Komatál

 Lassacskán jó lenne megtörni a hallgatást, bár nem egyszerű időt lopni rá. Pici fiam igen szívesen hódol ugyanis a kulináris élvezeteknek, és ez a napom tetemes részét felemészti.

 Van persze néhány korábban megírt posztom, de ma valami mást szeretnék. Sok napfény mára nem jutott, de a postás érkezése beragyogta a napomat. Jött ugyanis egy kedves ajándék, egy szakácskönyv "Régi népi ételek" címmel.

 Ebből szeretnék idéznipár sort:

"Debelyacsán a hat hétig fekvő gyerekágyas szülőanyának látogatás alkalmával a régi, mintegy 200 éves szokás szerint a következő ételeket szokták vinni: csigaleves, paprikás, tejberizs, torta.

 Az ebédnek 10:30-11 órára ott kellett lennie a gyerekágyas kismamánál, sietni kellett, hogy az étel ne hűljön ki. A másik ok, nehogy valaki megelőzzön. Néha két-három, sőt több ebéd is érkezett, ilyenkor mindegyikből enni kellett pár falatot.

 .....(itt hosszasan értekezik a csomagolásról)

 Ha a torta nagy volt, és nem fért bele, akkor kézben vitték, úgyszintén a bort is. Rendszerint két asszony vitte, olykor jó messzire.

 A távolabbi rokon, szomszéd uzsonnát szokott vinni, ami általában rántott csirke vagy töltött borjúhús, töltött galamb. Míg a bába elmegy a keresztkomához meghívni komának, a komaasszony még egy uzsonnát visz, amikor pedig a baba betölti az 5 hetet, akkor már a kismama is felkelhet egy kicsit. Az édesanyának a szülés utáni első útja a templomba vezet."

Komatálat vivő asszony

 Olyan kedves, nem? Mondtam is a páromnak, akkor én most megyek, befekszek az ágyba, szóljon 3 és fél hét múlva, mert akkor már egy kicsit talán fölkelhetek, valamint üzenjen a szomszédságnak, hogy küldhetik a számba a töltött galambot. :)