Azt hiszem, mi családilag egy véleményen vagyunk afelől, hogy a vilmoskörte a legcsodálatosabb őszi gyümölcs. Édes, zamatos, puha -a gyerkőcök nem szenvedélyes gyümölcsevők, de a vilmos mindig jöhet.
Pár héttel ezelőtt csak kőkemény darabok voltak a zöldségesben, bíztatott persze az eladó, hogy hamar beérik, de csak úgy fanyalogva, "jobb híján" vettem meg. És csodák csodája, másnapra már puha volt! Így aztán azóta inkább a kemények közül szemezgetek, hiszen az nem törik össze, mire hazaérek vele, és nem is kásásodik meg, ha véletlenül 1-2 nappal tovább áll.
A vilmoskörte az alapanyaga a párom kedvenc süteményének is, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok. Hajszálvékony tortácska, ám meglepően kiadós!
Csokoládés körtetorta
A linzertésztához 125 gramm lisztet 80 gramm vajjal elmorzsolunk, majd 70 gramm cukorral, 40 gramm kakaóporral és 1 tojássárgájával tésztává gyúrunk. Fóliába csomagolva fél órát hűtőben pihentetjük, majd kibélelünk vele egy kivajazott piteformát. Bekenjük vékonyan lekvárral -más-más hatást érünk el narancs-, barack- vagy piros bogyósgyümilekvárral, én messzemenően a legutóbbit preferálom-, vékonyan meghintjük liszttel, hogy a bőségesen kiengedett körtelét összefogja, majd legyezőszerűen beborítjuk 3 vékonyan felszeletelt vilmoskörtével. Egy evőkanál cukorral megszórjuk a tetejét és 45 percre bedugjuk a 175 fokos sütőbe. Ha megsült, 50 gramm felolvasztott finom keserűcsokoládéval locsoljuk meg.
Mivel a tészta kiválóan viseli a fagyasztást, én ilyen pici adaggal nem kezdek el pepecselni, legalább a négyszeresét gyúrom be, és amikor megkívánjuk, előkapom.
És ami még nagyon fontos: csakis lédús körtéből finom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése