Éljenek a halacskák és minden csoda, amit csak a víz terem nekünk!
...mondom ezt én, aki 20 éves koromig nem ettem meg a halat. Nem volt pedig könnyű abszolválnom ezt a nagy "halnemevészetet", két okból sem. Először is: szüleim úgy neveltek, hogy a nemszeretem dolgokból is kell egy kicsikét enni. (Hozzáteszem, hálás is vagyok ezért, mert így az ízek teljes tárháza az enyém lett, szinte mindent szeretek.) Második pedig, hogy mivel az apukám a Vízügynél dolgozott-dolgozik, bizony igen gyakran került hal az asztalra. Jóban is voltam velük addig, amíg ott úszkáltak a kádban, sőt mindig közben is jártunk öcsémmel, hátha megúszhatnák szomorú végüket -persze mindhiába. No, szépek éppen nem voltak, de azért helyesek. Egész másnapig, míg aztán ebéddé nem váltak. Mégis valahogy megkaptam a különengedélyt, hogy én ilyenkor mást egyek -magam sem tudom, hogyan, nyilván észrevehették, hogy itt valami elemi mély ellenkezésről van szó. Ha néhanapján becsületből erőt vettem magamon, utána egy napig ott éreztem a torkomban a nemlétező fennakadt szálkákat.
Lett aztán egy-két gyanús éttermi tapasztalatom, amikor belekóstoltam más tányérján a halba és ízlett, de rejtély volt számomra, hogy érhették ezt el. Amikor aztán Pestre kerültem, hirtelen szembejött velem a tengeri halak -sajnos itthon nem túl nagy -választéka, és meglepett a "filézett hal" fogalma is. Halak, amiket nem milliméteres kis falatkákban kell enni a fulladásveszély elkerülése végett, hanem nyugodtan beléjük haraphatok, és amelyeknek íze valahogy frissebb annál, mint amit eddig tapasztaltam.
Mostanra eljutottam oda, hogy boldog lennék, ha minden héten kerülne egyszer-kétszer a tányéromra hal. Sajnos ezt kivitelezni még nem sikerül ilyen gyakorisággal, beszerzési okból, és azt hiszem, ezt nem kell részleteznem. A gyerkőcök osztják a vonzalmamat, a herkentyűket pedig különösen szeretik, a párom viszont sajnos egy picit sem.
Ez az első alkalom, hogy ételt készítek VKF-re -mindegyiknél azonnal lett volna ötletem, de sajnos időm nem volt rá, és emiatt szomorkodtam is sokszor. Természetesen most is rögtön tudtam, mit szeretnék, de sajnos épp "nem úszott felém megfelelő áldozat", egy szép lazacfilé. Előbb-utóbb biztos fog, majd VKF-en kívül.
Így aztán ha ló nincs.... Bár nagyon, de nagyon finom volt ez a pite. Forrón is, langyosan méginkább, de az a pici, ami maradt belőle, még kitűnő volt reggelinek. És ráadásul pillanatok alatt el lehet készíteni!
Íme a recept:
Közben egy bolti leveles tésztát kinyújtunk és kibéleljük vele a piteformát. Megszurkáljuk, ráöntjük a besamel 2/3-át, majd rárakosgatunk 10 dkg csíkokra vágott füstölt lazacot és 15 dkg kiolvasztott leveles spenótot. Rásimítjuk a maradék mártást és megszórjuk a maradék reszelt sajttal. 190 fokos sütőbe toljuk fél órára.
...mondom ezt én, aki 20 éves koromig nem ettem meg a halat. Nem volt pedig könnyű abszolválnom ezt a nagy "halnemevészetet", két okból sem. Először is: szüleim úgy neveltek, hogy a nemszeretem dolgokból is kell egy kicsikét enni. (Hozzáteszem, hálás is vagyok ezért, mert így az ízek teljes tárháza az enyém lett, szinte mindent szeretek.) Második pedig, hogy mivel az apukám a Vízügynél dolgozott-dolgozik, bizony igen gyakran került hal az asztalra. Jóban is voltam velük addig, amíg ott úszkáltak a kádban, sőt mindig közben is jártunk öcsémmel, hátha megúszhatnák szomorú végüket -persze mindhiába. No, szépek éppen nem voltak, de azért helyesek. Egész másnapig, míg aztán ebéddé nem váltak. Mégis valahogy megkaptam a különengedélyt, hogy én ilyenkor mást egyek -magam sem tudom, hogyan, nyilván észrevehették, hogy itt valami elemi mély ellenkezésről van szó. Ha néhanapján becsületből erőt vettem magamon, utána egy napig ott éreztem a torkomban a nemlétező fennakadt szálkákat.
Lett aztán egy-két gyanús éttermi tapasztalatom, amikor belekóstoltam más tányérján a halba és ízlett, de rejtély volt számomra, hogy érhették ezt el. Amikor aztán Pestre kerültem, hirtelen szembejött velem a tengeri halak -sajnos itthon nem túl nagy -választéka, és meglepett a "filézett hal" fogalma is. Halak, amiket nem milliméteres kis falatkákban kell enni a fulladásveszély elkerülése végett, hanem nyugodtan beléjük haraphatok, és amelyeknek íze valahogy frissebb annál, mint amit eddig tapasztaltam.
Mostanra eljutottam oda, hogy boldog lennék, ha minden héten kerülne egyszer-kétszer a tányéromra hal. Sajnos ezt kivitelezni még nem sikerül ilyen gyakorisággal, beszerzési okból, és azt hiszem, ezt nem kell részleteznem. A gyerkőcök osztják a vonzalmamat, a herkentyűket pedig különösen szeretik, a párom viszont sajnos egy picit sem.
Ez az első alkalom, hogy ételt készítek VKF-re -mindegyiknél azonnal lett volna ötletem, de sajnos időm nem volt rá, és emiatt szomorkodtam is sokszor. Természetesen most is rögtön tudtam, mit szeretnék, de sajnos épp "nem úszott felém megfelelő áldozat", egy szép lazacfilé. Előbb-utóbb biztos fog, majd VKF-en kívül.
Így aztán ha ló nincs.... Bár nagyon, de nagyon finom volt ez a pite. Forrón is, langyosan méginkább, de az a pici, ami maradt belőle, még kitűnő volt reggelinek. És ráadásul pillanatok alatt el lehet készíteni!
Íme a recept:
Füstölt lazacos pite
Először elkészítjük a besamel-mártást: egy fazékban 2 púpozott evőkanál lisztet annyi olajjal elkeverünk, hogy folyós legyen, majd világos rántást készítünk belőle. 4-5 dl hideg tejjel felöntjük -ha túl sűrű, adagolhatunk még tejet hozzá-, és nem szabad megijedni, hogy hirtelen összekapja, habverővel folyamatosan szép simára keverjük. Picike sóval (a lazac nagyon sós!), frissen törött borssal, szerecsendióval ízesítjük. Amikor langyosra hűlt, 2 dl 20%-os tejfölt keverünk hozzá és 25 dkg reszelt trappista sajt felét. (Szándékosan választottam trappistát, mert egy érleltebb, erős ízű sajt és a füstölt lazac gyerekízlésnek együtt már nagyon sok lenne.)Közben egy bolti leveles tésztát kinyújtunk és kibéleljük vele a piteformát. Megszurkáljuk, ráöntjük a besamel 2/3-át, majd rárakosgatunk 10 dkg csíkokra vágott füstölt lazacot és 15 dkg kiolvasztott leveles spenótot. Rásimítjuk a maradék mártást és megszórjuk a maradék reszelt sajttal. 190 fokos sütőbe toljuk fél órára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése