Camembert tésztabatyuban borecetes spenóttal és spárgával

A camembert sajt nem állt közel a szívemhez. Egészen mostanáig. 

Így tésztabatyuban átsütve abbahagyhatatlan volt, nálam felkerült a kedvencek listájára.

A gazdag, fűszeres tokaji borecet -amelyet a Tokaji Borecet Manufaktúra jóvoltából volt lehetőségem nekem is kipróbálni és rendesen bele is szeretni -pedig felteszi a koronát a spárgára és a spenótra.

Camembert tésztabatyuban borecetes spenóttal és spárgával

Hozzávalók 2 személyre: 250 g leveles tészta, 2 db 125 grammos camembert, 1 csomag zöldspárga, 1 nagy csokor spenót, fél dl száraz fehérbor, 3 ek tokaji tárkonyos borecet

Elkészítés: A tésztát kettévágjuk és akkorára nyújtjuk a darabokat, hogy a sajtok kényelmesen beleférjenek. A tészta szélét vízzel lekenjük és batyuvá csípjük össze.

A két kis batyut sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és 220 fokos sütőben 15 perc alatt megsütjük.

Amíg sül, letörögetjük a spárgák végeit és jó alaposan átmossuk őket. A spenótot is jól megmossuk és salátacentrifugában kiszárítjuk.

A spárgát alacsony hőfokon kevés olívaolajon pár percig sütjük, amíg szép fényt kap, majd megsózzuk és felöntjük fél deci bor, fél deci víz és 2 evőkanál borecet keverékével. Fedő alatt még néhány percig lassan pároljuk, majd félretesszük. A spárga levére rádobjuk a spenótot, picit sózzuk és hozzáöntjük a maradék ecetet, és 1 perc alatt megfonnyasztjuk.

A batyukat a zöldségekkel körítve tálaljuk.

Dinnyejégkrém

Az idei nyár legtutibb találmánya, abszolút kedvenc a házi jégkrémek között!
(Poci eddig nem is evett görögdinnyét, de fagyivá átalakítva annyira imádta, hogy esélyt adott az original formátumnak és azóta dinnyeevő lett! :)

Csokoládés céklatorta

Tökéletes recept, eszméletlenül finom süti, amin nem is csodálkoztam, mert Stahl Judittal eddig csak jó tapasztalataim voltak.

Nagyon jól sikerült brownie-ra hajaz.

A cékla ízét nehéz benne felfedezni, ha nem áruljuk el, mi van a sütiben, senki nem fog gyanakodni -három gyerekemből kettő nem vesz céklát a szájába, de ez a torta jól csúszott mindenkinek.

Benne vannak viszont a cékla jótékony hatásai: vitaminok, ásványi anyagok, és cukorból is kevesebb kell, hiszen kiválóan édesít. Szinte már nem is bűnözés... :)

Szerintem a két legtutibb állapota: közvetlen sülés után, langyosan, tele olvadt csokidarabkákkal, és másnaposan, összeérve. Úgyhogy érdemes nagy adagot csinálni, az öregedés nem tesz neki rosszat, napokig élvezhető.

Nyers céklasaláta

Elszalad lassan a tél, és nem írtam egy receptet sem. Könnyű kitalálni, visszatértem a munkába, vége a sok évnyi gyerekezésnek.

Most döbbentem rá, hogy van pár új kedvenc receptem, amit ha nem pötyögök be ide, előbb-utóbb elvész. Egy röpke kis táppénz adta meg a lehetőséget, hogy ezen eltöprengjek, és most gyorsan teszek is ellene! :)

A tavalyi év slágere a sült cékla volt, az ideié egyértelműen a nyers. Február már a mélypont, alig lehet épkézláb, ízletes, nem vegyszerréteggel bevont zöldségeket találni. A cékla még mindig biztos pont,  ez a saláta pedig annyira frissítő, mintha nem is tipikus téli étel lenne. A feta jól ellenpontozza a cékla édességét, nem szabad kihagyni!

Húsvéti sonka karácsonyra

Évek óta tervezem, hogy ki kellene próbálni a klasszikus angol mázas sonkát, de eddig esélyem sem volt a tervezés pontjáról előrébb mozdulni, mert év vége közeledtével általában duplázódtak, triplázódtak a munkahelyi teendők, így az adventi rákészülés, lenyugvás időszaka nekem gyakran éjszakai és hétvégi munkával telt. Az pedig alapelv nálunk, hogy december 20-tól kezdődően csak legvégső esetben megyünk a boltok közelébe, pláne egzotikus dolgok (mint a húsvéti sonka karácsonykor) után kutatni.

Liszt nélküli gesztenyés süti kétszer

Az utóbbi hetekben kétféle édesség uralja nálunk a terepet: créme brulee -ha készítek egy adaggal, utána kétnaponta kunyerálja vissza az egész család - és a tél közeledtével mindenféle gesztenyés dolog. Jelentem, én be is teltem egy időre, úgyhogy megyek mogyorót törni. :)

No tehát gesztenye. A két képen kétféle süti van, a felső gesztenyeliszttel készült és csak tojáshabbal, az alsó gesztenyepürével és egész tojásokkal. Mindkettő gluténmentes, és a cukrot is könnyedén helyettesíthetjük a tésztákban.

A fotók becsapósak, mert az első szárazabbnak, a második szaftosabb tésztának tűnik, valójában mindkettő inkább morzsálódós, kávésüti jellegű, főleg a püréből készült változat kért volna egy kis tejszínhabot is.

A gyerekek pillanatok alatt tüntették el mindkettőt, a második fotón látszik is, hogy épp csak egy szeletet sikerült megmentenem a fényképezéshez. Mindenképp jó alternatívának tartom őket, mint az átlagnál egészségesebb édességeket, ha a cukrot nyírfacukorral vagy édesítővel helyettesítjük, diétába is beilleszthetőek. És amire szerintem még kiválóan használhatóak: pohárkrémalapnak piskóta helyett.

Fahéjas harmónikakalács

Annyira gyönyörű ez a harmónikaszerű formázás, az esztétikai élvezet szinte ugyanakkora, mint az ízélmény. A látvány csodás, a fahéjillat a legszuperebb, az bekebelezése pedig ősi szertartás: véletlenül sem nyiszáljuk késsel, hanem "megtörjük a kenyerünket".

A kelttészta-készítés egyébként is terápiás foglalatosság, végtelenül megnyugtató, egyértelműen "ummmmmmm" érzés.

Hogy könnyű dolgotok legyen, végigfotóztam az elkészítés folyamatát. Ez a formázás alkalmazható hagyományos kenyértésztákkal is, bármilyen sós töltelékkel.

Levendulazselé

Nyáron egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy lecsipkedjem a szépséges levendulavirágokat. Többször megkísértett a gondolat, hogy zselévé transzformáljam őket a konyhában, de képtelen voltam kiskerti terményként tekinteni rájuk. Szerintem a méhek is egyetértettek velem. :)

Viszont amikor múlt héten az időjósok megijesztgettek a faggyal, már nem volt mit veszíteni. Learattam az utolsó termést és zselét főztem belőle.

Boszorkánykonyha kerekedett az ügyből, mivel nem morzsoltam le a virágokat a vékony száracskákról, így a főzet egy perc után harsogó zöldben pompázott. Kicsit felhúztam az orrom a dolgon, mert szimpi volt ugyan a zöld szín, adta volna magát egy kis bizarr halloweeni felhasználásra, csak hát én annyira rágyúrtam arra a gyönyörű korallos rózsaszínre...

Egy óra áztatás után leszűrtem az oldatot és meglepődtem a gyönyörű rózsaszínen, amivé változott -épp csak egy kicsit opálosabb volt a vártnál. Nyilván a szár zöldje gyorsabban oldódott, de a virágok mennyisége végül győzött: stimmelt a szín, a zselé íze pedig intenzíven levendulás lett. Ezzel a cukormennyiséggel határozottan lekvárról van szó, ha húsok, pástétomok mellé kínálnám, tovább csökkenteném az édesítést -az Oetker zselésítő bármit elbír.

Mogyorós-csokidarabos zabkeksz

Igaz, hogy a fotón kábé úgy néz ki, mint valami fasírt, de egyértelműen ez a kedvencem az eddigi zabkekszek közül. Ropogós és mogyorós, nagyon. A mogyoróvaj minden sütinek jót tesz, ez TÉNY.

Biztosan emiatt súgta a belső hang, hogy duplaannyit tegyek bele, mint amennyi a receptben meg volt írva. Na jó, belső hang nem is volt, simán a feledékenység, meg is ijedtem, hogy most aztán elcsesztem egyet Martha tökéletes receptjei közül. Ne áruljátok el neki, de az átirat is tökéletes lett, úgyhogy ez már nálam így is marad. Aki nem hisz nekem, az megkapja a linket az eredetihez, tessék. :)

Tortilla tex-mex hússal és camemberttel

Azt hiszem, egyetlen konyhai kütyüről sem mondtam annyiszor, hogy imádom, mint a mozsaramról. Ennek ellenére gyakran árválkodik szegény, mert hiányzik az a plusz öt perc, hogy beleméricskéljem a dolgokat és nekiálljak zúzni.

Pedig a mozsár, az  egy abszolút terápiás szerkezet. Az ember kitörheti-zúzhatja-döngetheti vele mindenféle feszültségét, ráadásul megdöbbentő intenzitású illatokat képes előhozni a fűszerekből. Jó, nagyon jó, mindenkinek kötelezővé tenném.

Flatcat tex-mex fűszerkeverékét mozsaraltam legutóljára, maradandónak szavaztuk meg, nagyon gazdag lett a hús vele. Hiányzott belőle a koriander, de a végeredmény így is kerek lett -legközelebb viszont azzal is kipróbáljuk, az alapanyag már beszerezve.

A tortillát egyébként így sütöm, forrón egymásra tornyozom és letakarom, így a gőzben megpuhul és könnyen tekerhető. Nagy adag készül mindig, a fagyasztóba is marad belőle -ötletszegény napokon előkapom és mindenki happy.

Mákos-kókuszos muffin

Nagyon régóta nem sütöttem muffint -nem tudtam elég lusta lenni hozzá. :) Mostanában azonban nagyon sokszor kellett különböző óvodai/iskolai eseményekre sütit készítenem, szabadtéri programokra, ahová nem praktikus semmi, ami krémes-maszatolós, így nyúltam ehhez a recepthez, ami már régóta mozgatta a fantáziámat.

Muffin kategóriában tényleg kiemelkedően jóba sikerült belenyúlnom. Ennél a sütinél nem spóroltak a vajjal, ami határozottan jót tesz neki, a szemes mák és a kókusz kettőse nagyon jó ruganyos struktúrát ad a tésztának, a citromhéj pedig pikáns ízt és illatot. Nézzétek, milyen szép kettétörve, szerintem magáért beszél. :)

Az elfelejtett szilvás lepény

Gyermekkoromban a nagyim nem sütött sokfélét, a klasszikus repertoár darabjait azonban elég sokszor, és mindig hatalmas mennyiséget.

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor szerettem volna magam is megsütni a régi kedvenceket, már nem emlékezett a receptekre, hiszen évek óta nem sütött. Most pedig egész távoli tájakon, huszonéves kora körül bolyong, amikor ezek a sütemények talán még nem is voltak az övéi.

Maradt hát a kísérletezés, ami ezúttal szinte a tökéletes végeredményt hozta.

Ezt a szilvás kalácsot azért imádtam, amikor kicsi voltam, mert segíthettünk a szilvadarabkákat a fahéjas porcukorba tumkolni, az ujjunkra vastagon ragadt a szilvalével keveredett cukor, és az effektív munkavégzés érdekében ezt időről időre kénytelenek voltunk leszopogatni.

Verhetetlen volt még a sülő szilvák illata, és végezetül a fahéjas szilvalében cuppogó lepény.