A TÖKÉLETES babgulyás

Mivel itt a blogban én vagyok a főnök (hihihi), ezért hiába írt apa -mert bizony Ő az én tegnap beharangozott új sztárszakácsom- kilométeres ars poeticát, pár szót én is írnék Róla.
Nagyon szigorú, ha ételt kell kritizálni: mindig van egy kupac tökéletesítési ötlete, nem könnyű lenyűgözni. Órákig képes társalogni a vasárnapi ebédről. Hétvégén Ő főz, és ha vendégek jönnek, akkor is legfeljebb a desszert jut nekem -sokan emlegetik évekig is a főztjét. A receptjei tényleg tökéletesek: ha valaminek nekiáll, azt hónapokig (jobb esetben csak) heti gyakorisággal finomítja, amíg a fülünkön is az folyik már, de addig nem lesz vége, amíg Neki tökéletesen meg nem felel.
Kizárólag férfias ételekben tud gondolkodni, és bár én nem vagyok oda a nehéz ételekért, ahogy Ő készíti, tényleg mindegyik finom.
Hát ennyi. És átadom a szót, jöjjön apa:

Ars Poetica


Valamit a legelején szükséges tisztázni. Én nem tartozom a Mamihami által képviselt irányvonal követői közé. Történetesen (micsoda véletlen ?!) nekem is van ugyan 3 gyerekem, de szerencsémre nekem nem kell nap mint nap kötelező feladatként gondolni a főzésre, méghozzá úgy, hogy az egészre alkalmanként 1 óránál aligha van több idő (a főzési/sütési időt is beleértve).

Én kérem szépen, ha néhanapján nekiállok főzni (illetve többnyire inkább sütni), az általában ritkán jelent fél nap pepecselésnél kevesebbet. (Igaz, lapulnak az én tarsolyomban is gyors és egyszerű receptek, ezek akár 2,5-3 óra alatt is elkészülnek.)

Ez az egyik ok talán, amiért az én receptjeim nem feltétlenül a Mamihami törzsközönségét adó dolgos, és többnyire permanens (bármit jelentsen is a szó) időhiányban szenvedő anyukáinak a szívét fogják megdobogtatni.

És mi a másik ok? Mi az, ami az apukák szívét viszont minden bizonnyal megdobogtatja? (Túl azon persze, hogy majd’ minden recept úgy kezdődik, hogy bontsunk egy jó hideg sört.)

Hát kérem szépen nem más, mint az a tény, hogy itt méteres füstölt kolbászok, füstölt szalonnák, bőrös húsok, tömérdek vöröshagyma, fokhagyma és hasonlók fognak röpködni. Kizárólag az egészségesség jegyében persze.

Leszögezem, hogy mélyen fejet hajtok mindazon anyukák előtt, akik nap mint nap megvívják azt a harcot, hogy megpróbálják a főzést nem nyűgként felfogni, hanem az ő adott kereteik között a maximumot kihozni belőle. Sőt a saját tapasztalataim alapján azt kell mondanom, az eredmény is egészen kiváló. (Többnyire :))

Ennek ellenére én itt a nehéz tüzérséget képviselem. Nem ígérhetek mást csak könnyeket (a véget nem érő hagymapucolástól), és zsírt, zsírt, zsírt!



Babgulyás


A babgulyás azt hiszem etalon az átlag férfiember gasztro-palettáján. Nem véletlen, hogy talán az első választásom volt, amikor fejembe vettem jó pár évvel ezelőtt, hogy belekóstolok én is a szakácsművészetbe. Hosszú és keserves folyamat volt az igazi recept kikíséreltezése, de részben azért, mert egy alapvető hibát elkövettem. Akkoriban még csak ketten voltunk, gyerkőcök még csak a távoli jövőben körvonalazódtak, így érthetően pici adagokban készítettem. Sőt, muszáj voltam egyre csak csökkenteni az egyszerre főzött mennyiséget, mert Kinga egyre kevésbé volt hajlandó heti kétszer babgulyást enni (ki érti a nőket?!). Igaz, hogy az egyik egy kicsit túl ilyen, a másik túl olyan volt, de hát benne nem volt elegendő kitartás (2-3 hét után), és ez erőteljesen hátráltatta fejlődési lehetőségeimet.

Mármost miután megcsináltam életem első nagy adag babgulyását, onnantól kezdve nem volt rontott verzió. Csak egyre jobb és jobb. A lényeg tehát, hogy babgulyást szerény véleményem szerint lehetetlen két személyre készíteni. Elő kell venni a legnagyobb kondért. A mi legnagyobb leveses fazekunk olyan 15 liter lehet. A mennyiségeket ehhez mérten fogom megadni.


Hozzávalók: 2-3 füstölt csülök (csülök mérettől függ, általában elég 2, de ha nagyon kicsik, akkor lehet 3), kb 20 dkg füstölt szalonna, kb 30 dkg kockázott bacon, 2 (rövid) szál füstölt kolbász, sok-sok vöröshagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 4 konzervbab, 3-4 sárgarépa, 1-2 fehérrépa, fél zeller fűszerpaprika, szemesbors, babérlevél, rántáshoz olaj és liszt.

Elkészítés: Egy külön fazékba felteszem főni a felkockázott csülköt, szórok a vízbe pár szem borsot, beleteszek 1-2 babérlevelet, a kés fokával megroppantom a 4-5 gerezd fokhagymát, azt is beledobom, és addig főzöm, amíg a csülök majdnem teljesen megpuhul (majdnem teljesen = 93,72%).

Amíg fő a csülök, a nagy fazékban elkezdem pirítani a füstölt szalonnát, majd ha már majdnem teljesen (ld. az előbbit) megpirult beledobom a bacont is. Ezután jön a sok-sok hagyma, jó apróra felaprítva. A sok-sok hagyma nálam azt jelenti, hogy a hús súlyának minimum fele, de inkább kétharmada-háromnegyede (de pl. pörköltnél, ha bográcsban csinálom, az sem elképzelhetetlen, hogy ugyanannyi hagymát rakok bele, mint húst). Szóval sok-sok hagyma, jó apróra kockázva bele a szalonnazsírba, és ott megfonnyasztom. A fonnyasztás annyit tesz, hogy a lángot visszaveszem alsó közepesre, és gyakori kavargatás közben hagyom összeesni, karamellizálódni. A gyakori kavargatás ahhoz kell, hogy ne piruljon, hanem fonnyadjon. És igen, ez bizony nem két perc, jó sokáig eltart, ilyenkor el lehet kezdeni a recept elején kinyitott jó hideg sört kortyolgatni, illetve lehet közben zöldséget pucolni/aprítani, ha ezt nem tettük meg korábban. Az elérendő állag az angolszász szakzsargonban (bármit jelentsen is a szó) hagymalekvárnak titulált képződményhez kell, hogy hasonlatos legyen, egy enyhén barnulni kezdő masszaszerű valami, aholis a hagyma a víztartalma túlnyomó részét már kieresztette, és az el is párolgott a zsírból.

Ekkor jön a pirospaprika bele, kb 3 evőkanálnyi, valamint ezzel egyidőben a felkarikázott füstölt kolbász. 2-3 kavarintás, és el is kezdem átszedni bele a másik fazékból az időközben majdnem készre főtt csülköt.

A csülök főzőlevének legfeljebb felét szedem csak át, hiszen a külön főzés lényege éppen az, hogy szabályozhassuk a leves sósságát, a füstölt cuccoktól ugyanis várhatóan rettenetesen sós lenne. A nagy fazekat így tehát csapvízzel töltjük tovább, de közben beletesszük a felaprított zöldségeket is. Ha felfőtt, és a zöldségek elkezdtek megpuhulni, beletesszük a 4 doboz babot. Ezután elkezdhetjük kóstolgatni, és a csülök maradék főzőlevét apránként adagolva beállítjuk a sósságot. Ha ez megvan, akkor durván 3 púpos evőkanál lisztből rántást készítünk, és hozzákeverjük a leveshez. És kész.


Tippek és trükkök

  • Nem kötelező, de a füstös/sós irányt erősítendő gyakran kiegészítem a csülköt füstölt„nyúljával”. Ezt ilyenkor értelmesen kezelhető méretre próbálom darabolni, és a csülökkel együtt teszem fel előfőzni.
  • Ha nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű vagy minőségű füstölt muníció, és a leves utóízesítésre szorulna, akkor a szokásos arzenált nyugodtan be lehet vetni: pirosarany, gulyáskrém stb. De nekem inkább maradni szokott a csülök főzőlevéből, nemhogy gulyáskrémhez kellene nyúlnom.
  • Ha a körülmények lehetővé teszik, az egyébként elég sok időt rabló hagyma és csülök aprítást előző napra csoportosítom. Ilyenkor meg tudom tenni azt, hogy a csülökcsontról a húst testi épségem veszélyeztetése nélkül, csak nagyjából csapkodom le, és a csülökfőző fazékba már előző este felteszem főni a 2 csontot. Másnap a kihűlt vízből a 2 csontot kivéve a maradék hús nagyon könnyen lefejthető, a felaprított nyers csülköt pedig természetesen a csontok vizébe teszem bele főni.
  • Az esetlegesen felmerülő kérdésre, hogy nem lenne-e egyszerűbb akkor már megfőzni az egész csülköket egyben, és aztán felaprítani, a válaszom az, hogy de igen, sokkal egyszerűbb lenne. Csak rettenetesen elsózná a levest, mivel a sómennyiségnek csak töredéke fő ki a csülökből, ha egyben főzöm.
  • Ha marad a csülök főzőlevéből, azt le lehet fagyasztani kisebb adagokban, kiváló ízesítő mondjuk pörkölthöz, vagy normál gulyásleveshez.
  • Maga a leves is gond nélkül fagyasztható, így nem gond az ipari mennyiség, fagyról kivéve és kiolvasztva is ugyanolyan finom (sőt). De a szomszédok is hálásak szoktak lenni.
  • A frissen főzött leves sósságát érdemes az elfogadható szint maximumára állítani. Arra a szintre, ahol az ember az első kanál után azon kezd el gondolkodni, hogy nincs-e ez elsózva. Aztán további 3-4 kanál kell, hogy el tudja dönteni, hogy végülis ez még épp elfogadható. Ugyanis ez a leves azon ételek körét gazdagítja, amelyek másnap melegítve sokkal finomabbak. S láss csodát, másnap már csodálkozik az ember, hogy miért is érezte ezt tegnap sósnak, hiszen ez így tökéletes!
  • Az autentitás jegyében továbblépési lehetőség a nokedlivel való bővítés. (Esetleg csipetke, de hozzám az előbbi állna közelebb)
  • Másik irány (kevésbé az autentitás jegyében) a savanyúkáposzta. Talán furcsának tűnik egyeseknek, de elhihetitek, az magasabb dimenzióba emeli. (Mint ahogy az ilyet fogyasztók is a paplant a rákövetkező éjszaka)
  • Ja és ha már autentitás, nyilván ki lehetne próbálni igazi babból is, de nekem őszintén szólva ízlik a konzerv bab. :)

7 megjegyzés:

Pusztag írta...

:)

Hát ez annyira jóóó :) mintha csak a férjemet olvasnám... ő is nagy mestere a babgulyásnak, halászlének, pácolt-grill husiknak.... :) (Épp a hétvégére terveztünk babgulyást) :)

MamihamiApu, köszi a receptet :) továbbítom családfőnknek :) Az ember mindig tanul.

Ja és egy kérdés. Utána ki mosogat? :)

trinity írta...

Ez annyira üdítő, hogy megjelent a FÉRJ a mamás blogon:))))
Gratulálok neki, az én párom nem ragadja át a kezdeményezést-bár grillezésben profi. Na jó, ha muszáj, akkor telefonos segítséggel azért tud főzni...De ált. nem muszáj:)))

vnjudit írta...

Olyan jól szórakoztam :D
És igen, az én uram is így főz, jó sok hagyma jó sok zsír, órákig pirítva...

anyamanya írta...

Pusztag, Trinity, Vnjudit, nálunk is a grill apa másik "funkciója". Ha minden igaz, az éven építünk egy igazi klassz grillezőhelyet, Ő süti a húst, én meg a zöldséget, alig várom! :) Tessen rábeszélni az apákat a megnyilvánulásra, a pác-csere izgi lenne! :)

Névtelen írta...

Ez egy csülkös bableve! Mert ez nem babgulyás!Az igazi babgulyás marha húsból készül!A hamis gulyás meg sertés húsból!Kanász levest még nem halottam.A TÖKÉLETES babgulyásba nem teszünk csülköt, mert akkor ez egy csülkös bableves. Kozma Gyula amatőr főző bajnok.

Névtelen írta...

Mindennel egyetértek,füstölt csülök,sok hagyma sok zsír,én magam is így csinálom,így szeretem...de a konzervbab?Vétek használni ha igazán jó csülkös bablevest szeretnénk szeretnénk,végül is bableves az étel neve,én csakis barna vajbabot használok amit a zöldségekkel együtt teszek bele a már majdnem megfőtt csülökhöz,ettem már konzervbabból készült csülkös bablevest is,de összehasonlíthatatlan azzal amikor rendes szárazbabbal készül az étel.Próbáld ki!

Zümi írta...

Ha már füstölt csülkös a babgulyás én nem tennék bele se szalonnát,se kolbászt,és a rántás helyett krumplival sűrítenék!! Zsiradékot viszont enged annyit a csülök amennyi elég,összesítve a sózást is így elég a csülök só tartalma!! Én így készítem,de mindenkinek más az ízvilága és ezt tiszteletbe kell tartani!!