Zöldséges bulgur kacsamellel és tarjával

Nagyon finom, fűszeres étel, a zöldségek és a húsfajták akár variálhatók is.

Zöldséges bulgur kacsamellel és tarjával

Hozzávalók: 1 kacsamell, 2 szelet sertéstarja, 180 g bulgur, 1 közepes cukkíni, 2 hagyma, 1 szál sárgarépa, 2 gerezd fokhagyma, 1 darab (kb. két dió nagyságú) gyömbér, só, curry, madras curry, római kömény

Elkészítés: A kacsamellet kifilézem, a bőrét leválasztom és félreteszem. A tarját leválasztom a csontról, és mindkét húst falatnyi csíkokra darabolom.

A kacsa bőréről levágom a nagyobb hájakat, apróra kockázom és lassú tűzön száraz serpenyőben ropogósra pirítom.

A répát meghámozom és vékony hasábokra vágom, a cukkínit héjastul negyed körcikkekre darabolom, a hagymát meghámozom és szintén negyed körcikkekbe vágom, nem túl finomra.

A fokhagymákat megpucolom és kinyomom, a gyömbért meghámozom és lereszelem, majd a kettőt együtt mozsárban krémesre eldolgozom.

A bulgurt 1,5 l sóval és curryvel ízesített vízben megfőzöm.

A répát, hagymát, cukkínit wokban nagy lángon egyenként ropogósra sütöm (zöldségenként 3-4 perc), kevés sóval, római köménnyel.

Ezután a wokban összepirítok 1 teáskanál curryt, 1 kávéskanál madras curryt, a fokhagymás-gyömbéres massza 1/3-át, amikor már intenzíven illatozik, rádobom a zöldségeket és a leszűrt bulgurt és összeforgatom, átpirítom. Félreteszem.

Egy lapos, jó minőségű serpenyőt a kacsa bőréből kisült zsírból 1 evőkanálnyival jól felforrósítok. Rádobom a kacsamellet, sózom, megszórom kevés curryvel és köménnyel, és másfél percig nagy, majd további 2 és fél percig alacsonyabb lángon sütöm, időről időre átforgatva.

Kiveszem a húst, és ugyanezzel a módszerrel megsütöm a tarját is.

A tányérokra bulgurt szedek, a húsokat a tetejébe halmozom. Aki könnyebben szereti, rálocsolhat kevés fokhagymás joghurtot is. Megszórom a kacsabőrből kisült pörccel.

Tekercselt dagadó

Apa gyarapítja a Malackaraj lelkes olvasótáborát, hol nagyokat röhög, hol megvilágosodik, de mindenképp jól szórakozik ott.

Dagadót pedig addig egyáltalán nem is ettünk, amíg ezt a receptet ott meg nem találta, mert kis hazánkban a dagadót mindig töltik, a töltött dagadó meg számomra inkább dagadógyilkosság, a hús kiszárad, a töltelékeket meg annyira nem szeretem. Most viszont minden második-harmadik hétvégére dagadót sütünk ezzel a feltekerős módszerrel, a hús nagyon finom puha marad így, az ízeket csodásan beveszi, a fűszerezéssel pedig nyugodtan lehet játszogatni.

(A hentes meg már megszokta, hogy jobb, ha nekem nem teszi fel a "mit fog belőle csinálni?" kérdést, mert sosem neveztem még meg olyan ételt, amit ismer. :)

Úgyhogy higgyetek malackarajéknak és esetleg nekem is, aztán tessen tekerni azt a dagadót!!!

Tekercselt dagadó

Hozzávalók: 1 kg dagadó, 1 nagy fej foghagyma, 10-15 dkg házi füstölt szalonna, só, bors

A dagadót megtisztítom és hosszában kettényitom, hogy egy szép nagy hajszálvékony szeletet kapjak. Ehhez nagyon éles kés kell és türelem (fotók a Malackarajon). Persze ha itt-ott picit kilyukad, egyáltalán nem tragédia, a tekercselésnél orvosolni lehet a kis hibákat.

Ezután a húst mindkét oldalán sózzuk (óvatosan, mert a szalonna is sós!), tekerünk rá borsot. Rászórjuk az apróra kockázott szalonnát és a megtisztított, finomra aprított fokhagymát.

A tekerés a szálirányra merőlegesen kell hogy történjen. A hús alakjától függően lehet, hogy érdemes elfelezni és egymásra fektetve tekerni, cél, hogy a végén szép vastag (minimum 10-12 cm átmérőjű) legyen.

A feltekert húst átkötözöm vagy hústűkkel rögzítem, majd cseréptálba rakom, löttyintek alá kevéske vizet és lefedés nélkül a 150 fokos sütőbe tolom 2 órácskára. Kb. másfél óra múlva, amikor a teteje szépen megpirult, érdemes megfordítani, hogy minden oldala szép színű legyen.

Ha van húshőmérő, ellenőrizhető, hogy a hús közepe a sütési idő végére olyan 80 fok körül, vagy kicsit alatta leledzik.

Nagyon laktató étel, mi leginkább salátát adunk mellé.

Mézes-mustáros csirkecombfilé fűszeres kuszkusszal

Hirtelen felindulásból elkövetett párosítás, ami annyira harmonikus ízkombinációt adott, hogy gyorsan lejegyzem, mielőtt még elfelejteném. Visszatérő lesz nálunk, nem kétséges.

Mézes-mustáros csirkecombfilé fűszeres kuszkusszal

Hozzávalók: 6 kisebb csirkecomb, 3-3 ek sima és dijoni mustár, 3 tk méz, diónyi gyömbér, 3-4 nagy fokhagymagerezd, só, bors, 2 dl tejszín, 1 csésze kuszkusz, 1 púpozott kk só, 1/2 kk fahéj, 1/3 kk római kömény, 1/2 kk shawerna, 1 kk curry, fél doboz lecsöpögtetett csemege kukorica

A csirkecombokat éles késsel lefiléztem a csontról úgy, hogy combonként 4 húsdarabot kapjak -kettőt az alsó- és kettőt a felsőcombról. A felesleges zsiradékot is letisztogattam a húsról.

A szószhoz összekevertem a mustárokat, mézet, 1/2 kávéskanál sót, 3-4 tekerésnyi borsot. Belereszeltem a gyömbért és belenyomtam fokhagymapréssel a fokhagymákat. Legvégül hozzákevertem a tejszínt is.

A szósz harmadát elkentem egy cseréptál alján. A csirkedarabokat kicsit besóztam és leraktam a tálba, a maradék szószt a tetejére öntöttem és szétkentem rajta.

190 fokon letakarva 45 percet sütöttem, majd a fóliát eltávolítva mégegyszer ennyit.

Amikor a sütés a végéhez közeledett, a kuszkuszt összekevertem a fűszerekkel és a kukoricával, majd a vízforralóban vizet forraltam és annyit öntöttem bele a kuszkuszra, hogy ujjnyi magasan ellepje. Átkavartam és lefedve pár percig állni hagytam, majd ellenőriztem, hogy kíván-e még folyadékot.

Amikor a csirke elkészült, pár percig állni hagytam, majd kuszkusszal tálaltam.

Párolt vöröskáposzta nem hagyományos fűszerezéssel

A balatonszemesi Kistücsökben ettem nyáron a kacsamell köreteként párolt vöröskáposztát, aminek igen domináns fűszere volt a fahéj. Szerelem volt első kóstolásra, azóta én is hasonlóan készítem.

Ezúttal viszont egy kicsit még téliesebbre hangolódott az ízvilága. Nagyon harmónikus lett, úgyhogy amíg újra el nem fog a kísérletező kedv, biztosan így kerül az asztalunkra.

Párolt vöröskáposzta nem hagyományos fűszerezéssel

Hozzávalók: 1 kis fej vöröskáposzta, 1 hagyma, olaj, cukor, só, almaecet, 1 babérlevél, 1 kk garam masala, 1 púpozott kk fahéj, 1 csapott kk római kömény

Elkészítés: A káposztát négyfelé hasítottam, majd felcsíkoztam.

A hagymával ugyanezt tettem, majd egy evőkanálnyi olajon megfuttattam, épp csak amíg üvegessé nem vált. Ekkor rádobtam a káposztát, sóztam, cukroztam (1-1 púpozott teáskanállal) és pár percig pirítottam, gyakran átforgatva.

Amikor a káposzta is szép fényes, üveges színt kapott, rászórtam a fűszereket (kivéve a babért) és 1 percig együtt pirítottam. Ezután aláöntöttem 3 evőkanál ecetet és kevéske vizet, hozzádobtam a babért és legkisebb lángon fedő alatt párolni kezdtem.

Időről időre ránéztem, megkavartam és pótoltam alatta a folyadékot. Fél óra után érdemes először megkóstolni és sóval, cukorral, ecettel utánafűszerezni, ha kell. Az igazi, összeérett ízt csak akkor nyeri el, amikor megpuhult (kb. 1 óra után), ekkor még egyszer meg kell kóstolni és szükség esetén fűszerezni -ecetet a legvégén már ne rakjunk bele.

Ha megpuhult, vegyük le a fedőt és párologtassuk el alóla a folyadékot -és készen van!

French toast nutellával töltve, gofrialakban

Sejtettem, hogy finom lesz, de hogy ennyire! Teljesen lenyűgözött, nem tudom elképzelni a francia pirítósnak ennél jobb változatát.

Belül folyós csokikrém, kívül ropogós a karamellizálódott cukortól. Aligha van ennél jobb eszköz arra, hogy egy édesszájút reggelivel vegyen le az ember a lábáról, ráadásképp alig negyedórát kell elvesztegetnünk az elkészítésére.

French toast nutellával töltve, gofrialakban

Hozzávalók: 12 szelet toast kenyér, 2 tojás, 2 dl tej, 3 púpozott evőkanál cukor, 1 kávéskanál fahéj, 6 evőkanál nutella, olaj

Elkészítés: Beindítottam a gofrisütőt. Amíg melegedett, 2-2 pirítóst nutellával megkenve összeragasztottam. A tojásokat simára habartam a fahéjjal és a cukorral, majd elkevertem benne a tejet.

Amikor a sütő bemelegedett, vékonyan megkentem olajjal. A pirítósokat megmártogattam a tojásos keverékben -hagytam, hogy jó szottyosra szívják magukat-, majd a gofrisütőben pár perc alatt barnára sütöttem őket. Nem kell megállni aranybarnánál, lehet sötétebb, annál finomabb, minél jobban ropog.

Nálam külön plusz pontot ért, hogy ezzel a módszerrel sokkal kevesebb olajat szív magába, mint a hagyományos serpenyőben sütésnél.

A recept ezúttal nem csak saját örömünkre született, hanem a Nutella világnapjának alkalmából, Eszter játékára.

Mióta megvannak a gyerkőcök, Nutellából ki nem fogyhatunk, és persze a kenegetés után sutyiban mindig én nyalom le a kést. :) Amikor én voltam akkora, mint most ők, egyszer-egyszer landolt nálunk is egy üveggel a keresztanyukám jóvoltából -a férje hotelportás volt és a német vendégek ajándékoztak anno sokmindent, amiről kis hazánkban csak álmodhattunk. Na, ilyen becsben se tartottunk szinte semmit: napi egy kiskanállal járt az öcsémnek is, nekem is, és hosszú percekig tartott, mire az a kanál újra csillogó tiszta lett.

Úgyhogy a Nutella legyen velünk! 

Túrófánk juharsziruppal

A recept Strawberry blogjáról származik, nem véletlen, hogy hamar kipróbálásra került, az egyszerűsége éppen passzol állandó harcomhoz az idővel.

A tészta lényegében majdnem amerikai palacsinta, de így bő olajban sütve pufibb lesz és picit más állagot kap. Egyszerű, gyors, finom, az ebédre sült adag nem érte meg a vacsorát.

Túrófánk

Hozzávalók: 6 tojás, 6 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 9 ek liszt, 9 dkg túró

Elkészítés: A tojások fehérjét félig felvertem, majd hozzáadtam a cukrokat és keményre vertem.

A sárgáját elkevertem a túróval, hozzáforgattam a habot, végül óvatosan a lisztet is.

Bő forró olajba adagoltam evőkanállal, mire belekanalaztam egy adagot, már lehet is megforgatni.

Fahéjas porcukorral és juharsziruppal tálaltam.

Western saláta

Nem kellett hozzá sok, hogy az egyik kedvenc salátámmá léptessem elő: ez az első kanál után eldőlt.

Meg hogy jövő héten is csinálok egy adaggal. Vagy inkább egy duplával. :)

Western saláta

Hozzávalók: 1 doboz csemege kukorica, 6-8 koktélparadicsom, fél kígyóuborka, 1 piros kaliforniai paprika, 2-3 szál újhagyma, 1 nagy citrom leve, pár csepp worchester szósz, 1 csapott tk só, 3 ek extraszűz olívaolaj, 100 g feta sajt

Elkészítés: A zöldségeket megmostam, a paradicsomot, paprikát és uborkát felkockáztam, a hagymát a zöldjével együtt finomra aprítottam. A kukoricát alaposan lecsorgattam, és hozzákevertem az összes zöldséget.

A citromlében feloldottam a sót, majd hozzákevertem a worchester szószt és a salátára öntöttem. Meglocsoltam olívaolajjal, alaposan összeforgattam és egy órát hagytam érni.

Tálalásnál fetakockákkal szórtam meg.

Javaslom, hogy nagyon lágy ízű fetát válasszunk hozzá, különben elnyomja a saláta finom ízeit -egyébként sajt nélkül is tökéletes.

S'more szelet

A S'more egy amerikai édesség, amit tábortűznél szokás készíteni, lényegében keksz-szendvics: egy nagy darab grillezett marshallow és egy szelet csoki két graham keksz között.

A hozzávalók ugyanazok, az elkészítés egészen más, a végeredmény egy brutálisan amerikai süti: minden jó belepakolva félelmetes töménységben.

S'more szelet

Hozzávalók (22X32 cm-es tepsihez): 1/2 csésze cukor, 225 g vaj, 1 tojás, 2 ek vanília kivonat vagy aroma, 150 g teljes kiőrlésű keksz ledarálva, 190 g liszt, 1/2 tk só, 2 tk sütőpor, 24 dkg tejcsoki, 32 db marshallow (ha nincs fehér, szerintem simán megteszi a színes is, ígyis-úgyis csúnya lesz :)

Elkészítés: A puha vajat a cukorral habosra kevertem, majd tovább keverem a tojással és vaníliával, míg szép sima nem lesz.

Egy másik tálban összekavartam a kekszet, lisztet, sót, sütőport, majd az egészet a vajas-tojásos masszához kevertem.

A massza 2/3-át a tepsibe nyomkodtam hideg vízzel benedvesített kézzel. Erre rászórtam a durvára darabolt csokit, majd a konyhai ollóval szétvagdosott marshallow-t. Kiskanállal rászórtam a tészta maradékát és nedves kézzel amennyire csak tudtam, szétnyomkodtam a tetején.

180 fokra előmelegített sütőben az alsó sínen 30 percig sütöttem. Jót tesz neki 1-2 óra állás tálalás előtt, de szerintem másnap volt a legfinomabb.

(A recept INNEN származik)

Narancsos tiramisu

Ottisnál kaptam kedvet ehhez a variációhoz, de nyers naranccsal nem volt merszem megcsinálni, ismerve a család érzékeny ízlelőbimbóit. A végeredménynek így nem sok köze lett az inspirálóhoz, főleg hogy abban gesztenye is van -de erre később még visszatérek, az bizonyos.

Viszont ami elkészült, az izgalmas lett, nekem nagyon ízlett.

Ezúttal nem is valódi tiramisut, hanem "hamisut" csináltam, mascarpone helyett vajkrémmel. Sok családban jöhet jól ez a büdzsékímélő változat, de egyébként is érdemes kipróbálni, sajátos, kicsit karakteresebb íze van így.

Narancsos tiramisu

Hozzávalók: 250 g babapiskóta, 2 csomag natúr vajkrém, 3 dl tejszín, porcukor, vanília kivonat, 5 dl langyosra hűtött feketekávé, 1 ek rum (ha gyerekek is esznek belőle, aroma), 3 ek narancslekvár, 1 hatalmas vagy 2 kisebb narancs, 2 ek kristálycukor, 1 tábla tejcsokoládé

Elkészítés: A narancsot megpucolom, amennyire tudom, lehártyázom, és apró darabokra vágom. Felforrósított serpenyőbe dobom nagy lángon, rászórom a cukrot, és 1 percig nem kavarom meg, hanem hagyom kicsit karamellizálódni. Még egy percig sütöm -nem fog levet ereszteni, ha elég nagy a láng-, majd elzárom alatta a tüzet és hagyom kihűlni.

A vajkrémet kikeverem ízlés szerinti mennyiségű átszitált porcukorral és a vanília kivonattal (vagy 1 evőkanál vaníliás cukorral). Az előzőleg alaposan lehűtött tejszínt habbá verem, majd óvatosan a vajkrémhez kavarom. Ilyenkor érdemes még megkóstolni, hogy elég édes-e.

A kávéhoz adom a rumot, majd a piskóták felét megáztatom benne és egy nagy tálba lerakom. Rákenem a krém felét. A narancsot összekeverem a narancslekvárral, és rákanalazom erre a rétegre. Erre jön a második adag beáztatott piskóta, majd a maradék krém. Végül pedig sajtszeletelővel csokiforgácsokat göndörítek a tetejére.

Frissen a legfinomabb!

Ananász zöld cukorral

Bár a fotó nyáron készült, amikor a kertben boldogan virágzott a menta, ez a finomság télen is reprodukálható, hiszen ananász ilyenkor szinte minden héten akciósan kelleti magát valahol, menta is folyamatosan kapható kis pohárkákban.

Mozsárhoz nyúlni számomra mindig élmény, de télen mentát törni az orrunk alá, az maga a tökéletesség, nem is tehetne az ember jobbat magával ilyen nyúlós-nyálkás időben. Abszolút terápiás hatású!

Akkor hát mozsárra fel, csempésszünk egy csipet napsugarat a szürkeségbe! :)

Ananász mentás cukorral

Hozzávalók: 1 ananász, 1 csokor menta, 4 evőkanál kristálycukor

Elkészítés: Az ananászt meghámozzuk, hosszában negyedeljük, a kemény közepét kivágjuk, majd a húsát felkockázzuk.

A mentát megmossuk, megszárítjuk konyhakendőn, felaprítjuk és a mozsárba szórjuk. Hozzáadjuk a cukrot és addig törjük-dörzsöljük, amíg a menta eltűnik és a cukor zöld lesz. Ha a menta túl sok levet engedne, és a cukor nagyon átnedvesedne, bártan adjunk hozzá több cukrot, garantáltan nem fog ránk romlani! :)

Az ananászt tányérokra adagoljuk és megszórjuk a zöld cukorral.

Jó étvágyat!

(Jamie Oliver)

Nem könnyű kiválasztani, hogy melyik ananász nem okoz majd csalódást. A mi családunkban a Mama a nagy ananászfogyasztó, már úgy pakolja a kosarába a boltban a tökéletes példányokat, mint amilyen élettapasztalattal a hagyományos konyhát vezető nagymamák a töltött káposztához való kápikat kongatják. Tőle tudom, hogy a szín egyáltalán nem mérvadó, sokszor épp a szemnek kellemes narancssárgák a rossz ízűek, túlérettek. A választásnál az illat a fő vezérelv: mindenképpen legyen illata, de friss, intenzív, nem pedig kicsit erjedt, túlérett. Érdemes megnézni az alját, amelyik penészes, azt jobb otthagyni.

Bundás kalács

Új kedvenc reggelink van, ráérős hétvégéken tökéletes indítása a napnak.

Kalácsból mindig van pár szeletnyi maradék, ami aztán szépen gyülekezik a fagyasztóban. Sajnos azonban a kalácspuding nagyon, de nagyon nem jött be, így új mentőötlet kellett. Erre a gyöngyszemre aztán hol máshol akadhattunk volna rá, mintsem a Hercegnők szakácskönyvében, ami természetesen családunk egyetlen hercegnőjének becses tulajdona.

Félve kezdtem hozzá, mert a bundás kenyér rokona, és azt igen nehéz volt édesen elképzelni. Az eredmény viszont felülmúlt minden várakozást: belül olvadós, kívül ropogós a kicsit rákaramellizálódott cukortól, melegen-hidegen tökéletes.

És persze legalább olyan szépséges, mint a bundáskenyér, úgyhogy fénytelen téli reggel lévén, egy telibe fotóval senkit nem akartam tőle elrémíteni -érjétek hát be azzal, ami Fanni szájából kilóg! :)

Bundás kalács

Hozzávalók: másnapos kalácsból 4-6 (ujjnyi vastag) szeletenként: 1 tojás, 1 púpozott tk cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1/2 kk fahéj, 1 dl tej, 3-4 dkg vaj

Elkészítés: A tojást simára habarom a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal, majd a tejjel is.

A vajat felforrósított serpenyőben megolvasztom. A kalácsszeleteket párszor megforgatom a tojásos tejben, majd a serpenyőben mindkét oldalukon aranybarnára sütöm őket lassú tűzön.

Fanni szerint egy pohár tejjel az igazi, én tejes kávéra szavazok.

Lencsesaláta

Szilveszterkor szent kötelességemnek éreztem, hogy a családi költségvetéshez a GYES-emen kívül egy lencsesalátával is hozzájáruljak.

Mivel Flat Cat ilyen ígéretet nem mellékelt a recepthez, perelni biztosan nem fogom, ha mégsem megfelelően alakul a büdzsé. :) Viszont amit az ízéről írt, az teljesen fedi a valóságot.

Én nem rajongok a száraz hüvelyeskért, de így még nekem is ízlett, apa meg egyenesen odavolt érte.

(Az eredeti recepthez képest történt pár apró változtatás, petrezselyem-nemszeretem okán.)

Lencsesaláta

Hozzávalók: 500 g lencse, 1 babérlevél, 2 kis fej lilahagyma, 2 szál sárgarépa, 3 gerezd fokhagyma, 5 ek extraszűz olívaolaj, 4-5 ek fehérborecet, 3 ek balzsamecet, 1/2 kk római kömény, 4-5 tekerésnyi bors, 1 tk nádcukor

Elkészítés: A lencsét éjszakára beáztatom, majd másnap sós vízben a babérlevéllel együtt puhára -de nem szét -főzöm.

A zöldségeket megpucolom, a hagymát és a répát finomra szeletelem, a fokhagymát a kés élével megroppantom, és egy nagy salátástálba teszem őket.

A lencsét leszűröm, a babért kidobom belőle és forrón a zöldségekre öntöm. Hozzáöntöm az olajat, eceteket, fűszereket, cukrot - valószínűleg utánasózásra is szükség lesz-, majd jól összeforgatom.

Pár órát álljon a hűtőben fogyasztás előtt, hogy az ízek összeérjenek.

Mi úgy tapasztaltuk, az első 24 órában a legfinomabb, érdemes frissen elkészíteni!