Pannónia Bisztró, Zamárdi

Ahogy a neve is sejteti, ez a vendéglátó helyiség komoly múltra tekint vissza, (hozzám hasonlóan nem mai csirke, de ezzel vége is a párhuzamoknak, sőt én még egy kicsit vénebb is vagyok), lényeg a lényeg, jövőre lesz 30 éves, és éppen ennyi ideje kápráztatja el vendégeit a magyar konyha remekeivel, legalábbis így szól a fáma.

Küllemét tekintve  egy a Balaton körül található több száz hasonló éttermecske közül, műanyag asztalos, kockásterítős, van egy fülledt belső rész és egy kellemesebb kerthelyiség, és elbüszkélkedhet egy aprócska, barátságos játszótérrel is. Benn akvárium, amit én az örökmozgóim miatt mindig díjazok, mert legalább egy-egy pillanatra megállítja őket, mellette egy kisebb terráriumban kaméleon és miniatűr békák (gyíktáp gyanánt, ki tudja, nem mertem megkérdezni...), helyes, de nem túl étvágygerjesztő figurák, jobb helyük lenne valahol nagyon máshol.

Ezúttal mindannyian mentünk, mamával és papával együtt már 4:3-ra vezettünk mi felnőttek a törpék ellen, bár Mátét nyugodtan lehetne kettőnek számolni. Így azonban komoly ételsort sikerült végigkóstolni és csüggesztő véleményemet tudom csak közzétenni.

Én baconbe göngyölt szűzérmét rendeltem salátaágyon, bár inkább bacon-ben szárított szűzérme lett volna a helytálló kifejezés. A salátaágy fejessaláta elöregedett leveleiből állt, kapros joghurttal meglocsolva, pár darabka éretlen paradicsom mellette. Totálisan lelombozó volt.

Mama grilltálja egyaránt tartalmazott frissen sült és újramelegített ínyencségeket, volt közte viszonylag puha és kiszárított húsdarab, ehető és ehetetlen sajt, a cukkíni volt talán a legsikeresebb a tálon.

Papa libacombját nem sikerült tökéletesen újramelegíteni.

Fanni szétfőtt makarónit kapott, melyen a milánói szószt gyanítom, mind a Knorr, mind a Maggi büszkén magára vállalta volna.

Legjobban a fiúk jártak, a rántott csirkemell, amit Poci kapott, vajpuha volt, tökéletes, be is lapátolta az utolsó falatig, mellé ugyanolyan salátát kapott, mint én, és bár nagy salátázó, ehhez bölcsen hozzá sem nyúlt. Apa hagymás rostélyosa pedig egy leheletnyit túlsült ugyan, de ízletes volt, a hagyma ropogós.

Desszertet én már nem mertem bevállalni, a gyerekek gyári jégkrémet ettek.

A capuccino pedig épp olyan ízű volt, mint amikor otthon pár napig elfelejtem kimosni az automatánk daráló részét -de legalább tejhabbal érkezett.

Mindenképp jó pont jár a kedves kiszolgálásért, a családias légkörért. 

Ha véletlenül keveredünk ide, azt mondanám, ez azért édeskevés ahhoz, hogy mégegyszer bejöjjek. A nagyszülők viszont negyedszerre látogatták meg a helyet ezen a nyáron és állítják, hogy ezalkalommal nagyon alulmúlta önmagát, ettek már itt nagyon jókat is.

Mauro Ristorante, Zamárdi

A nyár utolsó napjait Zamárdiban töltjük, és a nagyszülőknek hála gyerekek nélkül "végigesszük" a környék vendéglátóhelyeit. Na nem igazából persze, de nekünk, akik örökmozgó csemetéink miatt csoda, ha évente egyszer beülhetünk étterembe, az már igen nagy szó, hogy ezúttal 5 nap alatt 3 helyen böngészhetjük az étlapot.

2 évvel ezelőtt egy nagyon kellemes ebédet költöttünk el a Mauro-ban, ám azóta is rengeteg rossz kritikát olvastam róla. Egyértelmű volt, hogy teszteljük ismét.

Minket úgy tűnik, szeret a Mauro, mert ezúttal is több jót mondhatok el róla, mint rosszat.

Hogy a belső tér csiricsáré berendezése nem kicsit bántja a szemet, az az étvágyunkat nem rontotta el. :)

Sokan a fül ellen elkövetett bűnnek könyvelik el a belépő vendéget fogadó összpincéri "bon giorno"-t, kövezzetek meg, én csípem, bár tegyük hozzá, ebédidőben jártunk ott, nem az esti tumultusban, így egyáltalán nem volt tömény a dolog.

Nagyon kedvesen bántak velünk, és nem csak a minket kiszolgáló pincér, a körülöttünk dolgozó kollégái is figyelmesek voltak, és közlékenyek. Amikor érdeklődtem, helyben gyúrják-e a gnocchit, még a receptet is elmondta. :)

Az ételek:

A bélszín közepesen átsütve tökéletes volt, sőt, TÖKÉLETES! Nagyon gagyin mutatott mellette a zacskóból sütött hasábkrumpli, jelezvén, hogy ez itt azért nyári közétkeztetés, de a hússzelet akkora volt, hogy jóllakatta az embert köret nélkül is.

A gnocchi puha volt, de nem ragacsos, ha nagy gnocchi-szakértő lennék, elhelyezném nektek a 10-es listán, de mivel nem vagyok, csak annyit mondhatok, házilag reprodukálni fogom és ha ilyenre sikerül, meg leszek elégedve.

A desszert abszolút felejthető, már az egész országban kaphatók Mauro-édességek, ennek megfelelően a profiteroles, amit kaptam, előgyártott volt, nem friss. Bolti műanyag dobozos desszertként nagy szám lenne, étteremben többet ilyet nem szeretnék enni.

Ja, és a kávé: csodás.

Ásványvizekkel együtt, borravaló nélkül mindezért 8500 forintot fizettünk.

Mindent összevetve, mi szerettük.

(Pedig azt még el se mondtam, hogy a hely fényét aznap Kiszel Tünde jelenléte is emelte, hihihi....)

(Kép az itthon.hu-ról.)

Tárkonyos zúzaleves

Lassanként véget ér a nyári szünidő, és a gyerkőceim ismét az óvodai-iskola gyermekétkeztetés örömeit élvezhetik majd. Ha lenne választási lehetőség, valószínűleg hazahoznám őket még ebéd előtt és itthonit ennének, amíg GYES-en "lébecolok" . A minőség miatt persze, meg mert mazochista típus vagyok... 


Úúúútálom a vasárnapnak azt a pár percét, amíg megpróbálom összeállítani a következő heti menünket. Mert ételötletem lenne milliónyi, elmentett receptem is több ezer, de ebből is képtelenség 7 napra egyetlen olyan ételsort összeválogatni, amivel a család minden tagja elégedett lenne. Mindenki mást szeret és mást nem, csak mi vagyunk jó fejek Mátékával és mindent szeretünk. Apa becsületből szinte mindent megeszik persze, de azért szeretne az ember az ő kedvében is járni, a nagyok meg felváltva nyivákolnak. Igyekszem úgy logisztikázni, hogy minden nap másnak legyen rossz, és aki végképp nem képes megenni az aznapi ebédet, annak az előző napiból legyen egy kis maradék.

Júniusban még lelkes voltam, júliusra szembesültem a realitásokkal, mostanra teli a kismicsodedlim is az ötleteléssel, tulajdonképpen nem is bánom én annyira, hogy pár hét múlva csak a beszámolókat kell hallgatnom, milyen finomat ettek aznap, aztán pedig lelkesen bekanalazzák az itthoni ebéd maradékait, megfejelve az oviból hazahozott uzsonnával.

Addigis igyekszem, és mindenbe, amit nem szeretnek, belerejtem valami kedvencüket is, hol bejön, hol nem. Ezért került a mai karalábélevesbe egy csomó zúza meg a nokedli is, és szépen fogyott, nem volt virnyogás -egyéként meg olyan finom lett, ha nem ették volna, több marad nekem. :)

Tárkonyos zúzaleves

Hozzávalók: 70 dkg megtisztított csirke- vagy pulykazúza, olaj, 2 zsenge zöld karalábé, 2 szél sárgarépa, 1 fej hagyma, 2 dl tejföl, tárkony, 1 púpozott evőkanál keményítő, só, bors, római kömény, tárkony, 1 tojás, liszt

Elkészítés: A zúzát még reggel feltettem főni 1,5 l sós vízben lassú lángon. Kb 2 és fél óra előfőzés után kerül majd a zöldséghez, a folytatást így időzítsük.

A hagymát apróra kockáztam, pici olajon megdinszteltem.

A karalábét, répát meghámoztam, felkockáztam, majd a hagymához adtam, kicsit megsóztam, felöntöttem kevéske vízzel, és fedő alatt, a vizet folyamatosan pótolgatva majdnem puhára pároltam.

Ekkor hozzáöntöttem a zúzát a főzővizével együtt, felöntöttem még annyi forró vízzel, hogy a 5 literes lábasom tele legyen. Fűszereztem és fedő alatt kis lángon addig főztem, míg a zöldségek teljesen megpuhultak.

Amíg a leves főtt, a tojást elkavartam kevés vízzel, olajjal, sóval, és annyi lisztet kevertem hozzá, hogy lágy galuskatésztát kapjak.

A tejfölt elkevertem a keményítővel, és kanalanként adagolva hozzá a leves forró levét, alaposan felhígítottam -az így meglangyosodott és felhígított tejföl biztosan nem ugrik össze a behabarásnál.

Amikor a zöldségek már megpuhultak, a levesbe szaggattam a galuskát. Alighogy följött, behabartam és egy nagy csipet tárkonyt szórtam hozzá. Amint újra felzubban a behabarás után, el is kell alatta zárni a lángot.

Nálunk kisvárosban mindig meglepetés, hogy mit sikerül éppen kapni a húsboltban, aznap épp pulykazúza volt. Azért nem vágtam apróbbra, hogy a gyerekek lássák a jól ismert zúzaformát -sose lehessen tudni, az aprítottról talán el se hiszik, hogy zúza. :) Ti azonban nyugodtan aprítsátok, ha pulykazúzát kaptok, így az előfőzési idő is megrövidül kicsit.

Omlós csirkemell

A csirkemell nagyon kedvelt lett a mai egészségesenélős-diétázós világban.

Változatosan elkészíthető, de elrontani is kevés húsfajtát lehet annyira, mint ezt. Egy-két percnyi túlsütés/túlfőzés és máris száraz, szálas, alig élvezhető az állaga.

Ha rajtunk múlik, a mi családunk a zsíros húsokra szavaz, egy jó kis sertéstarja mondjuk, szaftos és jól átveszi az ízeket, vagy az új kedvenc, a császárhús... Aztán meg kókadozunk vígan, elnehezült gyomorral -anatómia tanárunk a fősulin mindig azt mondogatta, egy kiadós vasárnapi ebéd után szinte az összes vérünk az emésztőrendszerünk körül kering, hogy az agyunknak mennyi jut, arra gondolni se jó. :)

Na de vissza a hétköznapokhoz, jöhet a csirkemell, aminek szerintem ez az egyik legjobb és legízletesebb elkészítése. A marináló szószt nyugodtan lehet variálni.

Omlós csirkemell

Hozzávalók: 2 bőrös csirkemell, napraforgóolaj, só, 3 ek citromlé, 3 ek szarvasgombás olívaolaj, 8 ág friss kakukkfű

Elkészítés: A csirkemellet kifilézzük: a bőrt leválasztjuk, levágjuk a zsírcafatokat, ha vannak, majd a húst leválasztjuk a csontról, így a 2 mellből 4 húsdarabot kapunk. Levágjuk róluk a kis libegő részt, majd az esőcsepp alakú húsdarabokról lenyisszantjuk az elvékonyodó végeket is (a "csepp" sarkos részét), így 4 darab "steak"-et kapunk.

A húsokat hagyjuk szobahőmérsékletűre langyosodni, azután kezdjünk dolgozni velük.

Mielőtt hozzáfogok, a sütőt beindítom, hogy felmelegedjen 200 fokra, mire a húsok serpenyős sütése befejeződik.

A legnagyobb rózsát használom a tűzhelyen. Jó minőségű serpenyőben legnagyobb lángon felforrósítok kevéske olajat, épp csak annyit, hogy felmelegedve a serpenyő alját beterítse. A húsokat megsózom, majd mindkét oldalukat 10-10 mp alatt megkapatom. Köpködni fog csúnyán, kötény nélkül hozzá se kezdjünk.

Ezután alsó közepes lángon mindkét oldalukat 3-3 perig sütöm.

Egy kicsi tepsibe vagy cseréptálba rakom a húsokat, minden oldalukat jól megkenem a citromlével elkevert olívaolajjal, 2-2 ág friss kakukkfüvet szórok rájuk. A felmelegedett sütőben 9-10 percig sütöm őket.

Kivéve pár perc pihentetés után felszeletelem, és salátaágyon tálalom, én ilyen salátát készítettem hozzá.

Az idők lehetnek picikét eltérőek, a főzőlap erejétől és a csirke méretétől függően.

Nagyon MÁKtorta

Mákos gubához vettem a mákot, csak épp a kifliről feledkeztem el. 7évnyi és 3gyereknyi át nem aludt éjszaka hatására picit agyhalál közeli állapotban érzem magam néha, úgyhogy nálam ez már akár jó eredménynek is számíthat, hogy csak egy dolgot felejtek el a bevásárlólistámról -guba ebből ugyan már nem lesz.

Volt egy halvány emlékképem arról, mintha a legutóbbi alkalommal nem is váltott volna ki túl nagy lelkesedést ez az én gyerekkori kedvencem, úgyhogy ezzel a problémán sikerült is túllépni. Nem messzire, épp csak Dolce Vita máktortájáig.

Imádtam, a család is szerette, alig várom, hogy újra megsütehessem!

Máktorta

Hozzávalók: 25 dkg darált mák, 1 evőkanál liszt, 3 tojás, 3 dl tejszín, 15 dkg kristálycukor

Elkészítés: A tojást habosra keverem a cukorral, majd a tejszínnel, végül a mákot és lisztet is belekeverem. Nagyon híg massza, de ettől nem kell megijedni.

180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt csodás tortává sül.

Én citromlével, kevés citromhéjjal és porcukorral ízesített mascarponét adtam hozzá.

Tejfölös finomság

Ez a nagyon régi, félelmetesen egyszerű és gyors desszert már majd' egy évtizede családi kedvenc. A férjem keresztanyukája készítette először és nehezen jöttünk rá, miből is van. Azóta mi is jókat derülünk azon, amikor valaki először kóstolja ezt nálunk és találgatni kezd: mindig sokkal költségesebb alapanyagokra szoktak tippelni.

Lényegében nagyon hasonló történik, mint amikor lecsepegtetjük a tejfölt szűrőben: sűrűbb, tejszínesebb ízű, kicsit a mascarpone-ra hajazó állagot kapunk. Itt ezt a feladatot a babapiskóta végzi el.

Tejfölös finomság

Hozzávalók: 2 doboz 450 grammos  20 %-os tejföl, 1 nagy csomag babapiskóta 2/3-a, 1 üveg cseresznyebefőtt, porcukor, instant kakaópor, 2 ek (ha van, házi) vaníliás cukor

Elkészítés: A cseresznyét kimagozzuk.

Egy nagy desszertestál alját kirakjuk piskótával, megszórjuk a cseresznye felével. Az egyik doboz tejfölt kikeverjük a vaníliás cukorral és ízlés szerinti mennyiségű átszitált porcukorral és a tetejére simítjuk.

A fehér réteget ismét befedjük babapiskótával és jöhet rá a maradék cseresznye.

A második doboz tejfölt kakaóporral keverjük ki -minél csokisabb, annál finomabb, úgyhogy ne spóroljatok a kakaóval! A piskótarétegre simítjuk és legalább fél napra hűtőbe tesszük fogyasztás előtt.

Sokféle gyümölccsel próbáltuk már, de a cseresznye magasan a legfinomabb benne.