Pikáns halragu

A receptjeim nagy része a régi blogomon található, ez nagyon megnehezíti a keresést. Szeretném, ha egy felületen lenne megtalálható minden, ezért mostantól ha van pici időm, átmentegetem ide a régebben készült étkeket. Elnézést Mindenkitől az esetleges "deja vu"-ért!

"Izgalmas nap volt a pénteki: mamit és papit vártuk, akik egy egész hétre elrabolják a két csemetét! Én sem unatkoztam: bele kellett zsúfoni a délelőttbe irdatlan mennyiségű gyerekcucc összecsomagolását és valami gyors, finom ebéd elkészítését -és persze ott a két szórakoztatásra váró gyerkőc, akik valamiért nem akarják megérteni, hogy anyának most olyan sok a dolga, ilyenkor illenék önmagukat szórakoztatni. Tettünk hát egy hatalmas sétát a patak mentén, begyűjtöttük a vidék flóráját és faunáját, csigát, katicabogarat, pipacsot (a kutyagumit ma megúsztuk, hurrá!!!), és mire sikerült becsalogatni a lakásba a még mindig tettrekész apróságokat, már igencsak közeledett a dél.

De mit főzzön az ember, ha a párja tulajdonképpen csak a húsos dolgokat szereti, papi meg épp azokat nem, de jöhet tészta tésztával, Fanni az utóbbi időben a leveseket bojkottálja, Poci viszont levest levesel enne? Már régóta kacsingatott rám egy recept, amit régesrég találtam az interneten: úgy döntöttem, fejest ugrok az ismeretlenbe, annyira különlegesnek tűnik az ízesítése, hogy talán még gyermekeim apja is megbocsátja, hogy nem húsból van, "csak" halból."

Pikáns halragu

Vettem tehát a két szép kifilézett afrikai harcsát -nagy felfedezés volt számomra ez a halacska, mert a férjem örömére nem túl halízű, viszont jól magába veszi a pácokat és nem esik szét-, ezúttal a bőrétől is megszabadítottam és gyerekszájra méretezett kockákra vágtam. Bepácoltam citromlével, sóval borssal. Ezután jó alaposan megmostam és héjastól -szerintem így sokkal aromásabb- felszeleteltem egy nagy doboz sampiont, egy nagy hagymát apróra kockáztam, és néhány darab csemegeubit is kis kockákra vagdostam. Itt lépett a képve a kockásfülű nyuszi, mert arra a 10-15 percre, amíg az előkészített hozzávalókból vígan és önállóan rotyogó étel nem lesz, nem szívesen szakítom félbe a munkát, ennyi időbe 2-3 rész is belefér, így a minik is boldogok és én is. Közepesen forró olajra dobtam tehát a liszttel megszórt halacskát és pár percig sütöttem, épp csak míg minden falatka kifehéredett, de még rugalmas maradt. Ezután letakart tálban szépen megvárta, amíg megdinsztelődött a hagyma, majd a gomba, és amikor a gomba a fele levét elfőtte, akkor tettem szépen vissza a harcsákat egy kis közös rotyogásra, pici majoranna kíséretében. Az ubit feltétlenül meg kell kóstolni felhasználás előtt: ha kemény, ropogós, már a hagymával kezdheti a dinsztelődést, ha egészen puha, elég, ha a hallal kerül a fazékba. Ezután jött két deci tejszín, még 2-3 perc a tűzön, és kész is lett a halragu. Az én szívemnek hosszú tésztával lett volna kedves, de az utóbbi időben a gyerkőcök a mini tésztákért rajonganak, ezek apró szájakra méretezettek, így aztán választhattam, mini farfalle, penne vagy fusilli legyen a befutó.