Évekkel ezelőtt történt, hogy egy nagyon jó barátunk vendégeskedett nálunk. Valóban JÓ barátról van szó, nem afféle vigyorgunk egymásra kapcsolatról, így aztán nem restellte szegénykém bevallani, hogy elfogta a pánik, amikor megtudta, hogy olyan levest szándékozunk Neki szervírozni ebédre, ami jóformán másból sem készült, csak hagymából. Nem kevés hősiességgel mégiscsak rávette magát a kóstolásra. Ahhoz már nem volt szükség különösebb hősiességre, hogy az első néhány kanalat emberes adag kövesse. A hab a tortán mégiscsak az volt, amikor szenteste előtti napon megcsörrent a telefon: nem mondanánk el gyorsan a receptet, mert annyira ízlett, hogy újdonsült asszonykájával úgy gondolták, ez vezetné be a karácsonyi vacsorát...
Nem olvastam még két egyforma hagymaleves-receptet. Az enyém annyira egyszerű, hogy inkább már puritánnak mondanám. Annyira szeretjük így, hogy nem volt szívem kísérletezni másfajtával. Persze azért ha valaki meghív egy kóstolóra az Ő hagymaleveséből, szívesen elfogadom!
Hagymaleves
8 nagy fej vöröshagymát meszabadítok a héjától, kettévágom és felszeletelem őket -lényegében a végeredmény egy hatalmas kupac "hagymafélkör". Olajon addig párolom, míg nagyjából felére esik össze, vagyis nem túl puhára. Ekkor megszórom egy púpozott evőkanálnyi liszttel, összepirítom, és felengedem: ha van a fagyasztóban húsleves, akkor felesben ezzel és vízzel, majd utánasózom, ha nincs -nyilván ez a gyakoribb-, akkor vízzel öntöm föl, és úgy használom a leveskockát, hogy literenként teszek hozzá felet (vagyis a használati utasításban megadott mennyiség negyedét), és utánasózom. Lényeg, hogy a leveskocka íze semmiképp ne ütközzön ki belőle, szinte csak jelképesen van benne. Szinte csak néhány perc főzés kell neki, mire a hagyma megpuhul. Ekkor felöntöm 2 dl tejszínnel, frissen őrölt borssal és szerecsendióval fűszerezem és összerotyogtatom.
Tűzforrón kerüljön a tányérokba, a párom parmezánnal, mi a gyerkőcökkel inkább emmentáli jellegű reszelt sajttal szeretjük. Ha ilyen csodálatos cipóba kerül, akkor nem érdemes nagyon küzdeni második fogással, mert lényegében jóllakik vele az ember -mi ezért inkább pőrén fogyasztjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése