2008. január 8., kedd

Ünnepek utáni pocakpihentető

A rengeteg finom, de nehéz ünnepi étek után én már igencsak ki vagyok éhezve az egyszerű, gyors, könnyű hétköznapi ebédekre, biztos, hogy a következő időszakban rengeteg ilyesmi jelenik majd meg nálam.
Most idegen tollakkal ékeskedem, egyenesen Juc konyhájából. Hatalmas listám van már ugyanis, mi mindent szeretnék kipróbálni bloggertársaim alkotásai közül. A most leírt recept visszatérő vendég lesz nálunk, mert még a párom is, aki fenntartásokkal van, ha hús és gyümölcs párosításáról van szó, ezt a pikáns ízvilágot szívesen üdvözölte.
Annyi még mindenképp kéreti magát ide ez elé a klassz kis ragu elé, hogy még a receptet pontosan követve is igen eltérő lehet a végeredmény, hiszen nagy különbség lehet a felhasznált magos mustár ereje, édessége, vagy az alma savassága, keménysége, a bor zamata között, ráadásul boros ételről lévén szó, nem mindegy a főzési idő sem. Muszáj tehát kóstolgatni, és megtalálni mindenkinek a számára kellemes kombinációt.
Az eredeti recept ITT található, én néhány apró változtatással így készítettem el:

Gyömbéres-almás csirke

Diónyi gyömbért lereszeltem, 2 evőkanál olajon megpirítottam, rádobtam két felcsíkozott csirkemellet, barnára sütöttem, majd ztam, borsoztam és meghintettem egy teáskanálnyi liszttel. 2 deci száraz fehérborral felöntöttem, és hozzáadtam három meghámozott, nem túl apróra kockázott, kemény húsú almát. Elkevertem 2 dl tejszínt, 2 evőkanál mézet és 4 teáskanál édeskés ízű magos mustárt, és 5 perc lassú rotyogás után a raguhoz adtam. Ezután addig pároltam, míg az ízek összeértek, de az alma még nem esett szét. Rizzsel tálaltam.

Más jellegű mustárral és rövidebb főzési idővel lehet ezt az ételt sokkal felnőttesebbre hangolni, de mivel én gyerekeknek főzök, fontos, hogy lágy legyen. Szerette is az aprónép nagyon, ami mostanában az én manóimnál nagy szó.

1 megjegyzés:

juc írta...

Örülök, hogy tetszett! :))