2008. június 17., kedd

Bodzakockák


Reménytelenül elkéstem. Mert az illatos fehér bodzavirágok helyett mostanra apró, zöld bogyók díszelegnek a bokrokon, már ahol a virággyűjtögető-szörpfőzögető háziasszonyok nem arattak le mindent. Lehet tehát várakozni türelmesen, amíg egész feketére nem érik, akkor majd csodálatos lekvár főzhető belőle. Addig pedig akinek van, iszogassa a virágporos nedűt.

Én azért mégiscsak leírom, mit műveltem a virágocskáimmal, mert szerintem nagyon praktikus, én ugyanígy fogom elkészíteni majd a Kicsi Vú által inspirált citromfű-esszenciát, és a Vimizonál látott mentásat is, persze majd ha a bodza kifogyott a fagyasztóból.

Hát itt van, ni!

Úgy kezdődött a dolog, hogy eszemben nem volt nekem bodzázni, mert bár imádom, extra teljesítményekre nincs most honnan időt összekapirgálnom. Kimentünk viszont a gyerkőkkel, a szüleimmel és a szomszéd családdal a lovakhoz a majorba, és ott épp virágban állt az összes bokor, igazi biobodza. Gabi, a szomszédasszonyom el is szalajtotta gyorsan a férfinépet, hogy gyűjtögessenek neki egy keveset, de apukám számára a "kevés" fogalma nincs deffiniálva, így jutottunk brutális mennyiségű virágtányérhoz, kidobni meg ugye kinek van lelke ilyen kincset...

A bodzaszörp-receptekben azonban engem 2 dolog is nagyon zavart mindig, egyik a citromsav, másik a tartósító. Meg aztán üvegem sem nagyon volt a hirtelen jött áldás számára. Ekkor ugrott be a fagyasztás lehetősége, lehetőleg minimális helyet foglalva, és ezt így értem el:
A hófehér -szerencsére tetűmentes- virágtányérokat picit leöblítettem, majd egy jó nagy fazékba gyömöszköltem és annyi vízzel öntöttem fel, amennyi ellepi. Feltettem a tűzre és amint felforrt, azonnal elzártam. Amikor kihűlt, belecsavartam még 5 citrom levét, és így ázott másfél napig. Ezután leszűrtem és jégkockakészítő tasakokba töltöttem, majd zutty a fagyasztóba.
Az így kapott koncentrátum szinte olajos sűrűségű, egy jégkocka egy vizespohárnyi vízhez elég. Mivel cukor nincs benne, nem csak kevesebb helyet foglal, de tetszés szerint édesíthető akár mézzel, édesítőszerrel is. A citromot azért nem hagytam ki az áztatásból, mert a savai talán hozzájárulnak az ízek kinyeréséhez, de ízlés szerint utánacitromozható. És még egy előny: azonnal jéghideg üdítőt kapunk.

1 megjegyzés:

Ági, aki főz írta...

Úgy látszik egy rugóra jár az agyunk. Én kész meggyszörpöt szerettem volna lefagyasztani, de talán pont a cukor tartalom miatt egyáltalán nem fagyott meg, folyékony, azaz kezelhetetlen maradt. Talán pont így, cukor nélkül az igazi!