2007. október 11., csütörtök

Tökös, de nem tökölős

 A sütőtöklekvár elkészítésével nem kell még sietni, hiszen a szakértők állítják, a sütőtök akkor igazán jó, ha már megcsípte a fagy. Én csak azért vágtam bele még szülés előtt, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy az első néhány 3 gyerekes hónapomban nem a befőzés lesz a fő tevékenységem. Ez a finomság viszont boltban nem kapható.



Sült töklekvár

 Állítom, hogy a nagydobosi sütőtök az igazi, de őkelme olyan hatalmas, hogy utolsó hónapos kismamaként már nem volt erőm megküzdeni vele. Így aztán két 2,5 kiló körüli kanadai tök lett az áldozat.
 A tököket megmostam, kettévágtam és forró sütőben illatosra-édesre sütöttem őket. A kikapart tökbelsőt egy nagy fazékban összerotyogtattam fél kiló cukorral és egy lédús citrom levével (a mennyiségeket azonban mindenki a saját ízlése szerint változtathatja). Nem szívesen, de a biztonság kedvéért tettem bele picike Na-benzoátot, majd üvegekbe töltöttem és a fejükre állítva 2 napra dunsztba tettem őket.

Nincsenek megjegyzések: