A két héttel ezelőtti trópusi esőerdő-klímából egyenesen a novemberbe pottyantunk. A gyerkőcök is érzik, hirtelen karácsonyi hangulatuk lett, ösztönösen előszedik a télapós és karácsonyos mesekönyveiket, az imádott Bóbita is állandóan a Száncsengőnél és a Suttog a fenyvesnél nyílik ki. Én sem panaszkodhatom -most, hogy lassacskán elefántmamivá változom, jól esik a hűvös, egy kicsit hiányzik ugyan pár jó meleg kismamagatyó -mindháromszor nyárra esett a nagypocakosság, így kánikulaszerkókból vagyok csak fölszerelve-, de ezt a másfél hónapot már szedett-vedett öltözékben is kihúzzuk.... Ám a vacogós reggelek mindegyre csak a finom illatos karácsonyi süteményeket és a laktatós téli étkeket juttatják eszembe. Ma nem bírtam tovább, és sütöttem!
Almasüti
Durva lyukú reszelőn annyi hámozott almát reszelek le, hogy fél kilónyi legyen a végeredmény. Hozzácsorgatok 15 deka virágmézet, keverek bele 10 deka cukrot, 2 kávéskanál fahéjat -néha az egyiket mézeskalácsfűszerrel helyettesítem-, 5 deka mazsolát, egy evőkanál rumot. Ez a keverék állhat egy órácskát, hadd eressze ki szépen a levét. Ezután belekeverek 10 dkg darált diót, 25 dkg lisztet, 1 csomag sütőport -ha esetleg túl sűrű lenne, pici almalevet. Szilikonos sütőpapírral(a hagyományos fehér nem jó, mert beleragad, akkor inkább csak simán olajozzuk ki a formát!) bélelt Kastenform-ba (nem tudom, mi lehet a magyar megfelelője, őzgerincforma, de szögletes) teszem és 45 percig sütöm 190 fokon.
Forró fahéjas vaníliamártást kínálok hozzá, ami készülhet fahéjjal fűszerezett sodóporból is, vagy ha van rá időm, főzött tojássárgájás krémből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése