Nyers céklasaláta

Elszalad lassan a tél, és nem írtam egy receptet sem. Könnyű kitalálni, visszatértem a munkába, vége a sok évnyi gyerekezésnek.

Most döbbentem rá, hogy van pár új kedvenc receptem, amit ha nem pötyögök be ide, előbb-utóbb elvész. Egy röpke kis táppénz adta meg a lehetőséget, hogy ezen eltöprengjek, és most gyorsan teszek is ellene! :)

A tavalyi év slágere a sült cékla volt, az ideié egyértelműen a nyers. Február már a mélypont, alig lehet épkézláb, ízletes, nem vegyszerréteggel bevont zöldségeket találni. A cékla még mindig biztos pont,  ez a saláta pedig annyira frissítő, mintha nem is tipikus téli étel lenne. A feta jól ellenpontozza a cékla édességét, nem szabad kihagyni!

Húsvéti sonka karácsonyra

Évek óta tervezem, hogy ki kellene próbálni a klasszikus angol mázas sonkát, de eddig esélyem sem volt a tervezés pontjáról előrébb mozdulni, mert év vége közeledtével általában duplázódtak, triplázódtak a munkahelyi teendők, így az adventi rákészülés, lenyugvás időszaka nekem gyakran éjszakai és hétvégi munkával telt. Az pedig alapelv nálunk, hogy december 20-tól kezdődően csak legvégső esetben megyünk a boltok közelébe, pláne egzotikus dolgok (mint a húsvéti sonka karácsonykor) után kutatni.

Liszt nélküli gesztenyés süti kétszer

Az utóbbi hetekben kétféle édesség uralja nálunk a terepet: créme brulee -ha készítek egy adaggal, utána kétnaponta kunyerálja vissza az egész család - és a tél közeledtével mindenféle gesztenyés dolog. Jelentem, én be is teltem egy időre, úgyhogy megyek mogyorót törni. :)

No tehát gesztenye. A két képen kétféle süti van, a felső gesztenyeliszttel készült és csak tojáshabbal, az alsó gesztenyepürével és egész tojásokkal. Mindkettő gluténmentes, és a cukrot is könnyedén helyettesíthetjük a tésztákban.

A fotók becsapósak, mert az első szárazabbnak, a második szaftosabb tésztának tűnik, valójában mindkettő inkább morzsálódós, kávésüti jellegű, főleg a püréből készült változat kért volna egy kis tejszínhabot is.

A gyerekek pillanatok alatt tüntették el mindkettőt, a második fotón látszik is, hogy épp csak egy szeletet sikerült megmentenem a fényképezéshez. Mindenképp jó alternatívának tartom őket, mint az átlagnál egészségesebb édességeket, ha a cukrot nyírfacukorral vagy édesítővel helyettesítjük, diétába is beilleszthetőek. És amire szerintem még kiválóan használhatóak: pohárkrémalapnak piskóta helyett.

Fahéjas harmónikakalács

Annyira gyönyörű ez a harmónikaszerű formázás, az esztétikai élvezet szinte ugyanakkora, mint az ízélmény. A látvány csodás, a fahéjillat a legszuperebb, az bekebelezése pedig ősi szertartás: véletlenül sem nyiszáljuk késsel, hanem "megtörjük a kenyerünket".

A kelttészta-készítés egyébként is terápiás foglalatosság, végtelenül megnyugtató, egyértelműen "ummmmmmm" érzés.

Hogy könnyű dolgotok legyen, végigfotóztam az elkészítés folyamatát. Ez a formázás alkalmazható hagyományos kenyértésztákkal is, bármilyen sós töltelékkel.

Levendulazselé

Nyáron egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy lecsipkedjem a szépséges levendulavirágokat. Többször megkísértett a gondolat, hogy zselévé transzformáljam őket a konyhában, de képtelen voltam kiskerti terményként tekinteni rájuk. Szerintem a méhek is egyetértettek velem. :)

Viszont amikor múlt héten az időjósok megijesztgettek a faggyal, már nem volt mit veszíteni. Learattam az utolsó termést és zselét főztem belőle.

Boszorkánykonyha kerekedett az ügyből, mivel nem morzsoltam le a virágokat a vékony száracskákról, így a főzet egy perc után harsogó zöldben pompázott. Kicsit felhúztam az orrom a dolgon, mert szimpi volt ugyan a zöld szín, adta volna magát egy kis bizarr halloweeni felhasználásra, csak hát én annyira rágyúrtam arra a gyönyörű korallos rózsaszínre...

Egy óra áztatás után leszűrtem az oldatot és meglepődtem a gyönyörű rózsaszínen, amivé változott -épp csak egy kicsit opálosabb volt a vártnál. Nyilván a szár zöldje gyorsabban oldódott, de a virágok mennyisége végül győzött: stimmelt a szín, a zselé íze pedig intenzíven levendulás lett. Ezzel a cukormennyiséggel határozottan lekvárról van szó, ha húsok, pástétomok mellé kínálnám, tovább csökkenteném az édesítést -az Oetker zselésítő bármit elbír.

Mogyorós-csokidarabos zabkeksz

Igaz, hogy a fotón kábé úgy néz ki, mint valami fasírt, de egyértelműen ez a kedvencem az eddigi zabkekszek közül. Ropogós és mogyorós, nagyon. A mogyoróvaj minden sütinek jót tesz, ez TÉNY.

Biztosan emiatt súgta a belső hang, hogy duplaannyit tegyek bele, mint amennyi a receptben meg volt írva. Na jó, belső hang nem is volt, simán a feledékenység, meg is ijedtem, hogy most aztán elcsesztem egyet Martha tökéletes receptjei közül. Ne áruljátok el neki, de az átirat is tökéletes lett, úgyhogy ez már nálam így is marad. Aki nem hisz nekem, az megkapja a linket az eredetihez, tessék. :)

Tortilla tex-mex hússal és camemberttel

Azt hiszem, egyetlen konyhai kütyüről sem mondtam annyiszor, hogy imádom, mint a mozsaramról. Ennek ellenére gyakran árválkodik szegény, mert hiányzik az a plusz öt perc, hogy beleméricskéljem a dolgokat és nekiálljak zúzni.

Pedig a mozsár, az  egy abszolút terápiás szerkezet. Az ember kitörheti-zúzhatja-döngetheti vele mindenféle feszültségét, ráadásul megdöbbentő intenzitású illatokat képes előhozni a fűszerekből. Jó, nagyon jó, mindenkinek kötelezővé tenném.

Flatcat tex-mex fűszerkeverékét mozsaraltam legutóljára, maradandónak szavaztuk meg, nagyon gazdag lett a hús vele. Hiányzott belőle a koriander, de a végeredmény így is kerek lett -legközelebb viszont azzal is kipróbáljuk, az alapanyag már beszerezve.

A tortillát egyébként így sütöm, forrón egymásra tornyozom és letakarom, így a gőzben megpuhul és könnyen tekerhető. Nagy adag készül mindig, a fagyasztóba is marad belőle -ötletszegény napokon előkapom és mindenki happy.

Mákos-kókuszos muffin

Nagyon régóta nem sütöttem muffint -nem tudtam elég lusta lenni hozzá. :) Mostanában azonban nagyon sokszor kellett különböző óvodai/iskolai eseményekre sütit készítenem, szabadtéri programokra, ahová nem praktikus semmi, ami krémes-maszatolós, így nyúltam ehhez a recepthez, ami már régóta mozgatta a fantáziámat.

Muffin kategóriában tényleg kiemelkedően jóba sikerült belenyúlnom. Ennél a sütinél nem spóroltak a vajjal, ami határozottan jót tesz neki, a szemes mák és a kókusz kettőse nagyon jó ruganyos struktúrát ad a tésztának, a citromhéj pedig pikáns ízt és illatot. Nézzétek, milyen szép kettétörve, szerintem magáért beszél. :)

Az elfelejtett szilvás lepény

Gyermekkoromban a nagyim nem sütött sokfélét, a klasszikus repertoár darabjait azonban elég sokszor, és mindig hatalmas mennyiséget.

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor szerettem volna magam is megsütni a régi kedvenceket, már nem emlékezett a receptekre, hiszen évek óta nem sütött. Most pedig egész távoli tájakon, huszonéves kora körül bolyong, amikor ezek a sütemények talán még nem is voltak az övéi.

Maradt hát a kísérletezés, ami ezúttal szinte a tökéletes végeredményt hozta.

Ezt a szilvás kalácsot azért imádtam, amikor kicsi voltam, mert segíthettünk a szilvadarabkákat a fahéjas porcukorba tumkolni, az ujjunkra vastagon ragadt a szilvalével keveredett cukor, és az effektív munkavégzés érdekében ezt időről időre kénytelenek voltunk leszopogatni.

Verhetetlen volt még a sülő szilvák illata, és végezetül a fahéjas szilvalében cuppogó lepény.

Puha zabkeksz csokidarabkákkal

Kénytelen vagyok a gyerekeimet "gasztronómiailag elkényeztetett"-nek titulálni.

Egyébként igazán jól működő kis csapat, mondhatnám, jólneveltek, vagy legalábbis affélék, de amikor egy gyereket becsalogat a sülő édesség illata, majd lebiggyedő szájjal állapítja meg, hogy "Ja, csak kekszet sütöttél, mért nem sütit???", akkor le kell nyomnom az emelkedő pumpát és megveregetnem a saját vállamat: ha sokmindenben nem is, ebben a tekintetben sikerült elkényeztetnem őket.

Persze a finnyogás nagyjából ez első "csak keksz" elfogyasztásáig tartott, aztán már jöttek a dícséretek, és az uzsisdobozba készült kekszből másnap reggelre a doboz már semmit sem látott, délután pedig gyászba borultak, hogy elfogyott a keksz és már nem várja otthon őket ovi-suli után.

Zabpelyhes kekszből millióféle van, ez a típus puha, porhanyós, morzsálós fajta, a receptje a Mézes finomságok blogról származik. Variálni ezerféleképpen lehet, én legközelebb sok-sok maggal sütöm majd.

Almás-mákos süti tökmagliszttel

Ötből négy abszolút édesszájú nálunk, apa csak mérsékelten, de a jót ő sem veti meg.

Ez a süti mindenképp a "visszafogott bűnözés" kategóriába sorolandó, és bár egyébként nem sütöm bűntudattal az édességeket, az egészséges és finom kombinációja nagyon motiváló számomra.

Nagy pirospontot kap a tökmaglisztért, amit én szívesen használok kiváló élettani hatása miatt. Nem ad különösebb ízt az ételnek, színt annál inkább -döntse el ki-ki, vonzza vagy riasztja ez a harsogó zöld. (Jóval kevesebbe kerül viszont, mint ugyanennyi tökmag -amiből egyébként mindig van otthon pár csomaggal, nem csak az íze miatt szeretjük, hanem a benne levő sok vitamin és ásványi anyag miatt.)

A sütemény textúrája pedig a mák miatt szerethető nagyon, kedvenceim az ilyen ruganyos tészták.

Az almát én a tészta felébe darabolva, a másik adagba reszelve tettem, mert Poci fiam nem szereti a sült alma ízét -ha látja. :) Egyébként nekem az eredeti, darabos verzió jött be jobban.

A recept a Praktikák sok gyerekhez blogról származik.

Uzsidoboz

Az elmúlt héten minden kreativitásomat beleöltem az öntapadós csomagolófóliával, cellux-szal, füzetcímkékkel és csomagolópapírokkal való hadakozásba -ugye ismerős?-, így legnemesebb szándékaim ellenére sem sütöttem hiperegészséges kekszeket a két iskolásom uzsis dobozába.

Ám mivel van egy friss-ropogós első osztályosom, akinek az uzsidoboz az iskoláslét egyik kiemelkedően szeretnivaló mozzanata, igyekeztem változatosan megtölteni, had okozzon örömöt a "madárlátta".
Gondoltam, megér egy-egy kattintást reggelente, hátha találtok közte használható ötletet -én is állandóan agyalok az újabb változatos, viszonylag egészséges és a gyerekek által kedvelt "töltelékeken".

jókenyér feketeerdei sonkával. répa és mogyorókrémes ostya