Csirkehúsos-sajtos baklava

Főiskolás koromban volt egy török pékség a Gizella utcában, ahol sok csoda mellett a legfinomabb baklavákat árulták -itt kaptam rá erre a szirupos-diós édességre, tucatjával vásároltam őket, és azóta sem ettem olyan finomat, mint ahogy ők sütötték. Lehet, hogy egész Törökországig kellene mennem ezért a tökéletességért.

Annak az ételnek, amit most leírok, épp csak annyi köze van a baklavához, hogy ő indította meg bennem az ötletet, aminek a vége ez a husis változat lett. Meg hogy majdnem annyira szeretem.

Csirkehúsos-sajtos baklava

Egy kisebb tepsihez kell két csomag réteslap, két nagy csirkemell, egy kocka vaj, 30 deka reszelt sajt, 2 deci sűrű főzőtejszín és 1 deci tej.
A kifilézett húst nagyon-nagyon vékony szeletekre vágtam, szinte átlátszóra -ehhez egy kiválóan működő filézőkés nélkül nem is nagyon érdemes hozzákezdeni. A tejszínt a tejjel simára kevertem, a vajat felolvasztottam. Ezután egy kisebb tepsibe rétegeztem: alulra 3 réteslap, természetesen mindegyik vajjal megkenve, rá egy rétegben sóval, frissen őrölt borssal, kevés szerecsendióval fűszerezett husi, erre sajt és a tejszín fele. Ezt mégegyszer megismételtem, a tetejét ismét három megvajazott réteslappal borítottam és jól megszórtam sajttal. 40 percre irány a 190 fokos sütő.
A sütő aljára beraktam néhány héjas krumplit is, ők is hadd süldögéljenek.
Amíg sültek, gyümölcsszószt készítettem: két maréknyi aszalt gyümölcsöt -ezúttal meggyet, fügét, epret és szilvát- felöntöttem száraz vörösborral, úgy, hogy kétujjnyira ellepje. Csak egy csipetnyi sót tettem bele, hogy kihozza a gyümölcsök ízét, semmi mást. Pár perc múlva megpuhultak, ekkor pici keményítővel és egy deci tejszínnel besűrítettem a mártást.
Egy perccel a husis rétes elkészülte előtt kihalásztam alulról a krumplikat, egy tepsibe tettem őket kettévágva, bekentem olívaolajjal és megszórtam pici sóval, és ő foglalta el a husi helyét a sütőben, nagyon magas fokozaton, hogy kicsit ropogósra süljön.



Poci a teljes adagját elpusztította -kisebb csoda! Fanni "isteni", "mennyei" felkiáltásokkal ette. Apa azt mondta, "elég jó" -nőies stílusban elkészített húsételeknél ez a Nála elérhető maximum. Én meg betegre ettem magam vele. Nyami.
(mamihami, 2007.07.16.)

Családriogató

Zöldbab -gyanítom, hogy sokakban nem vált ki őszinte lelkesedést, ha a tányérján látja. Kis családom is így van ezzel, de mivel a tervezett gombapörkölthöz már a harmadik zöldségesben nem sikerült gombát vásárolnom, enyhén vörösödő és gőzölgő fejjel kikaptam a fagyasztóból azt a kis zacskó zsenge zöldbabot, amit apukám a kiskertjéből tukmált rám.

Zöldbabpörkölt

Egy hatalmas fej hagymát felaprítottam és megdinszteltem. Rádobtam a zöldbabot -olyan 400 grammnyi lehetett- és fedő alatt majdnem puhára pároltam, szép lassan, néha pici vizet aláöntve, nehogy lekapjon. Megszórtam két kiskanálnyi pirospaprikával és egy evőkanál liszttel, picikét összepirítottam és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Sóval, friss borssal, majoránnával fűszereztem, valamint egy kevés gulyáskrémmel és cseppnyi mustárral. Két perc múlva kapott még egy pohár tejfölt, majd összerotyogtattam és (természetesen mini) fussilli tésztával tálaltam.

Nem nagy durranás, de nekem annyira ízlik, lehet a bab zöld hüvelyű vagy sárga, és az a vastagcsövű fajta -fogalmam sincs, mi a neve, én lóbabnak hívom-, az különösen jó. Egy a lényeg, zsenge legyen, szóba sem jöhet az öreg vagy a szálkás. És még egy nyereség: a gyerkőcöknek komoly figyelemfejlesztő és kézügyességi játék volt a babot kiválogatni a tészta közül. Az ebéd végén én ettem meg a tányérok szélén maradt zöldbabkupacokat. De a tejfölös szaftban éppúgy ott volt a finom zsenge bab íze, az elfogyott tésztástul.
(mamihami, 2007.07.13)

Gyümölcsleves főzés nélkül

Ha nyár, akkor szinte minden héten gyümölcsleves. Ezt a variációt még réges régen egy ötgyermekes barátnőmnél ettem először -Ő aztán tényleg rá volt utalva, hogy minél gyorsabban elkészíthető ételeket eszeljen ki.
Mi családilag ezt a variációt szeretjük legeslegjobban.

Pudingos gyümölcsleves

Egy tasak főzés nélküli pudingport -általában gyümölcsös ízűt használok, de most csak vanília és puncs közül választhattam a kisboltban, utóbbi mellett döntöttem és nagyon finom lett- kétszeres mennyiségű (vagyis 1 liter) tejjel készítek el. Ízlés szerint lehet hozzá egy kis porcukrot is adni.
Gyümölcsök közül ehhez a leveshez azokat érdemes választani, amik a főzött gyümölcslevesben lényegében elvesznek: epret, málnát, áfonyát, ribizlit... Én ezúttal egy tálka málnát és egy tálka elfelezgetett nagyszemű szedret zúdítottam bele.
Ezután kapott egy éjszakát a hűtőben, hogy az ízek szépen összeérjenek.

És végül az utolsó cseppig eltűnt kisebb és nagyobb pocakokban.
(mamihami, 2007.07.08)

Mosolygós pizza

"Kislányom egyik kedvelt szakirodalma a -szerintem elég bugyuta, de nagyszülők által buzgón szponzorált- Micimackó magazin.
Ennek egyik számában jelent meg a tigris pizza, amit most sajnos fénykép híján nem fogok megmutatni: ez sült ki először, és rárontott a csapat. Marad a második, a kistesója, a mosolygó pizza, saját "dizájn".
Legfőbb szépsége, hogy a díszítést jórészt Fanni lányom alkotta. De ígérhetem, hogy a nagy sikernek köszönhetően előbb utóbb a tigrisest is bemutatom -legközelebb majd az kerül másodjára a sütőbe.

Mosolygó pizza

Fél kocka élesztőt langyos cukros-lisztes tejben felfuttattam, közben 35 dkg lisztet kimértem és szórtam bele némi sót, cukrot. Majd az egészből langyos vízzel nem túl lágy kenyértésztát gyúrtam.
A tészta a napon boldogan keledezett, ezalatt mi is kerteztünk egy nagyot a csipet-csapattal.
Ezután két kapcsos tortaforma alját használva tepsi helyett két pizzaalapot lapogattam, gyorsaság kedvéért most nem főzögettem paradicsomszószt, csak kikevertem egy parikonzervet ugyanannyi jobbfajta ketchuppal, sóval, friss borssal, kakukkfűvel, oregánóval, és ezt kentük Fanni segítségével a tésztára.
Hogy ki mit tesz rá, ez már tényleg csak hangulat dolga, egyre érdemes odafigyelni: ha a végén díszíteni akarjuk, érdemes egyenletesen elrendezni rajta a finomságokat, különben szétfolyik a sajt és vele a dísz is. A miénkre szalámi, hagyma, paradicsomkarikák kerültek, majd sok-sok sajt, és ennek a tetejére az arca: olajbogyó a szeme, parikarika a mosolygója, pari az orra is és metélőhagyma a szája, szempillája.
Nem véletlen, hogy kissé nőcis külsőt kapott: Fanni természetesen a szempillák felrakását élvezte legjobban.
Kb. 25 perc a sütőben és kész is lett.

A napocska olyan ügyesen megkelesztette a tésztát, hogy sokkal finomabb, ropogósabb lett, mint a padlófűtésen vagy vastag paplan alatt kelő téli tésztáim."
(2007.07.02.)

Argentin padlizsán

"Mivel nyáron gyakran lehet szép kemény padlizsánokat kifogni a zöldségesnél, szinte minden héten eszünk padlizsános ételt. Ezúttal viszont nem volt szerencsém: a kupacból csak kettőt sikerült kihalászni, ami elég kemény és friss volt. Ilyenkor mindig lázong a vérem, hogy tehetik ki azokat a lottyadtakat, ráadásul csillagászati áron.
Így az én ételembe is feleannyi padlizsán került, mint amennyit szerettem volna.
Ez a recept valamelyik internetes fórumról származik, némi átalakítással.

Argentin padlizsán

A padlizsánokat meghámoztam, felkarikáztam nem túl vékonyra, kisóztam és hagytam lecsöpögni.
Eközben egy nagy fej hagymát felaprítottam, olajon üvegesre dinszteltem, majd rádobtam két doboz picire aprított egészpari konzervet, sóval, frissen őrölt borssal, egy babérlevéllel, oregánóval, majorannával és lestyánnal fűszereztem, került bele egy kevés cukor is és fél deci tej, majd jó sűrű paradicsomszósszá rotyogtattam.
Míg a szósz főtt, a padlizsánokat csak úgy natúr, pici citromlével és oregánóval belepakoltam egy tepsibe és 15 percet sütöttem, valamint egy csomag spagettit is megfőztem, de csak félkeményre. A tepsiben csak egy sor padlizsánt hagytam, a többit kiszedtem, a tésztát pedig összekevertem a paradicsomszósszal. Ezután jött a rétegzés: a már tepsiben levő padlizsánra öntöttem a tészta felét, rá egy sor padlizsánt, jó bőven megszórtam reszelt sajttal, majd újabb tésztaréteg, padlizsán és sajt.
Már csak negyed óra a forró sütőben, és el is készült."
(2007.07.01.)