kakaótartalmú étcsokiból! Szárnypróbálgató háziasszonyok és -férfiak is könnyedén elkészíthetik.
(A recept a Mindmegettéről származik, némi módosítással.)

Szülinapos a mamihami!

Bizony, az én kis blogom is megérte az 1 évet!
Nem is ma, hanem egy héttel ezelőtt, de betüszősödött manduláim sajnos az ágynak szegeztek, így nem tudtam időben szétkürtölni ezt az örönhírt, és a férjemtől eme szülinapi alkalomból kapott gyógyhatású prémium csokijaimat is csak most szopogatom, hogy végre már nyelni is tudok.

Épp egy éve és egy hete hoztam létre a "mamihami"-t, mégpedig csupa-csupa önző szándékkal. Úgy éreztem, -számomra igen fontos- kreatív tevékenységeim jó részéről idő híján már így is le kellett mondanom (nem örökre persze, de addig is nagyon hiányoznak), és Máté közelgő születésével félő volt, hogy még a fakanalat sem forgathatom majd olyan nagy elánnal. Gondoltam, talán a "publikálás" segít majd.

És bizony hálás is vagyok a blogomnak, mert legfőképp neki köszönhetem, hogy az azóta eltelt hónapok számtalan logisztikai hadművelete alkalmával, amik mind arra irányultak, mely háztartási munkákra szánt időből lopkodjak el a gyerekek javára, a konyha megmenekült. Pedig logikus lett volna, hiszen a főzés az alapanyagok beszerzésétől a végső rendrakásig rengeteg időt emészt fel.

Volt persze, aki számonkérte, hogy ha mindig időhiánnyal küszködök, hogy van időm blogolni. Hát, leginkább éjfél körül. De még így is elmondhatatlan kikapcsolódás egy kicsit mást is csinálni, mint előtte egész nap. Élvezettel írom, és hogy mekkora örömöt okoz, hogy vannak, akik együtt főznek velem és megkedvelik egy-egy receptemet, azt elmondani sem tudom!

Köszönöm minden olvasómnak a megtiszteltetést, hogy ellátogat hozzám!
Itt kezdődött, és én abban reménykedem, még sok-sok évig nem ér véget!

Csokoládés meggydzsem

Ha hozzám hasonló fanatikus csokirajongó vagy és esetleg még befőzésre is adod a fejedet, feltétlenül ki kell próbálnod ezt a kombinációt: a tűzpiros meggy vidám savanyúsága és a kakaópor keserédes aromája találkozik ebben a sötétvörös lekvárban. Már csak a kemény küzdelem marad hátra, hogy az ember ne kenjen meg vele még egy újabb, és újabb, és újabb kenyeret...

Feketeerdő dzsem

1250 g meggyhez szükségeltetik 300 g cukor, 1 csomag Dr.Oetker Dzsemfix Szuper 3:1 és 2 púpozott evőkanál holland kakaópor
A meggyet forró vízben alaposan megmosom, kimagozom, a felét egy fazékba töltöm, a másik felét robotgépben leturmixolom, majd azt is a fazékba adom. Hidegen belekeverem a dzsemfixet és a cukrot, majd a tűzre teszem, és miután felforrt, még 3-4 percig főzöm. Az utolsó percben leszedem a habját és belekeverem a kakaót. Alaposan kimosott, esetleg vízben forralva sterilizált üvegekbe töltöm, a tetejüket lezárom, és 2 napra száraz dunsztba teszem az üvegecskéimet.

Ricotta-torta meggyel

A kertemben most a meggy az úr, a konyhámban pedig ez a tény sütisütési kényszert okoz, mert -ellentétben a nemrég elbúcsúztatott cseresznyével, ami a fáról legszívesebben a szájunkba vándorolt főzetlenül-sütetlenül-roppanósan, egy-két kivételtől eltekintve persze- a meggy szerintem minden gyümölcsök közül a legkiválóbb édességekbe, harsogó savanyúsága tökéletesen egészít ki számos süteménytípust a keverttésztától a linzerig, csokistól a túrósig. Legalább száz ötletem van, íme egy, ami meg is valósult -és én teljesen bele is szerelmesedtem:

Ricottás meggytorta

Hozzávalók: 20 dkg keksz (vajas vagy teljes kiőrlésű kekszet javasolnék), 10 dkg vaj, 50 dkg ricotta, 20 dkg cukor, 3 tojás, 35 szem meggy
Elkészítés: A kimagozott meggyet egy evőkanál cukorral megszórjuk és kicsit állni hagyjuk.
A kekszet robotgépben megdaráljuk, összedolgozzuk a megolvasztott vajjal és egy vízzel kiöblített kerek tortaforma aljába nyomkodjuk. 10 percig elősütjük 180 fokos sütőben. (Kapcsos tortaformát érdemes kívülről fóliával becsomagolni, mert velem előfordult már, hogy egy kevés vajat kieresztett.)
A tojások sárgáit kikeverjük a maradék cukorral, a túróba kavarjuk, majd hozzáadjuk a habbá vert fehérjéket. A felét a formába simítjuk, kirakjuk a lecsöpögtetett meggyel, befedjük a maradék túrós krémmel, majd további 50 percig sütjük.

Bodzakockák

Reménytelenül elkéstem. Mert az illatos fehér bodzavirágok helyett mostanra apró, zöld bogyók díszelegnek a bokrokon, már ahol a virággyűjtögető-szörpfőzögető háziasszonyok nem arattak le mindent. Lehet tehát várakozni türelmesen, amíg egész feketére nem érik, akkor majd csodálatos lekvár főzhető belőle. Addig pedig akinek van, iszogassa a virágporos nedűt.

Én azért mégiscsak leírom, mit műveltem a virágocskáimmal, mert szerintem nagyon praktikus, én ugyanígy fogom elkészíteni majd a Kicsi Vú által inspirált citromfű-esszenciát, és a Vimizonál látott mentásat is, persze majd ha a bodza kifogyott a fagyasztóból.

Hát itt van, ni!

Úgy kezdődött a dolog, hogy eszemben nem volt nekem bodzázni, mert bár imádom, extra teljesítményekre nincs most honnan időt összekapirgálnom. Kimentünk viszont a gyerkőkkel, a szüleimmel és a szomszéd családdal a lovakhoz a majorba, és ott épp virágban állt az összes bokor, igazi biobodza. Gabi, a szomszédasszonyom el is szalajtotta gyorsan a férfinépet, hogy gyűjtögessenek neki egy keveset, de apukám számára a "kevés" fogalma nincs deffiniálva, így jutottunk brutális mennyiségű virágtányérhoz, kidobni meg ugye kinek van lelke ilyen kincset...

A bodzaszörp-receptekben azonban engem 2 dolog is nagyon zavart mindig, egyik a citromsav, másik a tartósító. Meg aztán üvegem sem nagyon volt a hirtelen jött áldás számára. Ekkor ugrott be a fagyasztás lehetősége, lehetőleg minimális helyet foglalva, és ezt így értem el:
A hófehér -szerencsére tetűmentes- virágtányérokat picit leöblítettem, majd egy jó nagy fazékba gyömöszköltem és annyi vízzel öntöttem fel, amennyi ellepi. Feltettem a tűzre és amint felforrt, azonnal elzártam. Amikor kihűlt, belecsavartam még 5 citrom levét, és így ázott másfél napig. Ezután leszűrtem és jégkockakészítő tasakokba töltöttem, majd zutty a fagyasztóba.
Az így kapott koncentrátum szinte olajos sűrűségű, egy jégkocka egy vizespohárnyi vízhez elég. Mivel cukor nincs benne, nem csak kevesebb helyet foglal, de tetszés szerint édesíthető akár mézzel, édesítőszerrel is. A citromot azért nem hagytam ki az áztatásból, mert a savai talán hozzájárulnak az ízek kinyeréséhez, de ízlés szerint utánacitromozható. És még egy előny: azonnal jéghideg üdítőt kapunk.

Egy, megérett a meggy...

A cseresznye pedig leérett. Meg is sirattuk. Nem, mintha nem kaptunk volna már enyhe csömört, mert az utóbbi 3 hétben cseresznyét cseresznyével ettünk, a fánk minden napra megtermette az adagot, amit mi becsülettel el is fogyasztottunk. És épp amikor az utolsó koromfeketére érett szemeket is leszüreteltük a darazsak elől, meglepve konstatáltuk, hogy a pár napja még alig narancssárga meggyszemek a sok napsütésnek köszönhetően vörösre váltottak. Irány tehát a meggyfa!

A gyerkőcök, ha gyümölcsöt látnak, azonnal muffint akarnak sütni belőle. Nem csoda, hisz ha így haladnak, lassan már nélkülem is elkészítik. Gyerekbarát süti, olyan egyszerű, bár én írtam már, hogy nem áll annyira a szívemhez, mert csak frissen jó igazán. Na de friss meggyel a belsejében, ráadásul finom étcsokidarabkákkal... Legszívesebben már másnap gyártottam volna a következő adagot!

Ha amolyan "szórok bele ezt is, azt is" típusú muffint készítek, mindig Nigella alapreceptjét használom, szerintem tökéletes. Úgy tapasztaltam, az igazán finom muffintésztát általában fémjelzi a viszonylag nagy mennyiségű vajtartalom, így van ez ennél a receptnél is.

Meggyes-csokis muffin

Hozzávalók (8 db-hoz): 12,5 dkg olvasztott vaj, 12,5 dkg cukor, 2 tojás, 12,5 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 1-2 evőkanál szobahőmérsékletű tej, 4 dkg durvára aprított jó minőségű étcsokoládé, 32-40 szem meggy
Elkészítés: Külön tálkákban alaposan kikeverem a száraz és a nedves hozzávalókat. Az étcsokit és a meggyet a lisztbe kavarom, ez a meggy szempontjából a leginkább fontos, így nem süllyed le a sütemény aljába. Ezután a két tál tartalmát gyorsan összevegyítem, elég egy fakanál is a művelethez, mert nem kell simára dolgozni, csak úgy épenhogy, ez a jó muffin egyik titka. Papírformácskákkal kibélelt muffintepsibe kanalazom, a formák 2/3-áig, majd 200 fokon kb. 20 percig sütöm -amíg a teteje kúp formában megemelkedik és szép barna színt kap.

Más muffin a mamihamiról:
Banános muffin

Cseresznye és csoki

"Tejfölből csináljak édességet??? Brrrr!"

Nem tudom, hogy lehetnék meggyőző, hogy igenis érdemes azért tenni egy próbát, hiszen se időből, se pénzből nem kell rászánni sokat.
Én mindig jól mulatok, amikor a vendégeim találgatják, miből is készült a desszert, amit esznek. Mindig megrökönyödés fogadja, amikor elárulom. Nem mintha jómagam nem ugyanezt tettem volna, amikor pár évvel ezelőtt Zsikénél kóstoltam ennek a finomságnak a prototípusát...

Cseresznyés-csokis kehely

Hozzávalók: 8 db babapiskóta, 1 nagy pohár tejföl (kb. fél liter), 6 púpozott evőkanál Nesquick kakaópor (gyerekszájra, de felnőtteknek nyugodtan mehet a holland kakaó némi porcukorral), 32 szem mézédes cseresznye, 4 dkg jó minőségű étcsokoládé
Elkészítés: 4 lapos tálkát készítünk elő, mindegyikbe beletördelünk 2-2 babapiskótát. A piskótákra rápotyogtatunk 8-8 szem megfelezett, kimagozott cseresznyét. A tejfölt kikeverjük a kakaóval, és a tálkákba simítjuk. A tetejét megszórjuk felaprított vagy krumplihámozóval szétforgácsolt csokival.

Cseresznyeszüret

Mindig szerettem a fáinkat, az első pillanattól, amikor 5 éve nem sokkal beköltözésünk után a papa beállított velük, apró kis csemetékkel, mondván, kell a kertbe a gyümölcsfa.
A meggyfák már második éven megörvendeztettek egy kis kóstolóval, a cseresznye és a sárgabarack csak tavaly fordult termőre. Most először viszont hálás is vagyok, nagyon-nagyon hálás, hogy napról napra megszedhetek egy-egy tálkát ebből a mézédes cseresznyéből, hogy megörvendeztet mindannyiónkat, a gyerekeket... Az aprómanóm olyan élvezettel tudja enni a friss pempőt, a sötétbordó lé szétkenődik a kis arcán, mint egy minivámpír, és hangosan tiltakozik, amikor elfogy. A létránk pedig második hete ott dekkol a fa alatt, hogy ha bárkinek pocaktömhetnékje támadna, azonnal mászhasson.

Csodás fekete cseresznye, olyan sötét, hogy míg a meggyek messzire kérkednek pirosukkal, a sötét cseresznyeszemek elbújnak a levelek mögött, az ízük pedig a legfinomabb, amit cseresznyéből valaha is ettem. Annyira finom, hogy az ember nehezen szánja rá magát, hogy főzni kezdjen belőle -önmagában tökéletes. De mivel a fa bőven ontja a gyümölcsét, néhány tálkányi mégis konyhai ténykedésem áldozatává válik.

Ez a clafoutis Mamma receptje alapján készült, szokatlan és nagyon finom egyszerre, ráadásul pikk-pakk elkészül!

Cseresznyés clafoutis

Hozzávalók: 4 tojás, 120 g cukor, 120 g liszt, csipet só, 1 kávéskanál sütőpor, 300 ml tej, 2 evőkanál olaj, 3 evőkanál cseresznyepálinka, bő fél kilónyi cseresznye, néhány kanál darált dió vagy kekszmorzsa
Elkészítés: A tojásokat géppel 5-10 percen keresztül verem, nagyon habosra, majd hozzákavarom a tészta többi hozzávalóját. Kikent piteformába töltöm, és megszóróm a kimagozott, kekszmorzsába vagy dióba forgatott cseresznyeszemekkel. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és körülbelül 40 percig sütöm.