Folytatódik a gyorsulási verseny!

Olyan nincs, hogy csirkemell ne lakjon a fagyasztóban. Mert ha valamiből pikk-pakk finomat lehet összedobni, mégpedig az elrontás különösebb veszélye nélkül, az ő. És bár családunk hadvezére inkább a férfiasabb húsokkal ápol baráti kapcsolatot -ha Ő vásárolna, biztosan csak csodás marhafelsálak, méretes sertéscsülkök és vaskos tarjaszeletek birtokolnák a pipicici helyét, vagy ha már mindenképp szárnyas, akkor csakis kacsaszárnytő-, azt mégis belátja, hogy jobb, ha folyamatos időzavarral küszködő neje csirkemellet tesz Elé, mint mondjuk egy kis főzeléket vagy tésztafélét.

Krémsajtos csirkemell

Két csirkemellfilét felcsíkozok, tűzforró olajra dobok és fehéredésig pirítom. Ekkor megszórom egy teáskanálnyi liszttel és összepirítom, majd felöntöm 2 dl tejszínnel, és ha az átlangyosodott, hozzáöntök egy tubus (100 gramm) krémsajtot is. Sózom, borsozom és jó sűrűre rotyogtatom a szószt -nem szabad magára hagyni, mert a krémsajt szeret bensőséges kapcsolatba lépni az edény aljával! Én ezúttal semmi más fűszert nem adtam hozzá, csak egy kevéslestyánt. De ezernyi variáció lehetséges, zöldfűszerekkel, zöldségekkel, gyümölcsökkel, sőt a herkentyűtől a citromig bármivel kombinálható, ennek már igazán csak a képzelet szab határt. Jázmin rizzsel tálaltam.

Már nem csíp!

Évekkel ezelőtt történt, hogy egy nagyon jó barátunk vendégeskedett nálunk. Valóban JÓ barátról van szó, nem afféle vigyorgunk egymásra kapcsolatról, így aztán nem restellte szegénykém bevallani, hogy elfogta a pánik, amikor megtudta, hogy olyan levest szándékozunk Neki szervírozni ebédre, ami jóformán másból sem készült, csak hagymából. Nem kevés hősiességgel mégiscsak rávette magát a kóstolásra. Ahhoz már nem volt szükség különösebb hősiességre, hogy az első néhány kanalat emberes adag kövesse. A hab a tortán mégiscsak az volt, amikor szenteste előtti napon megcsörrent a telefon: nem mondanánk el gyorsan a receptet, mert annyira ízlett, hogy újdonsült asszonykájával úgy gondolták, ez vezetné be a karácsonyi vacsorát...

 Nem olvastam még két egyforma hagymaleves-receptet. Az enyém annyira egyszerű, hogy inkább már puritánnak mondanám. Annyira szeretjük így, hogy nem volt szívem kísérletezni másfajtával. Persze azért ha valaki meghív egy kóstolóra az Ő hagymaleveséből, szívesen elfogadom!

Hagymaleves

 8 nagy fej vöröshagymát meszabadítok a héjától, kettévágom és felszeletelem őket -lényegében a végeredmény egy hatalmas kupac "hagymafélkör". Olajon addig párolom, míg nagyjából felére esik össze, vagyis nem túl puhára. Ekkor megszórom egy púpozott evőkanálnyi liszttel, összepirítom, és felengedem: ha van a fagyasztóban húsleves, akkor felesben ezzel és vízzel, majd utánasózom, ha nincs -nyilván ez a gyakoribb-, akkor vízzel öntöm föl, és úgy használom a leveskockát, hogy literenként teszek hozzá felet (vagyis a használati utasításban megadott mennyiség negyedét), és utánasózom. Lényeg, hogy a leveskocka íze semmiképp ne ütközzön ki belőle, szinte csak jelképesen van benne. Szinte csak néhány perc főzés kell neki, mire a hagyma megpuhul. Ekkor felöntöm 2 dl tejszínnel, frissen őrölt borssal és szerecsendióval fűszerezem és összerotyogtatom.

 Tűzforrón kerüljön a tányérokba, a párom parmezánnal, mi a gyerkőcökkel inkább emmentáli jellegű reszelt sajttal szeretjük. Ha ilyen csodálatos cipóba kerül, akkor nem érdemes nagyon küzdeni második fogással, mert lényegében jóllakik vele az ember -mi ezért inkább pőrén fogyasztjuk.

Őszi sütikedvenc: Csokoládés körtetorta

Azt hiszem, mi családilag egy véleményen vagyunk afelől, hogy a vilmoskörte a legcsodálatosabb őszi gyümölcs. Édes, zamatos, puha -a gyerkőcök nem szenvedélyes gyümölcsevők, de a vilmos mindig jöhet.

 Pár héttel ezelőtt csak kőkemény darabok voltak a zöldségesben, bíztatott persze az eladó, hogy hamar beérik, de csak úgy fanyalogva, "jobb híján" vettem meg. És csodák csodája, másnapra már puha volt! Így aztán azóta inkább a kemények közül szemezgetek, hiszen az nem törik össze, mire hazaérek vele, és nem is kásásodik meg, ha véletlenül 1-2 nappal tovább áll.

 A vilmoskörte az alapanyaga a párom kedvenc süteményének is, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok. Hajszálvékony tortácska, ám meglepően kiadós!

Csokoládés körtetorta

 A linzertésztához 125 gramm lisztet 80 gramm vajjal elmorzsolunk, majd 70 gramm cukorral, 40 gramm kakaóporral és 1 tojássárgájával tésztává gyúrunk. Fóliába csomagolva fél órát hűtőben pihentetjük, majd kibélelünk vele egy kivajazott piteformát. Bekenjük vékonyan lekvárral -más-más hatást érünk el narancs-, barack- vagy piros bogyósgyümilekvárral, én messzemenően a legutóbbit preferálom-, vékonyan meghintjük liszttel, hogy a bőségesen kiengedett körtelét összefogja, majd legyezőszerűen beborítjuk 3 vékonyan felszeletelt vilmoskörtével. Egy evőkanál cukorral megszórjuk a tetejét és 45 percre bedugjuk a 175 fokos sütőbe. Ha megsült, 50 gramm felolvasztott finom keserűcsokoládéval locsoljuk meg.

 Mivel a tészta kiválóan viseli a fagyasztást, én ilyen pici adaggal nem kezdek el pepecselni, legalább a négyszeresét gyúrom be, és amikor megkívánjuk, előkapom. 

 És ami még nagyon fontos: csakis lédús körtéből finom!

Én is!

Csatlakoznom kell a tömeghez! Merthogy a muffin-formában sütött sonkás-sajtos tojás szemmel láthatóan tarolt, aki csak blogol, ezt vacsorázza mostanság. Mi is megkóstoltuk egy héttel ezelőtt és visszatérő vendég lesz nálunk, az biztos!

 Én Gránátalmánál akadtam rá és szerettem bele, épp csak annyit változtattam, hogy párom kérésére a formák egy részét sonka helyett bacon-szeletekkel béleltem ki. A receptet és sok-sok gyönyörű képet róla megtaláljátok Gránátalma konyhájában.

Na jó, volt azért egyetlenegy dolog, amit nem szerettem benne. Kimosni utána a muffinsütőt.

Gyorsan, gyorsan, gyorsan! 2.rész

Folytatom a turbógyors étkek sorát.

Mivel a mai szépséges langyos szombati napot arra szántuk, hogy vonatozzunk egy hatalmasat a Vasúttörténeti Parkban, olyan étket kellett kitalálnom, ami szinte magától elkészül -épp csak egy picit segített be a fólia levevésével anyósom, aki épp a tőlünk pár házzal odébb lakó sógornőm egyhetes Szonja babáját tutujgatta friss anyukástul. Így aztán nem volt más dolgom, mint reggel összedobni, majd a mama betette a sütőbe, ki is vette, és mire hazaértünk a kirándulásból, már ugorhattunk is rá.

 Alapanyagnak pedig adva volt grillezés céljából bepácolva lefagyasztott sertéstarja, amit jó idő híján aligha fogunk már a grillrácson látni.

 Alapjáraton a szabadtűzön sütést kivéve nem ápolok jó kapcsolatot a tarjával, valahogy nem áll közel a szívemhez, nincsenek bevált tarjás receptjeim sem, így egy újat próbáltam ki, amit valamikor egy főzőcskézős fórumról töltöttem le -a recept nevében ott van a szerzőé is. Érdekes volt benne, hogy olyan rakott étel, ahol a husi került alulra -tarja esetében ez nem hangzott rosszul, hiszen ha felül van, tuti kiszárad. És bár maga a recept amolyan mindentbele, nem pedig az ízek kifinomult harmóniájára alapoz, mégis nagyon jóízű volt a végeredmény, biztosan nem utóljára készítettem.

Rakott husi Hajni módra

 Egy nagy tepsit vékonyan beolajozunk és egy sorban befedjük ízlés szerint fűszerezett sertéstarjával. Erre pár fej hagymát rászeletelünk, a hagymarétegre pedig finom kolbászkarikákat szórunk. Ezután jöhet 2-3 sor vékonyan felkarikázott krumpli, sóval, borssal, paprikával fűszerezve, a rétegek közt fokhagymával is megszórva, majd 2-3 szem szép nagy paradicsom és paprika rákarikázva. Erre 4 deci tejfölt locsoltam és letakarva betekerült a 190 fokos sütőbe -2 órára, mert a husi vastag volt, és ajánlom is a grillvastagságot, mert nagyon klassz volt így. Ezután lekerült a fólia, a tetejére 20 deka reszelt sajt dukált, és pirosodásig -kb. fél óráig- sült tovább.

Gyorsan, gyorsan, gyorsan! 1.rész

Gömbölyödök, kerekedek... Már "csak" hat hét van hátra, és én nagyon áhítozom már azután, hogy harmadik csemetém is idekinn legyen. Vonz az az illatos apró kis csomag is, hogy végre a kezemben tartsam, és bizony jó lenne már megszabadulni a tehertől, amit a két gyerkőcöm nagy pocakkal történő ellátása jelent.

 Így aztán a főzés is kicsit teher már, igyekszem minél egyszerűbben megoldani. Biztosan nem leszek nagyon aktív az elkövetkezendő hetekben. Most épp egy lakodalmas kondérnyi húsleves csücsül a tűzhelyen -klasszul néz ki, ősi családi szokás szerint rajtahagytam a csirke fejét a farháton, és most kikandikál a fazékból, hátha valami érdekeset lát idekinn-, így aztán rögtön egy hétre főztem, majd szépen adagokban lefagyasztom.

 Amim még van, azt azért közreadom. Ha valaki turbógyorsan szeretne főzni, csatlakozzon hozzám!

Citromos csirkeszárnyak

14 csirkeszárnyat besóztam és kiolajozott tepsibe pakoltam. Oregánóval meghintettem őket. Közédugdostam pár darab meghámozott almát. Meglocsoltam őket egy citrom levével és kevés olívaolajjal, és befedtem 2 felszeletelt citrommal. Egy órát sültek fólia alatt, majd jó magasra véve a hőfokot szép pirosra pirítottam őket. Nagyon de nagyon ízletes, és komoly 10 percnyi időráfordítást igényel.

Itt van az ősz: almasüti!

A két héttel ezelőtti trópusi esőerdő-klímából egyenesen a novemberbe pottyantunk. A gyerkőcök is érzik, hirtelen karácsonyi hangulatuk lett, ösztönösen előszedik a télapós és karácsonyos mesekönyveiket, az imádott Bóbita is állandóan a Száncsengőnél és a Suttog a fenyvesnél nyílik ki. Én sem panaszkodhatom -most, hogy lassacskán elefántmamivá változom, jól esik a hűvös, egy kicsit hiányzik ugyan pár jó meleg kismamagatyó -mindháromszor nyárra esett a nagypocakosság, így kánikulaszerkókból vagyok csak fölszerelve-, de ezt a másfél hónapot már szedett-vedett öltözékben is kihúzzuk.... Ám a vacogós reggelek mindegyre csak a finom illatos karácsonyi süteményeket és a laktatós téli étkeket juttatják eszembe. Ma nem bírtam tovább, és sütöttem!

Almasüti

 Durva lyukú reszelőn annyi hámozott almát reszelek le, hogy fél kilónyi legyen a végeredmény. Hozzácsorgatok 15 deka virágmézet, keverek bele 10 deka cukrot, 2 kávéskanál fahéjat -néha az egyiket mézeskalácsfűszerrel helyettesítem-, 5 deka mazsolát, egy evőkanál rumot. Ez a keverék állhat egy órácskát, hadd eressze ki szépen a levét. Ezután belekeverek 10 dkg darált diót, 25 dkg lisztet, 1 csomag sütőport -ha esetleg túl sűrű lenne, pici almalevet. Szilikonos sütőpapírral(a hagyományos fehér nem jó, mert beleragad, akkor inkább csak simán olajozzuk ki a formát!) bélelt Kastenform-ba (nem tudom, mi lehet a magyar megfelelője, őzgerincforma, de szögletes) teszem és 45 percig sütöm 190 fokon.

 Forró fahéjas vaníliamártást kínálok hozzá, ami készülhet fahéjjal fűszerezett sodóporból is, vagy ha van rá időm, főzött tojássárgájás krémből.

Tekerintem-csavarintom

Én személy szerint jól meglennék heti egyszeri húsfogyasztással is, de ha ilyesmire vetemednék, kis családom tuti megskalpolna. Ezért ha gyorsan finomat akarok husiból, hát tekerek...

Hústekercsek két ízben

 Először is megélezem a filézőkésemet, és négy csirkemellfilét felszeletelek, mégpedig úgy, hogy egy filéből négy szeletet vágok, és mindegyiket még ketté is nyitom -kis gyakorlás után nem is olyan bonyolult művelet, és a végeredmény: hajszálvékony, átlátszó husiszeletek. Leheletnyi sót szórok rájuk. Kétféle töltelékkel töltöm:

 8 hússzeletre egy-egy vékony szelet bacont fektetek, reszelt sajttal megszórom és vékonyra szeletelt szilvákat helyezek rá, majd feltekerem és mehetnek szorosan egymás mellé egy vékonyan kiolajozott tepsibe.

 A másik 8 szeletet megkenek 10 dkg juhtúró, 6-8 finomra aprított zsályalevél és a kenhetőség kedvéért evőkanálnyi tejföl keverékével, és feltekerve ők is becsücsülnek a tepsibe.

 A tekercsek tetejét megkenem egy kevéske tejföllel és bőségesen megszórom reszelt sajttal, majd mehetnek a sütőbe 45 percre letakarva, majd a fóliát eltávolítva addig, míg a kieresztett levüket elfövik és szép pirosra pirulnak.