Ahogy a neve is sejteti, ez a vendéglátó helyiség komoly múltra tekint vissza, (hozzám hasonlóan nem mai csirke, de ezzel vége is a párhuzamoknak, sőt én még egy kicsit vénebb is vagyok), lényeg a lényeg, jövőre lesz 30 éves, és éppen ennyi ideje kápráztatja el vendégeit a magyar konyha remekeivel, legalábbis így szól a fáma.
Küllemét tekintve egy a Balaton körül található több száz hasonló éttermecske közül, műanyag asztalos, kockásterítős, van egy fülledt belső rész és egy kellemesebb kerthelyiség, és elbüszkélkedhet egy aprócska, barátságos játszótérrel is. Benn akvárium, amit én az örökmozgóim miatt mindig díjazok, mert legalább egy-egy pillanatra megállítja őket, mellette egy kisebb terráriumban kaméleon és miniatűr békák (gyíktáp gyanánt, ki tudja, nem mertem megkérdezni...), helyes, de nem túl étvágygerjesztő figurák, jobb helyük lenne valahol nagyon máshol.
Ezúttal mindannyian mentünk, mamával és papával együtt már 4:3-ra vezettünk mi felnőttek a törpék ellen, bár Mátét nyugodtan lehetne kettőnek számolni. Így azonban komoly ételsort sikerült végigkóstolni és csüggesztő véleményemet tudom csak közzétenni.
Én baconbe göngyölt szűzérmét rendeltem salátaágyon, bár inkább bacon-ben szárított szűzérme lett volna a helytálló kifejezés. A salátaágy fejessaláta elöregedett leveleiből állt, kapros joghurttal meglocsolva, pár darabka éretlen paradicsom mellette. Totálisan lelombozó volt.
Mama grilltálja egyaránt tartalmazott frissen sült és újramelegített ínyencségeket, volt közte viszonylag puha és kiszárított húsdarab, ehető és ehetetlen sajt, a cukkíni volt talán a legsikeresebb a tálon.
Papa libacombját nem sikerült tökéletesen újramelegíteni.
Fanni szétfőtt makarónit kapott, melyen a milánói szószt gyanítom, mind a Knorr, mind a Maggi büszkén magára vállalta volna.
Legjobban a fiúk jártak, a rántott csirkemell, amit Poci kapott, vajpuha volt, tökéletes, be is lapátolta az utolsó falatig, mellé ugyanolyan salátát kapott, mint én, és bár nagy salátázó, ehhez bölcsen hozzá sem nyúlt. Apa hagymás rostélyosa pedig egy leheletnyit túlsült ugyan, de ízletes volt, a hagyma ropogós.
Desszertet én már nem mertem bevállalni, a gyerekek gyári jégkrémet ettek.
A capuccino pedig épp olyan ízű volt, mint amikor otthon pár napig elfelejtem kimosni az automatánk daráló részét -de legalább tejhabbal érkezett.
Mindenképp jó pont jár a kedves kiszolgálásért, a családias légkörért.
Ha véletlenül keveredünk ide, azt mondanám, ez azért édeskevés ahhoz, hogy mégegyszer bejöjjek. A nagyszülők viszont negyedszerre látogatták meg a helyet ezen a nyáron és állítják, hogy ezalkalommal nagyon alulmúlta önmagát, ettek már itt nagyon jókat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése