2008. április 17., csütörtök

Újra itt!

Eltűnő-feltűnő gasztrobloggerré váltam, elnézést érte! Három gyerkőcöm és az apájuk egyszerre adták meg magukat egy kiadós ovis náthavírusnak, Máténál némi fülgyuszival fűszerezve. Mire aztán sikerült lezárni a lógóorrkapkodós-fülmelegítgetős időszakot, ami bizony a nap 24 óráját kitöltötte így néggyel felszorozva, belekezdtem egy kis tavaszi lakásrendezgetésbe -ilyenre is csak este jut időm, ha épp nem a vasalót markolom. Így esett, hogy hiába vágytam ide a blogba, nem jutottam hozzá.

És tartozom még egy vallomással. Most, hogy a tavasz örömére székhelyünk a fűtött szobából áthelyeződött a kertbe, még az eddiginél is nehezebb megbirkóznom a napi főzés feladatával. Teljesen specializálódtam a max. 30 perc alatt elkészülő ételekre, és még ezalatt is tucatszor ki kell rohannom a gyerekekhez, mert bár a konyhaablakom szándékosan épp a kert játszós részére néz, a kinti eseményeket gyakran nem elég csak látni, kommandós közbelépés is szükséges.
Lényeg a lényeg, olyan irigy vagyok, hogy szinte vörösödik a fejem, ha látom, másoknál milyen csodálatos, munkaigényes finomságok születnek, látszik az ételen, a tálaláson, a fotón, hogy itt minden odafigyeléssel, belefeledkezve készült. Sajnos ilyesmit én a közeljövőben nem ígérhetek, itt minden turbósított változatban fő, szinte magától. Brühühühü....

A következő étel kiválóan szimbolizálja is a jelen realitásait.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem finom!


Vöröslencse főzelék

2 evőkanál lisztet elkevertem annyi olívaolajjal, hogy szép sima legyen, majd világos rántást készítettem belőle. A végén belekevertem pici reszelt gyömbért és egy evőkanál fűszerpaprikát, majd felöntöttem 1 csésze vízzel és egy csésze házi paradicsomlével. Amikor felfőtt, beleöntöttem 25 dkg hideg vízben átmosott vöröslencsét, és annyi vizet öntöttem még hozzá, hogy két ujjnyira ellepje. Sóval, borssal, babérlevéllel fűszereztem, és körülbelül 10 percig főztem, addig, míg a lencseszemek el nem kezdtek szétnyílni. 2 dl tejföllel behabartam, és amikor újra felzubbant, el is készült.
Ezúttal sült virslivel tálaltam, aminek a hosszanti bemetszésébe egy nagy szelet sajtot dugtam, így sütöttem meg. Nem szívesen veszek virslit, de néhanapján azért engedek a gyerkőcök meggyőzőerejének.

3 megjegyzés:

siccike írta...

Hát, nekem még így is le a kalappal, hogy 3 gyerkőc mellől ilyen aktívan tudsz jelentkezni! Nekem az 1 mellől sem olyan egyszerű mostanság, főleg ahogy mi is kiköltöztünk már a kertbe...
Jobbulást a családnak!

Katanyaka írta...

Naaa, éppen most akartam rákérdezni, mi van Veletek! Erre itt az új poszt! Gyógyuljatok és a 30 percesek jól jönnek ám másoknak is! ;o)

anyamanya írta...

Aranyosak vagytok! :) Így kertezve még a gyerekétvágy is sokkal nagyobb, úgyhogy muszáj kotyvasztani! :) Siccike, manócska kezd már visszahízogatni, teljesen túlvagytok a betegségen? Katanyaka, látam a kertedet, szépséges, az enyémben csak egy 1nm-esre futotta, így fűszernövények vannak benne, de ahová csak tudok, berejtek még 1-1 tő padlizsánt vagy miniparit én is! :)