Zsuzsi a Maszatkonyhából megtisztelt azzal, hogy megajándékozott a Yum-yum díjjal. Meglepődtem, és meg is hatódtam a dolgon.
Az indoklása nagyon kedves volt nekem: azért, mert "földhözragadt" alapanyagokból "életszagú" étkeket kotyvasztok. Pár hónappal ezelőtt téma volt ez a gasztrobloggerek között, és bár én nagyon kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy hozzászóljak, magamban maradtam abban a meggyőződésben, hogy bizony az átlag magyar ember nem parmezánon és avokádón nő nagyra -szándékosan írtam a saját kedvenceimet!-, és a pénztárcája sem duzzad sajnos, és a lelkem inkább vonzódik a "locavore" vonalhoz, ami persze nem zárja ki a próbálgatást, kóstolgatást, de a hétköznapok nagy részét hagyományos alapanyagokból készült ételek uralják, nem feltétlenül hagyományos receptek alapján.
Én egyetlen blogtulajdonosnak szeretném továbbadni a díjat, nem azért, mert nem lenne több tucat jelöltem, inkább mert szeretném meghagyni minél többeknek nem csak a kapás, az adás örömét is.
Vannak nekem is nagy kedvenceim, akikhez 2-3 naponta benézek, de azt hiszem, nem nagyon akad olyan gasztoblogger, akinél nem járok időnként. Úgy érzem, nagyon színes és izgalmas ez a társaság.
Vannak csodálatosan kidolgozott blogok, ahol az ételről szinte mindent megtudunk és biztosak lehetünk, a tökéletesen autentikus változatot találhatjuk ott, követhetjük a receptet betűről betűre. Van, aki szinte dogmatikus, minőség vagy egészség tekintetében. Vannak hozzám hasonló főzőcskézők, akik mindenfélét kipróbálnak és idő híján inkább csak elkattan a fényképezőgép is. Nagyon szeretem a vegetáriánusok kis csapatát, számtalan téren teszik gazdagítanak minket. És persze az ifjoncok, akikre irigykedem is, mert nekik még megadatik, hogy szívvel-lélekkel átadják magukat a főzésnek, a beszerzéstől a gyönyörű fotókig, a lelkesedésük magával ragadó! Sokkal több időt el tudnék tölteni, eme hatalmas választékot olvasgatva, mint amennyi jut rá.
Mégis van néhány blog, ami számomra kiemelkedik a többi közül. Ami közössé teszi őket, az a kreativitásnak egy sokkal magasabb szintje.
Ági számomra ilyen. Úgy érzem, ha nem lenne a világon szakácskönyv, sem olyan fórumok, ahol ötleteket, recepteket csippenthetünk, ha kétszáz évvel ezelőtt élnénk, főzés terén is dogmatikus világban, Ági konyhája akkor sem lenne hagyományos, Ő akkor is alkotna. Ösztönösen főz, bármiből lakomát varázsol. Mindennek, amit csinál, stílusa van, olyannyira egységes és mindenki másétól elütő.
Bevallom, ha majd egyszer esetleg "nagyon aranyos gasztroblogger" díjat osztogatunk, nekem akkor is Ő lesz az egyik díjazottam, de ez a "yum-yum" most a konyhatündérnek, blog- és szakácskönyvírónak szól!
Ági, fogadd szeretettel!
Az indoklása nagyon kedves volt nekem: azért, mert "földhözragadt" alapanyagokból "életszagú" étkeket kotyvasztok. Pár hónappal ezelőtt téma volt ez a gasztrobloggerek között, és bár én nagyon kevésnek éreztem magam ahhoz, hogy hozzászóljak, magamban maradtam abban a meggyőződésben, hogy bizony az átlag magyar ember nem parmezánon és avokádón nő nagyra -szándékosan írtam a saját kedvenceimet!-, és a pénztárcája sem duzzad sajnos, és a lelkem inkább vonzódik a "locavore" vonalhoz, ami persze nem zárja ki a próbálgatást, kóstolgatást, de a hétköznapok nagy részét hagyományos alapanyagokból készült ételek uralják, nem feltétlenül hagyományos receptek alapján.
Én egyetlen blogtulajdonosnak szeretném továbbadni a díjat, nem azért, mert nem lenne több tucat jelöltem, inkább mert szeretném meghagyni minél többeknek nem csak a kapás, az adás örömét is.
Vannak nekem is nagy kedvenceim, akikhez 2-3 naponta benézek, de azt hiszem, nem nagyon akad olyan gasztoblogger, akinél nem járok időnként. Úgy érzem, nagyon színes és izgalmas ez a társaság.
Vannak csodálatosan kidolgozott blogok, ahol az ételről szinte mindent megtudunk és biztosak lehetünk, a tökéletesen autentikus változatot találhatjuk ott, követhetjük a receptet betűről betűre. Van, aki szinte dogmatikus, minőség vagy egészség tekintetében. Vannak hozzám hasonló főzőcskézők, akik mindenfélét kipróbálnak és idő híján inkább csak elkattan a fényképezőgép is. Nagyon szeretem a vegetáriánusok kis csapatát, számtalan téren teszik gazdagítanak minket. És persze az ifjoncok, akikre irigykedem is, mert nekik még megadatik, hogy szívvel-lélekkel átadják magukat a főzésnek, a beszerzéstől a gyönyörű fotókig, a lelkesedésük magával ragadó! Sokkal több időt el tudnék tölteni, eme hatalmas választékot olvasgatva, mint amennyi jut rá.
Mégis van néhány blog, ami számomra kiemelkedik a többi közül. Ami közössé teszi őket, az a kreativitásnak egy sokkal magasabb szintje.
Ági számomra ilyen. Úgy érzem, ha nem lenne a világon szakácskönyv, sem olyan fórumok, ahol ötleteket, recepteket csippenthetünk, ha kétszáz évvel ezelőtt élnénk, főzés terén is dogmatikus világban, Ági konyhája akkor sem lenne hagyományos, Ő akkor is alkotna. Ösztönösen főz, bármiből lakomát varázsol. Mindennek, amit csinál, stílusa van, olyannyira egységes és mindenki másétól elütő.
Bevallom, ha majd egyszer esetleg "nagyon aranyos gasztroblogger" díjat osztogatunk, nekem akkor is Ő lesz az egyik díjazottam, de ez a "yum-yum" most a konyhatündérnek, blog- és szakácskönyvírónak szól!
Ági, fogadd szeretettel!
2 megjegyzés:
Bearanyoztad a reggelemet!
:)
Ha már a napocska nem volt rá hajlandó! :)
Megjegyzés küldése