Én azt gyanítom, a segítsütinek mindenki győztese, aki kicsit is beleszagol ebbe a süteményillatú eseménybe.
Mi sütők izgalommal tervezgetjük, sok-sok fejtöréssel választjuk ki, mit készítsünk, a licit napjai alatt nem sokat alszunk, és majd' kipukkanunk a hálától és örömtől, ahogy érkeznek a felajánlások. De azért a fénypont mégiscsak a sütik átadása!
Én is majd kiugrottam a bőrömből, amikor az első e-mail befutott Maczytól, aki az én kekszeimet megnyerte. Ki ne vágyna arra, hogy egy igazi mackócsaládnak süthessen, akik két kis bocsukkal egy hegytetőn laknak kecskék, birkák társaságában! :)
Nagyon szomorú lettem volna, ha nem ismerhetem meg őket személyesen, de szerencsére az élet (na meg Michael Jackson feje) úgy hozta, hogy épp a közelünkben jártak múlt hétvégén, így nálunk tölthettek néhány órát. Viki ugyanis hobbiból formatortákat készít, nem is akármilyeneket! Ezen a hétvégén épp a már említett popsztár sziluettjét formázó tortát szállítottak egy mázlista szülinaposnak.
Hogy mennyire volt faramuci érzés megsütni pár adag kekszet olyasvalakinek, akinek a tortáihoz képest az én eddigi legsikeresebb szülinapi próbálkozásom legfeljebb lepénynek minősíthető? Nagyon. Átadni viszont már kicsit sem, mivel Viki megnyugtatott, hogy ennyi torta mellett kekszekre már nem futja az idejéből.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a párjával mindketten licitáltak és mindketten nyertek is, sőt már a legutóbbi segítsütiben is vigaszágasok voltak.
A meósaim korán reggel már ellenőrizták, hogy a sütik minősége megfelel-e a jelenlegi ISO-szabványoknak, és nem panaszkodtak. :) Reménykedem, hogy a macicsaládban is talált mindenki kedvére valót a csomagban.
A dobozt természetesen Fanni készítette, aki nagyon meg volt hatódva attól, hogy akik kapják, kisbabákat támogatnak az árából. A búcsúzásnál meg annál bánatosabb volt, mert a kis Boritól nem volt könnyű megválnia.
Családom minden tagja nevében mondhatom: nagyon reméljük, hogy látjuk még őket!
(Én ráadásképpen még abban is reménykedem, hogy Viki meggondolja magát és megmutatja a nagyvilágnak is a tortáit -gyanítom, a tortasütő csapat tárt karokkal fogadná.)
Végezetül egy újabb felhívás: a vörösiszap sújtotta területeket akkora a baj, hogy nem könnyű megfejteni, hogyan is tud az ember a távolból igazán és hathatósan segíteni. Péter Annáék bogrács-akciója azt hiszem, tökéletes lehetőség: olvassatok utána a Malackaraj-blogon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése