Bizony, az én kis blogom is megérte az 1 évet!
Nem is ma, hanem egy héttel ezelőtt, de betüszősödött manduláim sajnos az ágynak szegeztek, így nem tudtam időben szétkürtölni ezt az örönhírt, és a férjemtől eme szülinapi alkalomból kapott gyógyhatású prémium csokijaimat is csak most szopogatom, hogy végre már nyelni is tudok.
Épp egy éve és egy hete hoztam létre a "mamihami"-t, mégpedig csupa-csupa önző szándékkal. Úgy éreztem, -számomra igen fontos- kreatív tevékenységeim jó részéről idő híján már így is le kellett mondanom (nem örökre persze, de addig is nagyon hiányoznak), és Máté közelgő születésével félő volt, hogy még a fakanalat sem forgathatom majd olyan nagy elánnal. Gondoltam, talán a "publikálás" segít majd.
És bizony hálás is vagyok a blogomnak, mert legfőképp neki köszönhetem, hogy az azóta eltelt hónapok számtalan logisztikai hadművelete alkalmával, amik mind arra irányultak, mely háztartási munkákra szánt időből lopkodjak el a gyerekek javára, a konyha megmenekült. Pedig logikus lett volna, hiszen a főzés az alapanyagok beszerzésétől a végső rendrakásig rengeteg időt emészt fel.
Volt persze, aki számonkérte, hogy ha mindig időhiánnyal küszködök, hogy van időm blogolni. Hát, leginkább éjfél körül. De még így is elmondhatatlan kikapcsolódás egy kicsit mást is csinálni, mint előtte egész nap. Élvezettel írom, és hogy mekkora örömöt okoz, hogy vannak, akik együtt főznek velem és megkedvelik egy-egy receptemet, azt elmondani sem tudom!
Köszönöm minden olvasómnak a megtiszteltetést, hogy ellátogat hozzám!
Itt kezdődött, és én abban reménykedem, még sok-sok évig nem ér véget!
Nem is ma, hanem egy héttel ezelőtt, de betüszősödött manduláim sajnos az ágynak szegeztek, így nem tudtam időben szétkürtölni ezt az örönhírt, és a férjemtől eme szülinapi alkalomból kapott gyógyhatású prémium csokijaimat is csak most szopogatom, hogy végre már nyelni is tudok.
Épp egy éve és egy hete hoztam létre a "mamihami"-t, mégpedig csupa-csupa önző szándékkal. Úgy éreztem, -számomra igen fontos- kreatív tevékenységeim jó részéről idő híján már így is le kellett mondanom (nem örökre persze, de addig is nagyon hiányoznak), és Máté közelgő születésével félő volt, hogy még a fakanalat sem forgathatom majd olyan nagy elánnal. Gondoltam, talán a "publikálás" segít majd.
És bizony hálás is vagyok a blogomnak, mert legfőképp neki köszönhetem, hogy az azóta eltelt hónapok számtalan logisztikai hadművelete alkalmával, amik mind arra irányultak, mely háztartási munkákra szánt időből lopkodjak el a gyerekek javára, a konyha megmenekült. Pedig logikus lett volna, hiszen a főzés az alapanyagok beszerzésétől a végső rendrakásig rengeteg időt emészt fel.
Volt persze, aki számonkérte, hogy ha mindig időhiánnyal küszködök, hogy van időm blogolni. Hát, leginkább éjfél körül. De még így is elmondhatatlan kikapcsolódás egy kicsit mást is csinálni, mint előtte egész nap. Élvezettel írom, és hogy mekkora örömöt okoz, hogy vannak, akik együtt főznek velem és megkedvelik egy-egy receptemet, azt elmondani sem tudom!
Köszönöm minden olvasómnak a megtiszteltetést, hogy ellátogat hozzám!
Itt kezdődött, és én abban reménykedem, még sok-sok évig nem ér véget!
9 megjegyzés:
Boldog blogszülinapot!
Örülök, hogy jobban vagy és sok évfordulót kívánok még!! :o)
Nagyon Boldog Blogszülinapot!
Gránátalma
Boldogságos blogszülinapot!!!
Hihetetlen, hogy már egy év eltelt...remélem még sok-sok évig olvasgathatlak :)
Boldog blogszülinpaot kívánok én is, én is!:-)
Már egy év... Gratulálok! És persze nagyon szeretem az ötleteidet!
Köszönöm! :)
Boldog blogszülinapot, még sok boldog évet!
Boldog blogszülinapot, és még sok-sok jó receptes éveket.
Marcsi
Megjegyzés küldése