2012. július 24., kedd

Turbó sós-foszlós kifli


Rájöttem, hogy Limara blogjából nincs értelme könyvjelzőzni a recepteket, mert lényegében úgyis mindet könyvjelzőzném. Legegyszerűbb, ha csak belelapozok, amikor péksütihez támad kedvünk.
Ezeket a kis vajas kifliket biztos, hogy nagyon sokféle ízesítéssel meg fogom sütni, mert amilyen gyorsan elkészülnek, annyira etetik magukat. Kicsit aggódtam is a gyerekek miatt, nehogy gyomorrontást kapjanak, annyit tömtek magukba. :)

Egyébként elért végre a nagy megvilágosodás: ha össznépi sikert akarok elérni a konyhában, arra a friss péksüti és a házikenyér a legbiztosabb út!


Turbó sós-foszlós kifli

Hozzávalók: 60 dkg finomliszt, 1 tk só, 5 ek olaj, 2 dl víz, 1,5 dl tej, 1 tk cukor, 3 dkg élesztő, 10 dkg vaj, 1 tk só
Elkészítés: A robotgép táljába öntöttem a lisztet, a közepébe nagy mélyedést nyomtam és belemorzsoltam az élesztőt. Hozzáadtam a cukrot és 1 decit a langyos tejből, majd óvatosan elkavargattam benne az élesztőt oldódásig.
Amikor az élesztő felfutott (pár perc), hozzáadtam a maradék tejet, a meglangyosított vizet, 1 tk sót és az olajat, majd a robotgéppel kidolgoztattam a tésztát. Lefedve fél órát kelni hagytam.
Mindeközben a nagyon puha vajat kikevertem a teáskanálnyi sóval.
A megkelt tésztát négy egyenlő részre osztottam. Az első kettőből egy-egy nagy (amilyen nagyot csak tudtam!) kört nyújtottam. Az egyiket bekentem a vaj felével, ráfektettem a másikat, majd a kört 16 cikkre vágtam szét. A cikkeket kívülről indulva feltekertem és kifli formájúra hajtottam, majd sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam, egymástól tisztes távolságra. Ugyanezt megismételtem a maradék két tésztarésszel is.



Mikor az összes kiflicske elkészült, begyújtottam a sütőt. Mire felmelegedett 200 fokra, az első tepsin levő kiflik már szépen megemelkedtek. 15-17 perc kellett nekik a forró sütőben, aztán már csak egy kis türelem nekünk, hogy ehetővé hűljenek és rájuk vethessük magunkat. :)

2 megjegyzés:

Édeskonyha írta...

Már Limaránál is megcsodáltam, de nálad is gyönyörűek.

VOKinga írta...

Én is a látványba szerettem bele Limaránál. Az enyémek azért külcsínben meg sem közelítik az övét, van még hová fejlődni. :)