2007. július 13., péntek

Családriogató

Zöldbab -gyanítom, hogy sokakban nem vált ki őszinte lelkesedést, ha a tányérján látja. Kis családom is így van ezzel, de mivel a tervezett gombapörkölthöz már a harmadik zöldségesben nem sikerült gombát vásárolnom, enyhén vörösödő és gőzölgő fejjel kikaptam a fagyasztóból azt a kis zacskó zsenge zöldbabot, amit apukám a kiskertjéből tukmált rám.



Zöldbabpörkölt

Egy hatalmas fej hagymát felaprítottam és megdinszteltem. Rádobtam a zöldbabot -olyan 400 grammnyi lehetett- és fedő alatt majdnem puhára pároltam, szép lassan, néha pici vizet aláöntve, nehogy lekapjon. Megszórtam két kiskanálnyi pirospaprikával és egy evőkanál liszttel, picikét összepirítottam és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Sóval, friss borssal, majoránnával fűszereztem, valamint egy kevés gulyáskrémmel és cseppnyi mustárral. Két perc múlva kapott még egy pohár tejfölt, majd összerotyogtattam és (természetesen mini) fussilli tésztával tálaltam.

Nem nagy durranás, de nekem annyira ízlik, lehet a bab zöld hüvelyű vagy sárga, és az a vastagcsövű fajta -fogalmam sincs, mi a neve, én lóbabnak hívom-, az különösen jó. Egy a lényeg, zsenge legyen, szóba sem jöhet az öreg vagy a szálkás. És még egy nyereség: a gyerkőcöknek komoly figyelemfejlesztő és kézügyességi játék volt a babot kiválogatni a tészta közül. Az ebéd végén én ettem meg a tányérok szélén maradt zöldbabkupacokat. De a tejfölös szaftban éppúgy ott volt a finom zsenge bab íze, az elfogyott tésztástul.
(mamihami, 2007.07.13)

3 megjegyzés:

Limara írta...

Gyerekkoromban, sőt kicsit késöbb is halálosan utáltam a zöldbabot.Emlékeim szerint akkor nem volt olyan, hogy zsenge, mind szálkás, öreg, ehetetlen valami volt. Ma már szeretem nagyon :))

anyamanya írta...

Szóról szóra ezt mondhatnám én is. :) Ezért is nem kötelező megenni a miniknek, egyszer úgyis rákapnak... csak már lehet, hogy akkor nem én főzöm Nekik. :)

trinity írta...

Én a zöldbabfőzeléket hidegen is megeszem:)))
De idén kezdek rákattanni a hasonló pököltekre-finom ez is!!!