Cseresznyeszüret

Mindig szerettem a fáinkat, az első pillanattól, amikor 5 éve nem sokkal beköltözésünk után a papa beállított velük, apró kis csemetékkel, mondván, kell a kertbe a gyümölcsfa.
A meggyfák már második éven megörvendeztettek egy kis kóstolóval, a cseresznye és a sárgabarack csak tavaly fordult termőre. Most először viszont hálás is vagyok, nagyon-nagyon hálás, hogy napról napra megszedhetek egy-egy tálkát ebből a mézédes cseresznyéből, hogy megörvendeztet mindannyiónkat, a gyerekeket... Az aprómanóm olyan élvezettel tudja enni a friss pempőt, a sötétbordó lé szétkenődik a kis arcán, mint egy minivámpír, és hangosan tiltakozik, amikor elfogy. A létránk pedig második hete ott dekkol a fa alatt, hogy ha bárkinek pocaktömhetnékje támadna, azonnal mászhasson.

Csodás fekete cseresznye, olyan sötét, hogy míg a meggyek messzire kérkednek pirosukkal, a sötét cseresznyeszemek elbújnak a levelek mögött, az ízük pedig a legfinomabb, amit cseresznyéből valaha is ettem. Annyira finom, hogy az ember nehezen szánja rá magát, hogy főzni kezdjen belőle -önmagában tökéletes. De mivel a fa bőven ontja a gyümölcsét, néhány tálkányi mégis konyhai ténykedésem áldozatává válik.

Ez a clafoutis Mamma receptje alapján készült, szokatlan és nagyon finom egyszerre, ráadásul pikk-pakk elkészül!

Cseresznyés clafoutis

Hozzávalók: 4 tojás, 120 g cukor, 120 g liszt, csipet só, 1 kávéskanál sütőpor, 300 ml tej, 2 evőkanál olaj, 3 evőkanál cseresznyepálinka, bő fél kilónyi cseresznye, néhány kanál darált dió vagy kekszmorzsa
Elkészítés: A tojásokat géppel 5-10 percen keresztül verem, nagyon habosra, majd hozzákavarom a tészta többi hozzávalóját. Kikent piteformába töltöm, és megszóróm a kimagozott, kekszmorzsába vagy dióba forgatott cseresznyeszemekkel. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és körülbelül 40 percig sütöm.