Grillezés level 2, marhahús!

Épp elég hosszú volt a tél, hogy a FÉRJnek (vagy nevezzem inkább Mr. Mamihaminak? :) legyen ideje álmodozni azon, milyen lesz az ő tökéletes grillsütője, beszerezni a kellő szakirodalmat és elméletben a grillezés mesterévé kiművelni magát.

Ha tökéletes grillsütő nem is lett, lett helyette szuper grillsütővel megáldott tökéletes szomszéd (millió 1-esekkel és 0-ásokkal kódolt virtuálpuszi Rékunak és Elődnek!), aki még el is battyogott a megfelelő helyre a régóta áhított érlelt marhahúsért. Kívánom, hogy az emberem vágyai csak ennyire teljesüljenek! :)

Innentől övé a szó:

16-17 éve grillezek. Na jó, ez kissé fellengzősen hangzik, olyan mintha a szakmám is ez lenne, de még akkor is, ha ez csak évente átlag 2-3 alkalmat jelent, ez már bizonyos mértékű tapasztalatot jelent. Az az átlag évi 2-3 alkalom eleinte akár 4-5 is megvolt, ifjú titánként rendkívül fontos embernek tudtam érezni magam amikor ennek a misztikus tevékenységnek a középpontjában én álltam. Sikerélményem is volt, többször idéztem elő spontán beszékelést a  tisztelt közönség körében – no nem a romlott hússal, hanem az időnként valóban porhanyós,szépen megsült húsokkal, esetleg a jól eltalált pácokkal.  Persze mai szemmel már gyanúsan tekintgetek vissza, hogy esetleg nem is a csodálat vezette a közönséget abban, hogy teljes mértékben átengedjék nekem ezt a kiváltságot húselőkészítőstül, pácolásostul, parázskészítőstül, órákon át sütögetőstül, és végül grillkütyü sikálóstul, hanem a megfelelő balekot látták meg bennem. Ha a végeredmény egészségre nem ártalmas, és jobban esik, mint egy nekifutásból tökön rúgás (a szenvedő oldalon állva), akkor végülis már megéri, hogy más vesződjön vele. 

Latkesz zsenge kukoricával

A zsenge kukoricának is lejár a szezonja lassan, de azért az ügyesek -vagy szerencsések?- még levadászhatnak a piacon néhány csövet!

Tegnap este óta bizton állítom, hogy csöves kukoricával jobb nem történhet, mint hogy csak úgy nyersen a grillrácsra dobják, kicsit megsózzák és vajjal időnként megkenegetik.

Persze szuper felhasználási lehetőség ez a latkesz is, gyerekeknél nagyon be lehet vágódni vele! Különlegességét nem csak a nyers kukoricaszemek adják, hanem hogy sűrítőanyagként is kukoricaliszt kerül bele.

Halgombóckák citromszószos tésztán

Eddigi legfinomabb halfasírtomat sikerült összehozni hétfőn, teljesen felvillanyozott, rövidesen halbulger formában is elkészítem majd.

Merthogy mostantól minden héten egyszer halnap, szilárd és megrendíthetetlen elhatározásom szerint. Nálunk ez nem olyan könnyű feladvány, mert a család nagy része a "nem túl halízű" halételeket akceptálja csak -ez a fasírt teljesen megfelelt ennek a kritériumnak.

Egészséges hétköznapi apróságok

Ha főzök, fontos, de nem elsődleges szempont, hogy egészséges legyen. Inkább valami jóféle egyensúlyt keresek, bevállalható kompromisszumokat.

Hogy példa is legyen: bőrös császárhúsból aligha fogok fitness-ebédet varázsolni, de ahogy ez a zsírral vastagon erezett hús beveszi az ízeket, arra néhanapján szükségünk van testileg-lelkileg.

Szkeptikusan álltam neki ennek a zsírszegény fasírt-verziónak is, főleg hogy korábban próbáltam már a tepsin sült rántott húst, ahol azért nagyon különbözik a végeredmény textúrája a hagyományostól. Ezek a fasírtgolyók viszont szerintem még finomabbak is lettek, nálam kiszorították olajban sült elődjeiket az étlapról.

A brokkoliról meg az ember hajlamos elfeledkezni, pedig az én asztmás kis családomnak heti rendszerességgel jól jönne a tüdőre kifejtett élettani hatása miatt, de a szív- és érrendszer egészségének is fontos támogatója és hatékony savkötő. Csak egy-két szerethető elkészítési módot kell hozzá találni!

Kistücsök, Auguszt...

Néhány jól kiérdemelt pihenős napot töltünk épp a Balatonon. Tegnap a strandon az Auguszt pavilon tulajdonosnője röplabdázott mellettünk a családjával, és felelevenedett bennem a levendulás sütijük zsenialitása és a lelkesedés, amit kiváltott belőlem anno. Ma pedig a Kistücsökben ebédeltünk: ez a hely másodszorra is lenyűgözött, az ízlelőbimbóknak egyik meglepetés a másik után, hogy mit képesek kihozni ugyanazokból a zöldségekből és húsokból, amik nap mint nap a saját konyhámban is előfordulnak.

Számomra az utóbbi évek leginspiratívabb helyszínei, ráadásul a kettőt most egymás mellé tette a véletlen... Akaratlanul is újra meg újra ezen őrölnek az agykerekeim: hogy valami hasonló kellene a mindennapokban is. Barackos sültpapriakrémmel körített pisztáciás nyúlpástétommal libegni az étkezőasztal felé -nem egészen erre gondolok. :) Hanem megtanulni úgy bánni az alapanyagokkal, hogy a legtöbbet hozuk ki belőlük.

Mentafagyi csokidarabkákkal

Kézenfekvő lenne, hogy egy mentás-keserűcsokis fagyit "After Eight" fagyinak tituláljak, mégsem teszem, mert nagyon más hangsúlyt kapnak benne az ízek: hiába hasonló a kombináció, a végeredmény picit sem hasonlít. A fagylalt alapvetően lágy, tejszínes jellegű, nem harsog benne a mentaíz. Nálam abszolút dobogós lett.