2007. december 19., szerda

Étvágygerjesztő, bár rózsaszín...

Épp hercegnős korszakát élő Fannim elragadtatottan kiáltott fel, amikor meglátta a tányéron gőzölgő ebédjét: "RÓZSASZÍN!"


Lazacos-spenótos makaróni

Egy kis fej hagymát olívaolajon felaprítottam és üvegesre dinszteltem. Rádobtam 10 dkg aprított füstölt lazacot és 15 dkg kinyomkodott, leveleire szedett fagyasztott leveles spenótot, egyetlen tekerésnyi borsot törtem rá és egy percig pirítottam. 2 evőkanál tejszínnel összerottyantottam, végül levéve a tűzről belekavartam egy evőkanál vajat és beleszűrtem a roppanósra főzött fél csomag makarónitésztát, melyet a gyerekek kedvéért még szárazon rövire törtem. Reszelt parmezánnal tálaltam.

Sajnos a lelkesedés Fanninál csak addig tartott, míg a harmadik falatnál rá nem jött, hogy hagyma is van benne -legközelebb tehát nem lesz. Poci az adagja felét megette -nála mostanság az is elismerés, ha egyáltalán megkóstol valamit -,én meg epedve várom már jó étvágyának visszatértét. Apa pedig eredetileg nem volt beleszámolva a dologba, mivel tervei szerint aznap Pesten ebédelt volna, épp ezért főztem olyasmit, amit Ő nem szeret -mégis úgy alakult, hogy itthon maradt, és becsületére legyen mondva, magához vett fél tányérnyit. Én viszont kénytelen voltam háromszor is megpakolni a tányéromat.
Így aztán épp maradt még egy kis adag a doktornéninknek, aki épp délre futott be Mátét nézni, és épp úgy örült neki, mint én, mondván, az ő párja sem eszi a spenótot és a halat, ezért nem nagyon főzhet ilyesmit, pedig Ő de szeretné. Gyereknapoztunk hát mi ketten, a gyerekdoktornéni és én.

Nincsenek megjegyzések: