Segítsüti átadás

Én azt gyanítom, a segítsütinek mindenki győztese, aki kicsit is beleszagol ebbe a süteményillatú eseménybe.

Mi sütők izgalommal tervezgetjük, sok-sok fejtöréssel választjuk ki, mit készítsünk, a licit napjai alatt nem sokat alszunk, és majd' kipukkanunk a hálától és örömtől, ahogy érkeznek a felajánlások. De azért a fénypont mégiscsak a sütik átadása!

Én is majd kiugrottam a bőrömből, amikor az első e-mail befutott Maczytól, aki az én kekszeimet megnyerte. Ki ne vágyna arra, hogy egy igazi mackócsaládnak süthessen, akik két kis bocsukkal egy hegytetőn laknak kecskék, birkák társaságában! :)

Nagyon szomorú lettem volna, ha nem ismerhetem meg őket személyesen, de szerencsére az élet (na meg Michael Jackson feje) úgy hozta, hogy épp a közelünkben jártak múlt hétvégén, így nálunk tölthettek néhány órát. Viki ugyanis hobbiból formatortákat készít, nem is akármilyeneket! Ezen a hétvégén épp a már említett popsztár sziluettjét formázó tortát szállítottak egy mázlista szülinaposnak.

Hogy mennyire volt faramuci érzés megsütni pár adag kekszet olyasvalakinek, akinek a tortáihoz képest az én eddigi legsikeresebb szülinapi próbálkozásom legfeljebb lepénynek minősíthető? Nagyon. Átadni viszont már kicsit sem, mivel Viki megnyugtatott, hogy ennyi torta mellett kekszekre már nem futja az idejéből.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a párjával mindketten licitáltak és mindketten nyertek is, sőt már a legutóbbi segítsütiben is vigaszágasok voltak.

A meósaim korán reggel már ellenőrizták, hogy a sütik minősége megfelel-e a jelenlegi ISO-szabványoknak, és nem panaszkodtak. :) Reménykedem, hogy a macicsaládban is talált mindenki kedvére valót a csomagban.

A dobozt természetesen Fanni készítette, aki nagyon meg volt hatódva attól, hogy akik kapják, kisbabákat támogatnak az árából. A búcsúzásnál meg annál bánatosabb volt, mert a kis Boritól nem volt könnyű megválnia.

Családom minden tagja nevében mondhatom: nagyon reméljük, hogy látjuk még őket!

(Én ráadásképpen még abban is reménykedem, hogy Viki meggondolja magát és megmutatja a nagyvilágnak is a tortáit -gyanítom, a tortasütő csapat tárt karokkal fogadná.)

Végezetül egy újabb felhívás: a vörösiszap sújtotta területeket akkora a baj, hogy nem könnyű megfejteni, hogyan is tud az ember a távolból igazán és hathatósan segíteni. Péter Annáék bogrács-akciója azt hiszem, tökéletes lehetőség: olvassatok utána a Malackaraj-blogon!

Az én Segítsütim: Csokis-mentás és zöld teás vajas keksz

Elsőre jót derültem, amikor dr. Szondy Máté pszichológus a Mesterkurzus boldogságról szóló előadásában praktikus tevékenységeket nevezett meg, melyekkel bárki könnyedén növelheti a boldogságszintjét. A "Hogyan legyünk boldogok/sikeresek/gazdagok..." típusú kis könyvecskéket messze elkerülöm a könyvesboltban, a nevesebb pszichológusok viszont ritkán szállnak le az elmélet magaslataiból.

Aztán jobban végiggondolva rájöttem, hogy a teória szintjén számtalanszor felmerül bennem, hogyan lehetnénk boldogabbak, de ennél tovább általában én sem jutok, olyan nehéz a mindennapi élet szintjére lehozni ezeket a szép elméleteket.

És mivel senkit nem akarok megfosztani a lehetőségtől, hogy boldogabb legyen, megosztom veletek ezeket a mindennapi kis praktikákat:

1. Rendszeres testmozgás. Lányok, nektek feltétlenül a hastáncot javaslom! :) Fiúk szabadon választhatnak.

2. Legyenek megvalósítható, nem túl távoli céljaink. Hmmm, ez se nagy ördöngősség... Olaszul még nem tanultam meg -ez legyen mondjuk távoli cél-, de három törpe mellett már egy szépen kivikszolt kádért is büszkén veregetem meg a saját vállamat. Ti azért biztosan kitaláltok jobb célokat is!

3. Ápoljuk szociális kapcsolatainkat. Ehhez mit tehetnék hozzá? Mondjuk ápoljuk szociális kapcsolatainkat sütizés közben? :)

4. Apró jócselekedetek, amikről más nem tud.

Na erre az utolsóra szeretnénk most ötletet adni nektek a Segítsüti adománygyűjtő akcióval. :) Sőt, mindjárt meglátjátok, hogy a boldogságreceptek felsorolását megspékeljük egy 5. ponttal, amit a pszichológus kifelejtett, de ti biztosan nem vitatjátok: ez pedig a sütievés. Bennem csak úgy rohangásznak a boldogsághormonok egy jó sütitől!

Íme hát a nagy lehetőség:

Immáron harmadjára indul útjára a Segítsüti névre hallgató jótékonysági akció, amely egy évvel ezelőtt egy anyaotthon kis lakóit, ez év tavaszán pedig két hazai koraszülött osztály még apróbb manóit támogatta. Rengeteg lelkes támogatónak köszönhetően ebben a két intézményben nem rideg kórházi körülmények között, hanem barátságos babaszobában vészelhetik át a családok ezt a nagyon nehéz időszakot.

A koraszülött osztályok helyzete sehol sem rózsás, segítenivaló akad bőven, ezért a mai napon kezdődő 3. Segítsüti ismét a legapróbbakról szól: ezúttal a budapesti I. sz Gyermekgyógyászati Klinika és a szegedi kórház koraszülött osztályainak helyzetét hivatott javítani minden beérkező adomány.

Hogyan segíthetsz?

27 gasztroblogger -köztük én is- felajánlunk egy-egy sütit, melyre 4 napon át -szept. 17. és 20. között- lehet licitálni. Természetesen a fotókon látható sütiktől már mi kerekedünk vígan, de a friss sütés a licitek győzteseié lesz! :)

Készülnek csodaszép sütifüzetek is, bennük a receptekkel, az ezek megvásárlásából befolyó összeg is a kórházakat támogatja majd.

És ez még nem minden!

A naponta frissülő Segítsüti honlapon mindenről tájékozódhattok, ott látható az összes felajánlott sütemény és ott lehet licitálni is.

Most pedig jöjjön az én sütim.

Sokmindenről le tudnék mondani az életben, de a csokiról, a teáról és a kávéról semmiképpen sem. Ezek az én apró kis boldogságaim. Az első kettőt alakítottam nektek keksz formájúvá, nagyon-nagyon finom kekszekké. És hogy mi lesz a harmadikból? Az maradjon meglepetés.

Csokis-mentás és zöldteás vajas keksz

Hozzávalók a csokis-mentáshoz: 1 csésze liszt, 1/2 csésze vaj, 2 tk holland kakaópor, 1/4 csésze porcukor, 1 nagy csipet só, 1/2 tábla jó minőségű étcsokoládé, 1 kis csokor menta, 1 ek kristálycukor

Elkészítés: A mentaleveleket összeaprítom, majd mozsárban a kristálycukorral együtt péppé töröm. Az csoki kivételével az összes hozzávalót késes robotgépben tésztává állítom össze, a durvára darabolt csokit kézzel gyúrom bele. Hengerré formázom, fóliába tekerem és 1 órára hűtőbe teszem.

Ezután ujjnyi karikákra vágom és 180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt megsütöm.

Hozzávalók a zöld teáshoz: 1 ek jó minőségű zöld tealevél, 1 csésze liszt, 1/2 csésze vaj, 1/4 csésze porcukor, 1 nagy csipet só

Elkészítés: A zöld teát mozsárban porrá töröm. Késes robotgépben az összes hozzávalót tésztává állítom össze. Hengerré formázom, fóliába tekerem és 1 órára hűtőbe teszem.

Ezután ujjnyi karikákra vágom, a karikákból vékony pengéjű késsel leveleket vágok, vízbe mártogatott fogpiszkálóval megmintázom a levél erezetét.

180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt megsütöm.

A végeredmény mindkét esetben illatos, omlós, csodafinom.

Kukorica-curry tarhonyával

Apa ma nem otthon dolgozott, hanem konferencián volt. Az ilyen alkalmakat ki szoktam használni arra, hogy olyasmit főzzek, ami egyébként őellene elkövetett merényletnek minősülne. Nem mintha nem enne meg hősiesen szinte mindent, amit elétálalok, de a tarhonyát szívből úúúútálja, nekem meg nagy kedvencem. Úttörőgombóc ügyben a gyerekek az én oldalamon állnak, így az iskolában és oviban levőkre is gondoltam a mennyiségnél, hiszen annyira jó sosem lehet a menzakoszt, hogy hazaérve ne az legyen az első érdés: "ti mit ebédeltetek itthon?"

Mégis vacsorára már csak kóstolóba maradt a curryből a törpéknek, mert apa gyorsabb volt és bekanalazta -megbocsátották persze, nekik úgyis a tarhonya volt a lényeg.

Az ételről még annyit, hogy kukoricából érdemes biztos minőséget választani (nálam ez mondjuk a Bonduelle), mert a névtelenek néha ehetetlen kemények tudnak lenni. A főzési időkre érdemes odafigyelni, a kukorica a túlfőzéstől is megkeményedhet.

Curryporból én csak a gyerekek miatt használom a Kotányit -ami egyébként szerintem nagyon sok jóindulattal nevezhető csak curry-nek-, mivel a rendes becsületes madras curry számukra még nagyon erős. A kettőből keverem ki a gyerekbarát verziót.

Kukorica-curry tarhonyával

Hozzávalók: 40 dkg mirelit csemege kukorica, só, 1 púpozott tk Kotányi curry, 1 púpozott kk madras curry, 1 gerezd fokhagyma, 1/2 kk római kömény,  szerecsendió, 1 tk keményítő, 2 dl tejszín, 30 dkg tarhonya, olaj

Elkészítés: A tarhonyát olajon világosbarnára pirítjuk, majd felöntjük forró vízzel, sózzuk, és megfőzzük.

Amíg fő, elkészülünk a curry-vel is.

Ehhez a kukoricát wok-ban vagy serpenyőben, kevéske olajon, a tűzhely legméretesebb gázrózsáján közepes lángon hagyjuk felengedni. Amikor már nem fagyos és a kiengedett nedvesség is elpárolgott alóla, rászórjuk a fűszereket a szerecsendió kivételével és rányomjuk a fokhagymát, megsózzuk és nagy lángon 1 percig összepirítjuk. Ezután alacsonyra vesszük a lángot és pici vizet aláadagolgatva a kukoricát puhára főzzük -ha jó minőségű kukoricát kaptunk, ez nem fog tovább tartani 2-3 percnél.

Rászórjuk a keményítőt és összekeverjük, majd felöntjük tejszínnel. Ráreszelünk egy kevés szerecsendiót. Ezután már csak összeforraljuk, kb. 1 perc alatt szépen besűrűsödik majd.

Lehet tálalni!

Segítsüti

Szeptember 17-én, vagyis röpke 5 nap múlva indul az őszi sütiárverés!

Az adományokat ismét a legapróbbak kapják: egy budapesti és egy szegedi koraszülött osztály és miniatűr pácienseik.

A részletekért KATT a Segítsüti honlapjára!

Rózsaszín kacsamell aszúban sütve

7 évnyi kisvárosi létezés után is rendszeresen neki tudok keseredni a húsbolt kínálatán. A tulajdonos egy tündér, de ez vajmi kevés tud lenni, ha még annak is örülni kell, amikor egyáltalán májat vagy zúzát kap az ember... Egy szép közepesen átsütött marhaszelet után például már hónapok óta sóvárgunk.

Általában kész tervekkel vágok neki a bevásárlásnak, de mindig kell egy csomó mentőötlet is a tarsolyba a "mi van, ha nem kapok ......t" eshetőségére.

Ezek után egy héttel ezelőtt zárva találtam reggel a boltot, a feliratot lemosta az eső... Morcosan zarándokoltam át a síneken túlra, mert hús nélkül családom némely tagjai nem tudnának létezni. Itt ért a meglepetés, hogy ha nem is bőséges, de az megszokottnál sokkal izgalmasabb kínálatot találtam.

Így aztán keddenként mostantól mindenféle kacsarészekkel lehetek boldogabb. És boldog is vagyok, nagyon! :)

Egyébként totálisan megdöbbentem, amikor konstatáltam, hogy a kacsamell sokkal olcsóbb a combnál. Rá is kérdeztem, és a válasz tulajdonképpen kézenfekvő volt: az emberek nem veszik, mert nem tudják elkészíteni. Valóban, a Kistücsökben is rákérdezett a pincér, hogy egészen biztosan rózsaszínre sütve kérem-e. (Gondolom, megesett egyszer-kétszer, hogy visszaküldték, mert "nyers".)

Ha csak egyetlen húsfajtát ehetnék mostantól egész életemben, egészen biztosan a kacsamell lenne az. Rózsaszínre sütve egyszerűen tökéletes.

Rózsaszín kacsamell aszúban sütve

Hozzávalók: 1 kacsamell, 1 kk dijoni mustár, 1 tk méz, 8 ek tokaji aszú, só, bors, egy kis csokor kakukkfű

Elkészítés: A kacsamellet lefilézzük, a csont mellett vezetve a kést 2 szép darabot kapunk. Levagdossuk róla a nagyobb zsírokat és a bőrt bevagdossuk "kockásra".

Mielőtt hozzáfognánk a sütéshez, kezdjük el előmelegíteni a sütőt 200 fokra.

A szobahőmérsékletű mellet mindkét oldalán sózzuk, borsozzuk. Egy jó minőségű serpenyőbe kevés olajat öntünk és a tűzhely legnagyobb rózsáján nagy lángon forróra hevítjük.

A sercegő olajon előbb a bőrös, majd a másik oldalt is 20-25 másodpercig sütjük. Nem konyha- és emberbarát tevékenység, iszonyúan köpködni fog, kötény mindenképp legyen rajtunk. Ezután lecsavarjuk a lángot, valamivel a közepes erősség alá, és mindkét oldalán 4-5 percig sütjük a húst. Mikor készen vagyunk, érezhetjük, hogy lenyomva még nagyon rugalmas.

Ekkor egy kis tepsi vagy cseréptál aljára szórjuk a kakukkfű felét, a húst bekenjük a mustárból, mézből és aszúból kavart páccal és a tálra fektetjük, rászórjuk a maradék kakukkfüvet. Használjuk fel az összes pácot, a nagy része szépen meg fog majd állni a bőr kockái között.

Toljuk a 200 fokra előmelegített sütőbe és süssük 10 percig.

A sütőből kivéve néhány percnyi pihentetés után tálalható.
(Legközelebb annyit változtatok még az elkészítésen, hogy a megsült kacsamellet bőrös felével visszarakom fél percre a serpenyőbe a saját forró zsírjára, hogy a bőr még ropogósabb legyen.)

Kistücsök Étterem, Balatonszemes

Megtaláltuk az igazit!!!

Jövőre, ha Zamárdi környékén járunk, nem fecséreljük többet az időnket éttermek próbálgatására, inkább minden olyan lehetőséget, amikor eljuthatunk étterembe, a Kistücsök étlapjának feltérképezésére fordítunk majd.

Nagy várakozással mentünk, most pedig alig várjuk, hogy újra mehessünk.

Figyelmeztetek mindenkit, ez a bejegyzés egyhangú lesz: ódákat fogok zengeni.

Ha Zamárdi irányából az autópályán közelítjük meg, helyenként gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, különösen szép a Kőröshegyi völgyhíd és környéke, mely jelenleg kis országunk leghosszabb viaduktja.

Az étteremnek helyet adó épület komoly múltra tekint vissza, a múlt században postakocsik lóváltó helye volt, később egy a sok balatonmenti vendéglátóhely körül -apósom többször járt ott abban az időben, csodálkozott is, miért vágyunk mi annyira oda, akkoriban még egyszerű kis csárdaszerűség lehetett.

Mivel hűvösre fordult az idő, a kellemes kis kerthelyiség most üres volt: belülről a hely egyszerű, magyaros, a legtöbb magyar kisvárosban találni hasonló küllemű éttermeket, épp csak annyi különbséggel, hogy itt nem voltak csiricsáré képek, se trófea meg a tulajdonos mindenféle személyes kis emléktárgyai kiaggatva a falra. Gondolom, az, hogy a helyet meghagyták nagyjából olyannak, amilyen eredetileg volt, azt hivatott sugallni, hogy itt hazai ízeket próbálgathatunk -kicsit átgondolva. Én nagyon szerettem, hogy nem flancos, hipermodern külsővel hívja fel a figyelmet arra, hogy itt gasztronómiailag nagyon mást kaphatunk, mint amit kis hazánkban megszokhattunk -itthon, pár utcányira tőlünk itt egy fantasztikus szakértelemmel, minimalista stílusban berendezett szépséges étterem, de ezzel nagyjából minden jót el is mondtam róla.

Én 2 nappal korábban asztalt foglaltam, jól tettem, mert a féldélben érkezve még szinte üresen talált étterem rövidesen csurig megtelt.

Szerettem a pincéreket is, akik nem csak udvariasak és figyelmesek voltak, de még a konyhára is elmentek, hogy a kotnyeles vendég kérdéseire válaszolni tudjanak: nemcsak azt tudtam meg, milyen tejtermék van a kovászosuborka-levesben, hanem például hogy honnan érkezik a rebarbara és az édeskömény...

Na de jöjjön az étek:

Ízelítőként kacsapástétomot szolgáltak fel rebarbaralekvárral, főleg az utóbbi édes-savanykás vaníliás íze nyűgözött le minket.

Előételként én kovászosuborka-krémlevest ettem, Tomy préselt malacfejhúst marinírozott hagymákkal. A leves egyszerű volt és nagyon frissítő, tulajdonképpen az uborka leturmixolva, csak egy leheletnyi tejszín oldotta a fanyarságot -maradandó élmény, egy a sok reprodukálni valóból. A malacfejet tulajdonképpen prémium disznósajtnak is titulálhatnám, aki a jóféle disznósajtot szereti, ezért rajongani fog, különösen a hagymákkal kiegészítve.

Főételként Tomy mustáros szarvasragut evett borsikafüves erdei gombákkal, én rózsaszín kacsamellet káposztalekvárral, salottás burgonyapürével. A szarvas vajpuha volt, visszafogottan mustáros, többféle apróbb erdei gombával, nem különösebben újszerű, de nagyon jól elkészített étel. A burgonyafánk mennyei, itthon még sosem csináltam, mostantól fogok. A kacsamell belül puha, rózsaszín, a bőre ropogós, úgy, ahogy a nagykönyvben, minden nap meg tudnám így enni. A vöröskáposztából készült köret volt a legizgalmasabb, fahéj volt benne, azt gondolom: eszembe nem jutott volna a kettőt párosítani, most viszont másra sem tudok gondolni. A salottás burgonyapüré szintén újszerű köret számomra, nagyon finom ízkombináció, talán egy kicsit kevésbé lisztes típusú burgonyából még jobb lett volna.

Desszertként és máglyarakást ettem, Tomy kávékrémet házi csokoládéfagylalttal. Ha az a nyavalyás kávékrém nem a Tomyjé lett volna, tökéletesen boldog lehettem volna a máglyarakásommal, ami nem a hagyományos egybesült fogás volt, hanem teljesen újraértelmezve, rétegenként összerakva -sokkal finomabb volt, mint az eredeti. Viszont a kávékrém, az annyira tökéletes volt, hogy csak überhiperlatívuszokban tudok róla beszélni. Nem tudom, mi mindenből rakták össze -bár tudnám!-, ha arra jártok, kóstoljátok meg.

A legtöbb fogás után vigyorogtunk, mint a tejbetökök, mindegyik adott valami pluszt, kedvem lett volna azonnal a konyhába rohanni és megpróbálni létrehozni valami hasonlót. A fantázia nem hiányzik az étterem séfjéből, az biztos.

Az adagok mérete meglepett minket: pukkanásig jóllaktunk. És a 12ezer pénz, amit mindezért fizettünk, nagyon visszafogott összeg annak fejében, amit érte kaptunk.

Azóta bevettem a megvalósíthatatlan álmaim közé, hogy kuktáskodhatok és elleshetek ezt-azt a Kistücsök konyhájában. (Ígérem, nagyon szorgos és nem kevésbé konyeles kukta lennék! :)
(Kép: diningguide.hu)


Az étterem tulajdonosával készült riportot olvashattok a Plastik media blogon.

Pannónia Bisztró, Zamárdi

Ahogy a neve is sejteti, ez a vendéglátó helyiség komoly múltra tekint vissza, (hozzám hasonlóan nem mai csirke, de ezzel vége is a párhuzamoknak, sőt én még egy kicsit vénebb is vagyok), lényeg a lényeg, jövőre lesz 30 éves, és éppen ennyi ideje kápráztatja el vendégeit a magyar konyha remekeivel, legalábbis így szól a fáma.

Küllemét tekintve  egy a Balaton körül található több száz hasonló éttermecske közül, műanyag asztalos, kockásterítős, van egy fülledt belső rész és egy kellemesebb kerthelyiség, és elbüszkélkedhet egy aprócska, barátságos játszótérrel is. Benn akvárium, amit én az örökmozgóim miatt mindig díjazok, mert legalább egy-egy pillanatra megállítja őket, mellette egy kisebb terráriumban kaméleon és miniatűr békák (gyíktáp gyanánt, ki tudja, nem mertem megkérdezni...), helyes, de nem túl étvágygerjesztő figurák, jobb helyük lenne valahol nagyon máshol.

Ezúttal mindannyian mentünk, mamával és papával együtt már 4:3-ra vezettünk mi felnőttek a törpék ellen, bár Mátét nyugodtan lehetne kettőnek számolni. Így azonban komoly ételsort sikerült végigkóstolni és csüggesztő véleményemet tudom csak közzétenni.

Én baconbe göngyölt szűzérmét rendeltem salátaágyon, bár inkább bacon-ben szárított szűzérme lett volna a helytálló kifejezés. A salátaágy fejessaláta elöregedett leveleiből állt, kapros joghurttal meglocsolva, pár darabka éretlen paradicsom mellette. Totálisan lelombozó volt.

Mama grilltálja egyaránt tartalmazott frissen sült és újramelegített ínyencségeket, volt közte viszonylag puha és kiszárított húsdarab, ehető és ehetetlen sajt, a cukkíni volt talán a legsikeresebb a tálon.

Papa libacombját nem sikerült tökéletesen újramelegíteni.

Fanni szétfőtt makarónit kapott, melyen a milánói szószt gyanítom, mind a Knorr, mind a Maggi büszkén magára vállalta volna.

Legjobban a fiúk jártak, a rántott csirkemell, amit Poci kapott, vajpuha volt, tökéletes, be is lapátolta az utolsó falatig, mellé ugyanolyan salátát kapott, mint én, és bár nagy salátázó, ehhez bölcsen hozzá sem nyúlt. Apa hagymás rostélyosa pedig egy leheletnyit túlsült ugyan, de ízletes volt, a hagyma ropogós.

Desszertet én már nem mertem bevállalni, a gyerekek gyári jégkrémet ettek.

A capuccino pedig épp olyan ízű volt, mint amikor otthon pár napig elfelejtem kimosni az automatánk daráló részét -de legalább tejhabbal érkezett.

Mindenképp jó pont jár a kedves kiszolgálásért, a családias légkörért. 

Ha véletlenül keveredünk ide, azt mondanám, ez azért édeskevés ahhoz, hogy mégegyszer bejöjjek. A nagyszülők viszont negyedszerre látogatták meg a helyet ezen a nyáron és állítják, hogy ezalkalommal nagyon alulmúlta önmagát, ettek már itt nagyon jókat is.

Mauro Ristorante, Zamárdi

A nyár utolsó napjait Zamárdiban töltjük, és a nagyszülőknek hála gyerekek nélkül "végigesszük" a környék vendéglátóhelyeit. Na nem igazából persze, de nekünk, akik örökmozgó csemetéink miatt csoda, ha évente egyszer beülhetünk étterembe, az már igen nagy szó, hogy ezúttal 5 nap alatt 3 helyen böngészhetjük az étlapot.

2 évvel ezelőtt egy nagyon kellemes ebédet költöttünk el a Mauro-ban, ám azóta is rengeteg rossz kritikát olvastam róla. Egyértelmű volt, hogy teszteljük ismét.

Minket úgy tűnik, szeret a Mauro, mert ezúttal is több jót mondhatok el róla, mint rosszat.

Hogy a belső tér csiricsáré berendezése nem kicsit bántja a szemet, az az étvágyunkat nem rontotta el. :)

Sokan a fül ellen elkövetett bűnnek könyvelik el a belépő vendéget fogadó összpincéri "bon giorno"-t, kövezzetek meg, én csípem, bár tegyük hozzá, ebédidőben jártunk ott, nem az esti tumultusban, így egyáltalán nem volt tömény a dolog.

Nagyon kedvesen bántak velünk, és nem csak a minket kiszolgáló pincér, a körülöttünk dolgozó kollégái is figyelmesek voltak, és közlékenyek. Amikor érdeklődtem, helyben gyúrják-e a gnocchit, még a receptet is elmondta. :)

Az ételek:

A bélszín közepesen átsütve tökéletes volt, sőt, TÖKÉLETES! Nagyon gagyin mutatott mellette a zacskóból sütött hasábkrumpli, jelezvén, hogy ez itt azért nyári közétkeztetés, de a hússzelet akkora volt, hogy jóllakatta az embert köret nélkül is.

A gnocchi puha volt, de nem ragacsos, ha nagy gnocchi-szakértő lennék, elhelyezném nektek a 10-es listán, de mivel nem vagyok, csak annyit mondhatok, házilag reprodukálni fogom és ha ilyenre sikerül, meg leszek elégedve.

A desszert abszolút felejthető, már az egész országban kaphatók Mauro-édességek, ennek megfelelően a profiteroles, amit kaptam, előgyártott volt, nem friss. Bolti műanyag dobozos desszertként nagy szám lenne, étteremben többet ilyet nem szeretnék enni.

Ja, és a kávé: csodás.

Ásványvizekkel együtt, borravaló nélkül mindezért 8500 forintot fizettünk.

Mindent összevetve, mi szerettük.

(Pedig azt még el se mondtam, hogy a hely fényét aznap Kiszel Tünde jelenléte is emelte, hihihi....)

(Kép az itthon.hu-ról.)

Tárkonyos zúzaleves

Lassanként véget ér a nyári szünidő, és a gyerkőceim ismét az óvodai-iskola gyermekétkeztetés örömeit élvezhetik majd. Ha lenne választási lehetőség, valószínűleg hazahoznám őket még ebéd előtt és itthonit ennének, amíg GYES-en "lébecolok" . A minőség miatt persze, meg mert mazochista típus vagyok... 


Úúúútálom a vasárnapnak azt a pár percét, amíg megpróbálom összeállítani a következő heti menünket. Mert ételötletem lenne milliónyi, elmentett receptem is több ezer, de ebből is képtelenség 7 napra egyetlen olyan ételsort összeválogatni, amivel a család minden tagja elégedett lenne. Mindenki mást szeret és mást nem, csak mi vagyunk jó fejek Mátékával és mindent szeretünk. Apa becsületből szinte mindent megeszik persze, de azért szeretne az ember az ő kedvében is járni, a nagyok meg felváltva nyivákolnak. Igyekszem úgy logisztikázni, hogy minden nap másnak legyen rossz, és aki végképp nem képes megenni az aznapi ebédet, annak az előző napiból legyen egy kis maradék.

Júniusban még lelkes voltam, júliusra szembesültem a realitásokkal, mostanra teli a kismicsodedlim is az ötleteléssel, tulajdonképpen nem is bánom én annyira, hogy pár hét múlva csak a beszámolókat kell hallgatnom, milyen finomat ettek aznap, aztán pedig lelkesen bekanalazzák az itthoni ebéd maradékait, megfejelve az oviból hazahozott uzsonnával.

Addigis igyekszem, és mindenbe, amit nem szeretnek, belerejtem valami kedvencüket is, hol bejön, hol nem. Ezért került a mai karalábélevesbe egy csomó zúza meg a nokedli is, és szépen fogyott, nem volt virnyogás -egyéként meg olyan finom lett, ha nem ették volna, több marad nekem. :)

Tárkonyos zúzaleves

Hozzávalók: 70 dkg megtisztított csirke- vagy pulykazúza, olaj, 2 zsenge zöld karalábé, 2 szél sárgarépa, 1 fej hagyma, 2 dl tejföl, tárkony, 1 púpozott evőkanál keményítő, só, bors, római kömény, tárkony, 1 tojás, liszt

Elkészítés: A zúzát még reggel feltettem főni 1,5 l sós vízben lassú lángon. Kb 2 és fél óra előfőzés után kerül majd a zöldséghez, a folytatást így időzítsük.

A hagymát apróra kockáztam, pici olajon megdinszteltem.

A karalábét, répát meghámoztam, felkockáztam, majd a hagymához adtam, kicsit megsóztam, felöntöttem kevéske vízzel, és fedő alatt, a vizet folyamatosan pótolgatva majdnem puhára pároltam.

Ekkor hozzáöntöttem a zúzát a főzővizével együtt, felöntöttem még annyi forró vízzel, hogy a 5 literes lábasom tele legyen. Fűszereztem és fedő alatt kis lángon addig főztem, míg a zöldségek teljesen megpuhultak.

Amíg a leves főtt, a tojást elkavartam kevés vízzel, olajjal, sóval, és annyi lisztet kevertem hozzá, hogy lágy galuskatésztát kapjak.

A tejfölt elkevertem a keményítővel, és kanalanként adagolva hozzá a leves forró levét, alaposan felhígítottam -az így meglangyosodott és felhígított tejföl biztosan nem ugrik össze a behabarásnál.

Amikor a zöldségek már megpuhultak, a levesbe szaggattam a galuskát. Alighogy följött, behabartam és egy nagy csipet tárkonyt szórtam hozzá. Amint újra felzubban a behabarás után, el is kell alatta zárni a lángot.

Nálunk kisvárosban mindig meglepetés, hogy mit sikerül éppen kapni a húsboltban, aznap épp pulykazúza volt. Azért nem vágtam apróbbra, hogy a gyerekek lássák a jól ismert zúzaformát -sose lehessen tudni, az aprítottról talán el se hiszik, hogy zúza. :) Ti azonban nyugodtan aprítsátok, ha pulykazúzát kaptok, így az előfőzési idő is megrövidül kicsit.

Omlós csirkemell

A csirkemell nagyon kedvelt lett a mai egészségesenélős-diétázós világban.

Változatosan elkészíthető, de elrontani is kevés húsfajtát lehet annyira, mint ezt. Egy-két percnyi túlsütés/túlfőzés és máris száraz, szálas, alig élvezhető az állaga.

Ha rajtunk múlik, a mi családunk a zsíros húsokra szavaz, egy jó kis sertéstarja mondjuk, szaftos és jól átveszi az ízeket, vagy az új kedvenc, a császárhús... Aztán meg kókadozunk vígan, elnehezült gyomorral -anatómia tanárunk a fősulin mindig azt mondogatta, egy kiadós vasárnapi ebéd után szinte az összes vérünk az emésztőrendszerünk körül kering, hogy az agyunknak mennyi jut, arra gondolni se jó. :)

Na de vissza a hétköznapokhoz, jöhet a csirkemell, aminek szerintem ez az egyik legjobb és legízletesebb elkészítése. A marináló szószt nyugodtan lehet variálni.

Omlós csirkemell

Hozzávalók: 2 bőrös csirkemell, napraforgóolaj, só, 3 ek citromlé, 3 ek szarvasgombás olívaolaj, 8 ág friss kakukkfű

Elkészítés: A csirkemellet kifilézzük: a bőrt leválasztjuk, levágjuk a zsírcafatokat, ha vannak, majd a húst leválasztjuk a csontról, így a 2 mellből 4 húsdarabot kapunk. Levágjuk róluk a kis libegő részt, majd az esőcsepp alakú húsdarabokról lenyisszantjuk az elvékonyodó végeket is (a "csepp" sarkos részét), így 4 darab "steak"-et kapunk.

A húsokat hagyjuk szobahőmérsékletűre langyosodni, azután kezdjünk dolgozni velük.

Mielőtt hozzáfogok, a sütőt beindítom, hogy felmelegedjen 200 fokra, mire a húsok serpenyős sütése befejeződik.

A legnagyobb rózsát használom a tűzhelyen. Jó minőségű serpenyőben legnagyobb lángon felforrósítok kevéske olajat, épp csak annyit, hogy felmelegedve a serpenyő alját beterítse. A húsokat megsózom, majd mindkét oldalukat 10-10 mp alatt megkapatom. Köpködni fog csúnyán, kötény nélkül hozzá se kezdjünk.

Ezután alsó közepes lángon mindkét oldalukat 3-3 perig sütöm.

Egy kicsi tepsibe vagy cseréptálba rakom a húsokat, minden oldalukat jól megkenem a citromlével elkevert olívaolajjal, 2-2 ág friss kakukkfüvet szórok rájuk. A felmelegedett sütőben 9-10 percig sütöm őket.

Kivéve pár perc pihentetés után felszeletelem, és salátaágyon tálalom, én ilyen salátát készítettem hozzá.

Az idők lehetnek picikét eltérőek, a főzőlap erejétől és a csirke méretétől függően.

Nagyon MÁKtorta

Mákos gubához vettem a mákot, csak épp a kifliről feledkeztem el. 7évnyi és 3gyereknyi át nem aludt éjszaka hatására picit agyhalál közeli állapotban érzem magam néha, úgyhogy nálam ez már akár jó eredménynek is számíthat, hogy csak egy dolgot felejtek el a bevásárlólistámról -guba ebből ugyan már nem lesz.

Volt egy halvány emlékképem arról, mintha a legutóbbi alkalommal nem is váltott volna ki túl nagy lelkesedést ez az én gyerekkori kedvencem, úgyhogy ezzel a problémán sikerült is túllépni. Nem messzire, épp csak Dolce Vita máktortájáig.

Imádtam, a család is szerette, alig várom, hogy újra megsütehessem!

Máktorta

Hozzávalók: 25 dkg darált mák, 1 evőkanál liszt, 3 tojás, 3 dl tejszín, 15 dkg kristálycukor

Elkészítés: A tojást habosra keverem a cukorral, majd a tejszínnel, végül a mákot és lisztet is belekeverem. Nagyon híg massza, de ettől nem kell megijedni.

180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt csodás tortává sül.

Én citromlével, kevés citromhéjjal és porcukorral ízesített mascarponét adtam hozzá.

Tejfölös finomság

Ez a nagyon régi, félelmetesen egyszerű és gyors desszert már majd' egy évtizede családi kedvenc. A férjem keresztanyukája készítette először és nehezen jöttünk rá, miből is van. Azóta mi is jókat derülünk azon, amikor valaki először kóstolja ezt nálunk és találgatni kezd: mindig sokkal költségesebb alapanyagokra szoktak tippelni.

Lényegében nagyon hasonló történik, mint amikor lecsepegtetjük a tejfölt szűrőben: sűrűbb, tejszínesebb ízű, kicsit a mascarpone-ra hajazó állagot kapunk. Itt ezt a feladatot a babapiskóta végzi el.

Tejfölös finomság

Hozzávalók: 2 doboz 450 grammos  20 %-os tejföl, 1 nagy csomag babapiskóta 2/3-a, 1 üveg cseresznyebefőtt, porcukor, instant kakaópor, 2 ek (ha van, házi) vaníliás cukor

Elkészítés: A cseresznyét kimagozzuk.

Egy nagy desszertestál alját kirakjuk piskótával, megszórjuk a cseresznye felével. Az egyik doboz tejfölt kikeverjük a vaníliás cukorral és ízlés szerinti mennyiségű átszitált porcukorral és a tetejére simítjuk.

A fehér réteget ismét befedjük babapiskótával és jöhet rá a maradék cseresznye.

A második doboz tejfölt kakaóporral keverjük ki -minél csokisabb, annál finomabb, úgyhogy ne spóroljatok a kakaóval! A piskótarétegre simítjuk és legalább fél napra hűtőbe tesszük fogyasztás előtt.

Sokféle gyümölccsel próbáltuk már, de a cseresznye magasan a legfinomabb benne.