Már régóta gondoltam arra, hogy leírom, melyik héten mit ettünk. Leginkább azért, mert én is szeretem elolvasni mások menüit, ötletet adnak, elgondolkodtatnak, hogyan lehetne jobban csinálni.Jómagam mindig megtervezem az étkezéseket, egy vagy két hétre előre.
Számos oka van, amiért ezt teszem, íme csak a legfontosabbak:
-Három pici gyerkőc mellett már nincs deffiniálva az "elugrom a boltba valamiért" fogalma. A közeli kisbolt is minimum fél órás túra, és ott aztán tényleg csak az alapdolgok kaphatók. Ha pedig zöldség-gyümölcs vagy hús a hiánycikk, akkor autóba kell gyömöszkölni az egész famíliát... Márpedig ha napról napra találom ki a főznivalót, biztos, hogy mindig akad hiányzó hozzávaló. A tervezéssel megspórolom ezt a rengeteg időt, nekem pedig minden perc aranyat ér.
-Kis családomat rajtam kívül igencsak válogatós egyének alkotják. Alig akad néhány étel, amit mindannyian szeretnek. Amíg napról napra főztem, szörnyű rossz érzés volt, hogy kiötöljem, mit főzzek, amit mindenki megeszik. Hosszú távon gondolkodva viszont minden nap másnak kedvezek (vagy inkább mással tolok ki? :), vagyis mindenki kap ínyére valót, de kössön azért némi kompromisszumot is. Ráadásul ha valamelyik étel valakinek az "abszolút nemszeretemek" közé tartozik, úgy intézem, hogy maradjon az előző napiból egy kis mentő adag.
-Bele tudom tervezni a menübe azt is, hogy szinte mindig legyen valami, amit Máténak is adhatok, így nem kell külön főzőcskéznem a manókaját. (PL. a mai zellerkrémlevesből még a tejszínezés előtt kicsentem Neki egy adagot.)
-Sok étel van, amiből dupla adagot főzni szinte semmivel nem kerül több munkába. Előre átgondolom, mi az, ami fagyasztható, vagy más étellé átalakítható, ezekből rögtön többet főzök, és irány a fagy.
Általában nem azzal van gondom, mit főzzek, hanem hogy hogy válasszam ki a rengeteg mindenből, amire vágyom, azt a keveset, ami egy hétbe belefér. Folyamatosan agyalok azon, hogy tudom a legkisebb időráfordítással legjobbat kihozni konyhai tevékenységemből.
Most épp ott tartok, hogy legtöbbször 2 napra főzök, de általában egy picit megvariálom, hogy sosem legyen teljesen ugyanaz -majd meglátjuk, beválik-e, mindenesetre a "minden nap új étel", bár ideális lenne, túl sok időt vesz el. Így is sokszor becsábítom a gyerkőcöket a konyhába, mesélek nekik, amíg főzök, vagy főznek velem. Ám aki naponta főz, tudja, ha megfőtt az étel, a munkának még a felével sem vagyunk készen, jöhet a mosogatás, takarítás, és ez idő, idő, idő...
Csak az ebédeket fogom leírni, és ha valami újdonság készül reggelire, uzsonnára vagy vacsorára, a végén megemlítem majd. Egyébként reggelizni szinte mindig édeset szoktunk, műzlit, joghurtot, gyümölcsöt, lekváros, mézes vagy nutellás kenyeret, péksütit. Az uzsi mindig gyümölcs, és hozzá valami rágcsa, mondjuk kölesgolyó, frissen kipattogatott kukorica, korpás keksz és társai, és persze időnként bűnözünk is. A vacsi pedig legtöbbször szendvics, melegszendvics, friss zöldség, rántotta vagy tojáslepény, néhanapján (nem szívesen) virsli.
Hát ennyit a tervről, remélem, a következő poszt a megvalósítás lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése